FEVER EPILOGUE ~ 4.

3 0 0
                                    

4. YUNHO

<< Most már mindenkinek a múzeum előtt kell lennie. Miért vagyok ennyire ideges? Biztos vagyok benne, hogy minden úgy fog sikerülni, ahogy elterveztük.

A bátyjám leszidott, amiért minden egyes percben a telefonomat figyelem. Teljes zavarban letettem a készüléket. Mondtam neki, hogy minden rendben van, majd elkezdtem masszírozni a bal lábát.

- Olyan fura vagy! Sokat változtál! Mármint, jobban tetszik ez, mint amikor elkóborolsz valamerre a motoroddal... De attól még nem tudok hozzászokni ehhez a hirtelen változáshoz még két hét után sem.

Értem, miről beszél. Végülis, a jövőből jöttem vissza.

- Azt hiszem, Isten tökéletes kezeket adott neked a segítségre szoruló lábaidért kompenzálásképp. - mondtam. Mivel nem értette, mire célzok, elkezdtem utánozni azt, ahogy gitározik, mire hangosan felnevetett és mondta, hogy masszírozzam erősebben a lábát.

Születése óta rossz a jobb lába, emiatt viszont a bal mindig be van dagadva neki, mivel az van egyedül kitéve megeröltetésnek.

- Hát, ha a lábaim jók lennének, el sem tudnám magamat képzelni, hogy itt üljek azért, hogy egy hangszeren játsszak. Talán néhány hiányosság valójában álruhába rejtett áldás, nem? - mondta, majd bekapcsolta a szoba sarkában lévő TV-t, amiben éppen a híreket adták. A "Sciensalvar" vezetője, Henry Jo volt benne, aki több száz "Sciensalvar" hívővel együtt betört a Nemzeti Múzeumba, hogy ellopják a maja műtárgyakat. Néhányan próbálták megállítani őket, de túszul lettek ejtve.

Azonnal felugrottam. A fiúk voltak a túszok. Kikaptam a motor kulcsát a szekrényből és visszakiabáltam a tesómnak:

- Maradj itt! Bármi is történik, bent kell maradnod! >>

A To ZWhere stories live. Discover now