8. JONGHO
<< Mindent elterveztem: országos bajnokságokat nyerek, az év játékosa és a nemzeti válogatott legfiatalabb kosárlabda játékosa leszek... Ezen kívül semmilyen más tervem nem volt. A baleset napján csak arra tudtam gondolni, hogy gyors rehabilitáció után újra a pályára állhatok majd. De most úgy néz ki, hogy nem játszhatok többé. "Akkor mihez kezdjek most? Nem értek semmi máshoz, csak a kosárhoz! Bármit megteszek, csak engedje, hogy újra játszhassak!" könyörögtem az orvosnak, de nem értem el vele semmit.
Úgy éreztem, fuldoklom. Nem számított, milyen keményen próbáltam úszni felfelé, semennyit sem haladtam. Ahogy telt az idő, próbáltam levegőhöz jutni, de alig bírtam. Rendben van az, hogy így éljek? Tudom, hogy képtelen vagyok rá! De abban a pillanatban, amikor fel kellett adnom a kosárlabdát, bennem minden élettelenné vált, olyannyira mintha halott volnék.
Az az élettelen tekintet, amit láttam, mielőtt Yunho megragadta volna a karomat, nagyon is hasonlított az enyémre. Mingi tisztán látta, hogy öklöm az ő irányába tart, de meg se próbálta kivédeni az ütést. Élettelen szemei azóta is kísértenek.
Amikor Mingi azt mondta, hogy ő kilépne, hogy az álmunk túl nagy luxus és, hogy az idő, amit együtt töltöttünk, számára semmit sem jelentett, nem tudtam megállni, hogy ne üssem meg. Meglepő módon, ez egy nagyon szívfacsaró pillanat volt a számomra, de egyúttal emiatt kezdtem el újra álmodni.
Abban az időben nem tudtam, miként nyújtsak segítséget az elveszett Minginek.
Hol vagyunk és merre kéne tartanunk? >>
YOU ARE READING
A To Z
Random𝗪𝗲'𝗿𝗲 𝗮𝘁 𝘁𝗵𝗲 𝘀𝘁𝗮𝗿𝘁𝗶𝗻𝗴 𝗼𝗳 𝐩𝐨𝐢𝐧𝐭 𝖙𝖍𝖎𝖘 l͟o͟n͟g͟ j͟o͟u͟r͟n͟e͟y͟ 𝕮𝗥𝗢𝗠𝗘𝗥: homokórához hasonló tárgy, amelynek funkciói a Hold állásától függően változnak. Az égitest úgynevezett "sarló" fázisában a tulajdonos üzenni tud m...
