A Fekete Vipera

24.rész

( Deamon szemszöge)

Kedd reggel egy telefon csörgésre keltem, de nem az enyémre, El telefonja csörgött szakadatlanúl. A mellettem fekvő lány lassan érte nyúlt, majd hunyorogva elolvasta a kijelzőn szereplő nevet amire Seb volt írva. Ahogy látom, El nem a reggelek embere.

- Igen, Seb. - szólt bele a telefonba reggeli álmos hangján.

- Jó reggelt. Találtunk valamit, ami érdekes, majd elmondom a cégnél ha bejösz. Holnap érkezik egy újjabb szállítmány. És James üzeni, hogy majd nézz be a Monsterbe, mert történt valami. - hallottam a telefon másik oldaláról.

- Remek, nem sokára bemegyek, majd estére meg benézek a Monsterbe. - mondta majd kinyomta. Megfordúlt az oldalára, így velem szemben van. Elkerekedett szemekkel vizslat és nagyokat pislog. Hamar rendezi a vonásait és kikászálódik az ágyból egy nagy sóhaj kíséretével és a fürdőbe lépked.

Eddig észre sem vette, hogy itt vagyok??

Lassan átmentem a saját szobámba, mert ha jól hallottam, El elkezdett zuhanyozni és nekem olyan dolgokon jár az agyam, amin nem kellene. Vajon milyen lenne vele zuhanyozni? A teste hmm... Nem Deamon, nem! Nem gondolunk ilyenekre!

Jacknek adtam tegnap néhány feladatot, hogy végezzen el. Ugyanis, az egyik adósom, nem fizetet még vissza nekem egy vasat sem. Pedig nem kevés pénzről van szó. A clubbjaimmal is minden jó, és ma megláthatom, hogyan is irányít a rettegett Elizabeth King.

A fürdőben arcot és fogat mostam, majd felvettem egy fekete inget és egy fekete farmert. A konyhában a házvezető 50-es éveiben járó nő, mosolyogva fogadott és kikészítette elém a reggelit, velem szemben pedig El-nek is. Akire csak gondolni kell és megjelenik. Egy fekete ruhában van, testresimuló és elegáns. Szinte mindig feketében van, gyászol valakit. Azt tudom, hogy az édesanyja meghalt, de El nem olyan, akit az anyja halála ennyire megérintene... Helyet foglalt velem szemben az asztal másik végén és a szokásos rideg tekintetével bámul rám.

Megfogom törni a jeget a szíve körűl!

- Nem sokára indulunk a cégemhez. Ott lesz egy-két megbeszélésem. - szólalt meg hirtelen, ezzel megtörve a csendett.

- Nekem jó. Kik lesznek az ügyfelek?

- Néhány semmire kellő, akik szeretnek az idegeimen táncolni. - válaszolt gúnyosan.

- Nem úgy ismerlek mint, aki ezt hagyná. - nézek egyenesen a szemébe.

- Miért hagynám? Tárgyalunk velük és ha nem tetszik amit mondanak, nem jutnak ki onnan épségben. - mondta komolyan, majd feláll és felment a szobájába.

•••

Ellel épp az irodájába megyünk be, aminek az egyik fala tiszta üveg. Szép a kilátás az utcára. Kanapé, iróasztal, bőrfotelek és polcok, ennyiből áll az irodája. Leül az iróasztalhoz, ami mögött polcok vannak tele mappákkal. Én is helyet foglaltam vele szemben az egyik bőrszéken. Nem is tudtam, hogy van Elnek egy szállító, adó-vevő cégje. Ez a cég pedig azért hasznos neki, mert így símán át tud vinni bármit a határokon.

A leptoppján kezdett el rendezgetni valamit pár perce. Én pedig őt nézem. Minden mozzanatát, megfigyelem a mimikáját. Néha felvont szemöldökkel néz fel rám, majd vissza a laptopra és a temérdek papír átnézéséhez... Pár perc múlva kopogtatnak az ajtón. És miután megkapta az engedélyt a belépésre, Sebastian lépett be egy tablettel a kezében.

- Deamon. - biccentett köszönésképpen - El, itt látták utóljára a nőt. Azóta mintha elnyelte volna a föld. - mutatott valamit a tabletten Elnek.