A Fekete Vipera

44.rész

Delany:

Próbálom helyre tenni a gondolataim... kevés sikerrel. Két napja ki sem tettem a lábam a szobámból. Bezárkóztam és elzárkóztam mindenkitől és mindentől. A gondolataim zakatolnak megállás nélkül..

Miattam halltak meg.  Az én hibám... Vérük az én kezemen szárad, hisz én vagyok a hibás.

Hova jutottam? Ez nem én vagyok... Anyám csalódna bennem ha most látna, apám szintúgy. Ahogy újra leforog a fejemben a kép, ahogy ott térdelnek, könnybe lábad a szemem. Én öltem meg őket... Sok dolgom volna, de azok helyett csak az ágyamon ülök felhúzott lábakkal. Próbálom össze kapni magam. Nem szabadna ennyire sebezhetőnek lennem, mert az életembe is kerülhet. De nem érdekel.

Ma van az a nap amikor elvesztettem őket és magamat is. Utoljára tavaly ilyenkor sírtam. Lassan felállok az ágyról és a fűrdőbe sétálok. A csap elé lépek és a tükörből nem Delany King néz vissza, hanem az a Delany akit megtörtek. Megnyitom a csapot és hideg vízzel lemosom az arcom hátha észhez térít. Tekintetem a csuklómra vándorol, ahol még látszik a besebzett vágás. A szobám ajtaján három kopogás hallatszik. Ki zavar? Mikor tisztán és érthetően megmondtam hogy ne tegyék. Lassan odamegyek és ajtót nyitok és szembetalálom magam Mike-al.

- Delany... - néz rajtam végig.

- Baj van?

- Colton úr van itt. Magával akar beszélni. Azt mondja fontos.

- Mit akar?

- Csak magának mondja el.

- Jó, várjon az irodámban. - bólintott én pedig bezártam az ajtót.

Nagy levegőt véve lépek a gardróbomba. Nem fogok egy sima melegitőben elé menni. Egy fekete szettet kapok gyorsan magamra és egy kis szempillaspirált viszek fel, majd már az irodám felé veszem az irányt. Nem tudom mit akarhat, hogy miért zavar késődélután.

Ahogy benyitok egyből feláll Nic a székből és felém fordúl. Jól végig mér, mire én felhúzott szemöldökkel sétálok az asztalhoz és foglalok helyet.

- Hogy vagy? - kérdezi mikor vissza űl, és tényleg meglep a kérdése.

- Jól. Történt valami, amiért ilyenkor zavarsz? - kérdezem, de csak egy perc után szólal meg.

- Hallottam valamit... egy férfi, aki szintén alvilági ügyekkel foglalkozik partyt szervezett. Azért, hogy... - akadt meg a mondata közepén. Nicolas most tényleg más. Lassan beszél és nem is olyan magabiztos mint máskor. Mondhatni kedvesebb...

- Hogy?

- Hogy igyanak a szüleid halálára. - mondja ki egy szuszra és bennem megáll az ütő. A fülem zúgni kezd. És hírtelen olyan láng gyúl bennem, amit már rég nem éreztem. Düh és bosszúvágy kavarodik hírtelen bennem és már el is felejtem, hogy mi az a szomorúság, amit egy félórája éreztem. Újra érzem, hogy életre kell az a Delany, aki ölni képes egy rossz szóért is. Ennyi kellett ahhoz, hogy erőre kapjak.

- Értem. - mondtam, majd a telefonomon kikerestem Mike számát és hívni kezdtem. Egy csörgés után fel is vette. - Mike gyertek be Ryennel együtt az irodába!

Adtam ki az utasítást majd letettem, két perc se kellett és mind a ketten beléptek az ajtón. Ryen és Mike is jól megnéznek.

- Mike, Ryen.

- Igen? - kérdezik egyszerre.

- Kinek van mersze partyt rendezni a szüleim halála véget? - nézek rájuk keményen.