A Fekete Vipera

10.rész

(Elizabeth szemszöge)

Május 10.

A tegnapi este töténéseit nem tudom és nem is akarom érteni. Elkönyveltem annak, hogy részeg volt. Reggel hoztam egy döntést és ezt ma tudatom a bírtok tulajdonosaival.

Most ismételten itt ülök a Hell-ekkel egy asztalnál, de most hatalmas csend van. Senki sem szólal meg, mindenki várja, hogy a másik tegye meg az első lépést. Mivel már úgy gondolom én befejeztem ezért meg töröm a néma csendet.

- Nos, el kell mondanom valamit. - mondatomra mindenki rám nézet, de folytatni nem tudom, mert be jött Jack. A kezében szorongat valamit. Egy rongy darabot azt hiszem.

- Elnézést, hogy zavarok, de Elizabeth kisasszony mondta, hogy ha találunk valamit egyből szóljunk, bárhol legyen is. - Mondta Jack akivel egész jó viszonyt ápolok. Barna haj, zöldesbarna szemek, ő is egy izomkolosszus. És ő Deamon jobbja. Olyan mint nekem Sebastian. Tisztelet tudó és alázatos. De megbízható, az elmúlt három nap alatt ezt is kikövetkeztettem, mivel néha összeülünk megbeszélni, hogy van-e valami haladás az ügyben.

- Jack van valami? - kérdeztem rá, pedig egyértelmü, hogy van.

- Ami azt illeti.. találtunk egy kendőt a kocsiban. - mondja majd átnyújtja nekem a szétszakadt, megviselt, kendő darabkát. Ami túlságosan is ismerős nekem. Össze ráncolt szemekkel vizslatom az egykori kendőt, amiből csak egy kis darabb maradt. A fele. De pont az a fele amin van egy hímzés. Én ismerem ezt a jelet. K.V.  A kezdőbetük amelyek a Kristof Voren nevet takarják. Szóval tényleg ő volt. Direkt hagyta a kocsiban? Tudta, hogy megtatáljuk. Miért? Pár másodpercig csak bámulom az anyagot, majd megszólalok.

- Rendben mehetsz. Vagy van még valami? - kérdeztem Jack-et.

- Igen, felébredt és most az orvos szerint stabil.

- Tud meg, hogy hol van, aki felbérelte és hogy mit ajánlott nekik ezért. Tudni akarok mindent! Azt is, hogy mióta tervezték ezt és hogy honnan ismerik. Ha nem beszél keress meg! - utasítottam, magabiztosan.

- Igenis kisasszony. További jó étvágyat. - mondta majd elment. A rongydarabb még mindig a kezemben van.

- Valaki életben maradt a támadók közül? - kérdezte Deamon felvont szemöldökkel. Nem mondtam el neki. Csak az apjának.

- Igen. - mondtam semlegesen.

- Nekem miért nem mondtad? - kérdezte úgy, mint akit megsértődött volna emiatt.

- Nem mondtam, mert nem volt biztos, hogy életben marad. Szegény eléggé megsérült és a vállában levő golyó sem segített. - mondtam a szemébe nézve.

- A vállába... az maradt életben, aki meglőtt? - meglepődötten kérdezi.

- Igen. De nem számít. Mert ha nem beszél nem sokáig lesz így. 

- Elizabeth, mit akartál mondani lányom? - kérdezte Amanda kedvesen.

- Szóval, van tippem, hogy ki tette és ha ő volt. Ő nem lesz itt. Nekem pedig haza kell mennem. Nem sokára érkezik egy újjabb szállítmány, amit át kell vennem.

- Mikor szeretnél indulni? Mert akkor indulunk. - Deamon mondta beleegyezően. Meglepődtem.

- Hajnalban.

- Rendben.

Ezután röpke 3 óra után Jack jelent meg azzal, hogy az az ember senki mással nem hajlandó beszélni csak velem. Micsoda megtiszteltetés... oda mentünk, ami a villa alatti pincében egy szobában van. A fickó a szoba közepén van egy székre kötözve. Látszik rajta, hogy pocsékül van, de az is, hogy benne van az életben maradási ösztön és ezért megtenne bármit, hogy életben maradjon. Látom Jack már lekevert neki párat. Mikor beléptünk egyből rám nézett. De volt a szobában még valaki.. Deamon. Akkor Deamon kevert le neki párat. Mindegy.

- Mit keresel itt? - kérdeztem az említetett, aki egy asztal előtt ül az ajtóval szemben levő falnál egy kicsivel hátrább a kikötözött féltől. A szobában még van egy szekrény és az mellett az asztal, ami tele van késekkel. Kinzóeszközökkel.

-Akarom én azt tudni, hogy mivan abban a szekrényben? Nem. Nem akarom! - gondoltam magamban.

- Unatkoztam, úgy hogy lejöttem Jackhez. Nem mond semmit.- mondja a fickóra nézve.

- Majd fog. - mondtam és én is rá néztem. Velem jött Sebastian is, aki Jackel az ajtónál álnak. - Na, szép fiú, dalold el nekem a nevedet. - mondtam miközben elsétáltam egy székért, ami Deamon mellett van, majd a fiú elé tettem és leültem.

- Tim vagyok. - mondta a szemembe nézve.

- És Tim, mond a főnököd, hol bujkál?

- Azt nem tudom.

-  Miért hagyta ott azt a kendőt? - kérdeztem tovább.

- Mert azt akarta,... hogy tudd ki ő. - válaszolt és egy kicsit előrébb hajolt.

- Hmm.. miért? - mosolyogva kérdeztem.

- Lehet hiányol. Az elmúlt évben mindig figyelt téged, hogy mitcsinálsz, kivel és hol. Megfigyeltetett.

- Kivel?

- Nem tudom.

- Higgyek is neked?

- Az jó volna, végül is nem lenne értelme hazudni, mert akkor megölsz. Vagy még rosszabb. De, hogy higgy nekem elmondom, hogy látott a temetőben miután, hazaértél. Látta, ahogy fekete rózsát raksz a sírra. - a szemébe nézek, de nem hazudik, mert akkor egyedül mentem és senki nem jött velem. És volt egy érzésen, hogy néznek engem, ahogyan a virágot teszem le szeretet bátyám sírjára. Fájó emlék ez bizony és ezt most ő felhozta.

- Sebastian. Mond meg nekem, hogy, hogy lehet az hogy figyelnek és nem vesszük észre?! - dühösen mondta és ez hallatszódott is.

- Kisasszony, nem tudom. De megyek és utánna nézek. - mondta Seb egy kicsit mintha bántaná, hogy nem vette észre.

- Azt jobban is teszed. Találd meg nekem. Felőlem akárki is legyen, árúló, gyerek, fiú, lány. Leszarom. Talád meg!- Sebastian bólintott és elhagyta a szobát, én fel áltam és Tim combjára támasztottam meg a két kezem és úgy néztem a szemébe. Ott csillogott a fájdalom. Hisz fáj az egyik combja, most varták össze. Felsziszentett.

- Szép fiú, mond a nevét! Különben eléggé fájdalmasan ér majd útól a vég. - kökemény ridegséggel mondtam. Érzelemmentesen.

-Nem tudom. - mondta fájdalmas hangon. Felegyenesedtem és az asztalhoz sétáltam, elvettem egy kést és vissza mentem. Deamont figyelmen kívűl hagyva.

- Gyerünk drágám... akkor mond meg nekem, hogy ha hiányzom neki, miért nem jön el hozzám? - mondtam miközben a késsel végig simítattam a nyakán.

- Megőrült. Betegesen figyel téged. Újra a múltat akarja és nem érdekli mibe kerül majd, de vissza akar kapni. - mondta végig a szemembe nézve. És ezen muszály volt felnevetnem.

- Megőrült.. betegesen szeret.. ezt idáig is tudtam. De, hogy ő mit akar az engem nem érdekel. - mondtam mosolyogva, de a végén már eltünt.

- Pedig jobb ha érdekel. Elég sokan támogatják. És ezeknek a tagoknak van egy karkötőjük, olyan mint amilyen nekem is van. - összehúztam a szemöldököm és megkerültem a székét, majd legugoltam a kezéhez. Egy vörös fonott karkötő volt rajta. Levágtam a kezéről és néztem. Ilyet adott nekem is egyszer..

- Ismerős mi? - mosolyogva mondja. Deamon még mindig figyel csendben.

- Jah.. de láttam még valahol. - gondolkozom, hogy kicsodán mert biztos vagyok benne, hogy a bálon láttam. - Szerintem ennyit akartam tudni.

- Elengedsz? - reménnyel teli hangon kérdezte.

- Miért tenném? Jack, öld meg! - mondtam és siettem felfelé. De, Deamon utánnam jött... ajjhhh... Tehát eddig maradt csendben pedig olyan jó volt..

-Dia♡