Avatar: Mélyvízben ~ Aonung X Reader oc

A vihar

Már út közben elkezdett sötétedni, így nagyon siettünk, hogy fogyatkozásra hazaérjünk.

Gyorsan lepattantunk az ilukról és hazafelé indultunk.

- Szia - intett Lo'ak Tsireyanak és már rohant is, magával rángatva Tukot. - Gyere, siessünk.

Kiri Gekkóval szintén hazafelé indultak. Már éppen mentem volna utánuk, mikor megláttam, hogy Tsireya és Rotxo már elmentek, Aonung pedig engem néz.

- Szeretnél valamit?

- Nem köszöntél el. - Olyan szemrehányó pillantást vetett rám, mintha tényleg megbántottam volna.

- Jajj, bocsánatáért esedezem. Amúgy jóéjt - intettem.

- Gondoltam egy jóéjt csók, vagy valami - nézett rám, mire elröhögtem magam.

- Hülye - mondtam vigyorogva, majd megfordultam, hogy tényleg elmenjek, de ekkor eszembe jutott valami, így megtorpantam.

- Igen? - nézett rám.

Kis bátorságot gyűjtöttem, majd nagy levegőt vettem.

- Kivel sétáltál? Melyik lánnyal? - erre Aonung elvigyorodott.

- Tudtam, hogy meg fogod kérdezni.

- Gratulálok, te egy zseni vagy. - Szemeimet forgatva néztem rá.

- Tudom - bólogatott.

- Na, de mondd már, hogy ki volt.

- Miért érdekel?

- Akkor ne mondd el - fújtam fel az arcom mérgesen. - Annyira nem fontos. - Dühösen hátat fordítottam és elindultam hazafelé.

- Nemár Rey'ka - kiáltott utánam Aonung. - Most mit sértődsz meg?

- Nem vagy képes egy rohadt nevet kinyögni?

- Majd, ha elmondod, hogy miért érdekel.

- Tudod mit? Nem érdekel. Egyáltalán semmi sem érdekel. Menj a francba - indultam el idegesen. Két métert tettem meg, mikor egy sóhajtást hallottam.

- Kim.

Megfordultam és a fiú szemébe néztem. Kim. Láttam már. Szép lány. És nem olyan, mint én. Kezdjük ott, hogy nem fehér a haja és nincs öt ujja. Magas növésű és mindig tudja, hogy mit kell tegyen, vagy mondjon.

Idegesen bólintottam, jelezve, hogy értem, majd tovább indultam.

- De csak beszélgettünk - szólt utánam. Nem reagáltam. Egy pillanat múlva éreztem, hogy megragadja a karom. Sóhajtva pillantottam rá. - Rey'ka, ne csináld már. Semmi sincs köztünk. - Még mindig nem engedte el a kezem.

- Miről beszélgettetek? - Kérdésemre Aonung lesütötte a szemét. Tudtam, hogy az igazat fogja mondani, de fél a válaszomtól.

- Nagyon sokmindenről.

- Pontosabban?

- Tényleg sokmindenről. Semmiségekről, sokat nevettünk. Megkérdezte, hogy melyik lánnyal vagyok a legjobb kapcsolatban.

- És? - néztem rá, miközben próbáltam leplezni, hogy mennyire érdekel a válasz.

- Csak annyit mondtam neki, hogy nincs sok köze hozzá.

Csalódottan elengedtem a vállaim. Tulajdonképpen örülnöm kellett volna, hogy nem bízott meg a lányban, de valamiért nem ment. Főleg, hogy még azt is mondta, hogy sokat nevettek. Tehát jól érezték magukat. Végül keserűen elmosolyodtam, úgy pillantottam a szemébe.