A Fekete Vipera

29.rész

(Elizabeth szemszöge)

Junius 20.

Újabb két hónap telt el. Az idő szinte felfoghatatlan gyorsasággal halad. De számomra minden egyes perce aranyat ér. Itt vannak velem azok, akik miatt újra érzek és akikért bármit megtennék. Ők a családom, Deamon és Delany, Sebastian és James, és Mike is gyökeres tagjává vált a csapatunknak. Deamon igazi lányos apuka, Delany minden kissebb rezzenetére fel kapja a fejét.

----------

A tükörben állva nézem magam. Szemem alatti karikák a tanúi annak, hogy bizony mostanában nem aludtam sokat. Delany sokszor felsírt éjszaka és eléggé nyűgös mostanában.

Mintha érezné a közelgő rosszat...

Ma az egyik clubbomban leszek és egypár megbeszélés is vár rám. Megbeszélés? Inkább üzletkötés.

Egy Spanyol Maffia halad felfelé a mi "ranglétránkon" őket fogom fogadni. Alex DiNozzi és felesége Rozalinda DiNozzi utaznak csak azért ide, hogy velünk kössenek békét. Magukkal hozzák a most még csak öt esztendős örököst Nicolas Colton DiNozzi. Már régóta esedékes volt a találkozó és mára már a harmadik legnagyobb maffiává lett.

Egy fekete rámsímuló szoknyát és egy fehér inget vettem ma fel egy fekete magassarkúval. Felkaptam a táskámat amiben vannak a papirok, majd kiléptem az ajtón. A lépcsőn leérve egyenesen a hátsókert felé veszem az irányt. Ott van Mike és Seb a kislányommal, na meg persze másik öt fegyveres, akik minden halk neszre figyelnek. A ház környékén is másik 15 ember őrködik most. Felerősítettem a védelmet. Bármit a lányom védelméért. Kilépve a nagy üvegajtón minden őr rám kapja a fejét, velük nem törődve egyenest a hintaágyhoz megyek és ott találom meg őket Villámmal és Méreggel együtt. Delany kacaja melengeti szívem és a látvány is, ahogyan a kis apró kezeivel a kutyáimat simogatja Mike ölében ülve, aki arcán nagy mosoly van.

- Szia életem. - mondtam, amikor elvettem Mike öléből a kicsit.

- Ezt Deamonnak mikor mondtad? - cukkol Seb egyből.

- Őt nem én szűltem. - vállat vontam mire a két fiú nevetésben tört ki.  - Na menjünk Seb. Szia lelkem. - köszöntem el Dellától, majd egy puszit nyomtam arcára, amiről most sem tünt el az apró mosoly.
-------------

Egy fél órával később már az irodámba vezető folyosón lépkedtem. Van egy jó nagy halom adás vételi és küldési papirom, amit nem halogathatok. Fél kettőkor jön a DiNozzi Maffia. Addig még van három hosszú óra, amit papirok közt fogok tölteni. Belépek a világos irodámba az asztalra teszem a táskám, majd a szekrényről leveszek egy piros mappát, ebben vannak a legfontosabb és sűrgősebb iratok. Helyet foglalok a bőr székemben, majd elkezdem átnézni mindet.

•••

Már egy óra is van mikor vissza teszek egy zöld mappát a szekrény polcára. Ekkor Seb ront be egy táskával a kezében. Az asztalomhoz sétál és leteszi a szatyrot, majd lehuppan az asztalommal szemben lévő egyik székre. Rámnéz majd megszólal.

- Hoztam kaját. Gyere. - biccentett én pedig leültem a székembe. Mikor ketten vagyunk vagy, a bizalmi körünkel Seb elengedi magát.

- És mit? - kérdeztem, mert reggel csak egy turmixot ittam.

- Hamburger. - mondta, majd kiszedte és egyet a kezembe nyomott. Hozott még mellé inni valót is. Csendben falatoztunk, majd mikor befejeztük az evést rá néztem és megtörtem az eddig békésen ható csendet.