Avatar: Mélyvízben ~ Aonung X Reader oc

Quaritch ellen

A félelemtől tágra nyílt szemmel meredtem az avatárra, de megszólalni nem tudtam. Egy hang sem jött ki a számon. Nem úgy Lo'aknak.

- Rossz helyen kanyarodtál le, baromarc.

- Hidd el, hogy pontosan ide jöttem.

- Szóval már te is annyira rühelled azt az ocsmány pofádat, hogy jöttél megöletni magadat?

Közben Aonung felém fordult.

- Rey'ka, hívj erősítést!

Csak ekkor vettem észre, hogy Quaritch nem egyedül jött, hanem még jónéhány fegyveres égember tartott vele.

- Oké - fújtam ki a levegőt, hogy megnyugtassam magam, majd a nyakláncomhoz emeltem a kezem. - Fenevad! Fenevad, vétel.

- Igen? - hallottam meg apa hangját.

- Apa, apa, én vagyok az.

- Rey'ka?

- Igen. Apa, itt van Quaritch. Itt van...

- Próbáljatok meg minél távolabb kerülni tőle. Bújjatok el! Beletelik egy kis időbe, amíg odaérünk. Ne félj, oké?

- Oké, oké - bólogattam, bár ezt nem láthatta.

- Na? - sürgetett Aonung, miközben Lo'ak még mindig szövegelt.

- Indulnak, de nem érnek ide rögtön. El kell menekülni.

- Miről folyik a traccsparti? - nézett ránk Quaritch, mire rémülten elhallgattam.

Ekkor észrevettem, hogy valaki egy tsurak hátán közeledik a sziget felé. Nem volt túl jó állapotban.

- Jön valaki - sziszegtem Aonungnak, aki lopva oldalra pillantott. Láttam, hogy döbbenten kapott levegő után. - Ki az?

- Anya...

- De mi a baja?

- Nem tudom... A hasát fogja.

- Basszus! - kaptam a szám elé a kezem.

- Mi van? - kérdezte egyszerre Aonung, Quaritch és Lo'ak.

- Ööö... - tanácstalanul néztem, majd jobb ötletem nem lévén előhúztam a késem és Quaritch-ra vicsorogtam.

- Túlerőben vagyunk kislány - intett a mögötte sorakozó emberekre.

- Tereljétek el a figyelmét, én segítek Ronalnak - mondtam gyorsan a fiúknak.

- Miért Rey'ka, mi van anyával? - kérdezte aggódva Aonung.

- A... Azt... Azt hiszem, szerintem beindult a szülés - dadogtam suttogva, majd hátrálni kezdtem, Lo'ak és Aonung pedig megindultak Quaritch felé.

Az emberek egyenlőre semmit sem csináltak, vélhetően azért, mert nem mondtak nekik semmit. Én hirtelen hátat fordítottam nekik és Ronalhoz futottam, aki éppen akkor ért partot.

- Jól vagy? - kérdeztem tőle és megragadtam a kezét, hogy talpon tudjon maradni.

- Igen - felelte, de nem tűnt úgy, hogy igaz amit mond.

- Segítséget kell hívni, mert én nem vagyok tsahik - néztem kétségbeesetten, miközben az otthonuk felé tartottunk.

- Nincs baj, megleszek - ellenkezett Ronal, majd következő pillanatban felüvöltött.

- Aha, azt látom. - Közben megérkeztünk és segítettem Ronalnak lefeküdni. - Oké, oké -próbáltam összeszedni magam. - Valahogy üzennem kell Kirinek, vagy Tsireyanak. Valahogy...