A Fekete Vipera

35.rész

(Delany szemszöge)

Junius 21.

Szokásomhoz híven most is az irodámban ülök. Telefonon beszélek egy rendszeres vevőnkel, az újabb adag drog csomagról.

- Értem. A futár elviszi majd a szokásos helyre... - mondtam a telefonba mikor kopogás hallatszott az ajtóm másik oldalárol. - Egy perc, kopogtak.

A telefonon megnyomtam a várakozás ikont,  majd szóltam, hogy jöjjön. Az ajtón Ryen lépett be.

- Bocsi, hogy megzavarlak, de Mr. DiNozzi és Ethan vannak itt. Jöjjenek? - kérdezte a férfi, aki már sok-sok éve hű bizalmasom.

- Jöhetnek. - mondtam majd a telefonon feloldottam és beleszóltam, figyelmen kívűl hagyva a két férfit, akik most léptek be és Ryent, aki mellém áll.  - A csomagjait a szokásos helyen átveheti a megbeszélt időben. Viszlát.

A két férfire felnéztem és észre vettem, hogy szokatlanul feszültek. Nic kezében egy boríték van. Furcsán vizslattam mind a két férfit, majd megszólaltam.

- Mi járatban, Nic? Azt hittem tegnap mindent megbeszéltünk.

Ahányszor a közelembe kerűl ez a férfi, ideges leszek. Az erőteljes kisugárzása, kemény érzelemmentes tekintete és szigorú testartása lehet az oka. De akkor is nyomasztó.

- Igen, meg. Azt hittem, hogy tisztáztuk, mi nem vagyunk ellenségek. Tisztességesnek hittelek, aki nem szeg meg, egy ilyen fontos megállapodást. - a hangja a szokásosabbnál is hidegebb. Felvontam az egyik szemöldököm, mert nem értem miért mondja ezt.

- És mondcsak mit szegtem meg? - erre közelebb jött és elém dobta a borítékot, melyből képek csúsztak ki.

Egyet a kezembe vettem és egy férfi volt rajta, holtan. Az erei felvoltak vágva, kék és zöld foltok díszítették a testét mindenhol. Nagyobb figyelmet nem is szenteltem neki, mint amennyire érdekel. Felnéztem Nicre és unottan szólaltam meg.

- Biztos sokat szenvedett. De miért hoztad ide ezt nekem?

- Nem ismered fel őket? Az embereim voltak és a te embereid ölték meg őket, de lehet te voltál az. - kezdett vádaskodni.

- Miért öletném a friss szövetségesem embereit? Ne légy ostoba.

- Azt mond meg te, nem szeretem ha az embereimet lemészárolják. Ott a nyakukon pedig tisztán látni a te monogrammodat és egy kigyót is rájuk olvasztottak.

Ryen telefonja megcsörrent és egy "elnézést" után kiment. Én a kezembe vettem egy másik képet ezen egy másik ember volt és itt tisztán láttam a betüket, amiket én szoktam a bőrükbe vésni azoknak, akiket én öltem meg. Viszont hiába vésték bele nem ugyan olyan. Ez pedig... amit a szerencsétlen két férfival csináltak embertelenség. És én nem szoktam elől hagyni azokat, akiket megölök, ha csak nincs rá komoly okom.

- Ez nem a Fekete Vipera műve. Mi nem hagyunk elől senkit. És én szebben írom fel a betüket az áldozataim nyakára. Szóval ne vádaskodj, mert nem mi csináltuk.

Az ajtó kinyílt és Ryen jött be, vagy inkább rohant be rajta egyenesen hozzám és a fülembe kezdett sugdolózni.

- Delany baj van. Egy járőrözőt most találtak holtan a másikat pedig életveszélyben hozták ide. De mind a kettőjükön rajta volt a DiNozzi maffia védjegye.

A méreg elöntötte az agyam. Nicre néztem és felálltam hirtelen. És egyikőjükkel sem törődve siettem ki és a lépcsőn lefele a két másik emberemhez, akik fogták őt. Hallottam, hogy jönnek utánnam.