A To Z

THE WORLD EP.FIN: WILL ~ 7.

007.

<< Az Ártalmatlanítóból kiszabadított emberek egy hatalmas busz csomagterében voltak összezsúfolódva. A maszkos alak könyörgött az összezárt és elbújtatott embereknek, hogy legyenek türelemmel, majd rájuk csukta az ajtót. Körbenéztek, és amikor biztosak lettek abban, hogy senki sem látja őket, levették a maszkot. A lány volt az, a Thunder éléről. Levette a munkaruhát, ami alól iskolai egyenruhája bukkant elő. Az az egyenruha, amit a Z világ legjobb tanulói viselhettek csak.

A többi maszkos is levette az álruháját. Ugyanazok az arcok, akiket a Prestige Academy mosdójában láttak. A lány megigazította a haját, majd felszállt a buszra.

A busz simán végigment az úton, egyedül a városközpontba való bejutást ellenőrző ponton kellett megállniuk. Őrök állították meg a buszt egy kis időre. Kívülről csak arcokat láttak a jármű belsejében. Viszont olyan arcokat és ruha részleteket, amik önmagukért beszéltek és nem volt szükség arra, hogy ellenőrizzék őket. Az Őr megpaskolta a busz hátulját, mire az újra elindult.  A státuszuknak köszönhetően a csapat könnyen átjutott az ellenörzőponton.

-----------------------

Amikor az újonnan érzésekre lelt bátyja teljes pánikba esett a likvidálás gondolatától, a fiú először a Fekete Linken keresztül próbált meg kapcsolatba lépni Kalózokkal, abban reménykedve, hogy majd megtalálja a bunkert és segítséget kérhet tőlük. De amikor nem tudta megtalálni, feladta, és egyedül egy üzenetet hagyott a Fekete Linken és a Ártalmatlanítóban való bújkáláshoz folyamodott. Amikor a bátyjám majd idekerül, valahogyan megmentem.

Egész éjszaka ott bújkált, de körülbelül akkor, amikor feljött a Nap, kapott egy üzenetet a bátyjától, amiben azt kérdezte, miért nem jött haza egész este, mire megkönnyebbülve hazaindult. Bele sem gondolva, mi fogadja majd őt, otthon bekapcsolta a számítógépét. Üzenete érkezett a Fekete Linken keresztül. A Kalózok megnézték az üzenetét és a bunker helyének hézagos leírását küldték el neki, hozzátéve azt, hogy ha a fiú a környékükön kér segítséget és a bunker biztonsági emberei megbizonyosodnak arról, hogy a helyzet biztonságos, akkor segíteni fognak neki. A fiú ekkor gondolta meg magát. 

A félelem, amit az Ártalmatlanítóban töltött éjszaka során érzett, és a tény, hogy saját szemével látta a létesítmény felépítését, megváltoztatta a gondolkodását. Rögvest az Őrök vezetőjéhez fordult, és arra kérte, hogy tegyenek kivételt vele és a bátyjával kapcsolatban, cserébe megígéri, hogy felfedi a Fekete Kalózok hollétét.

Yunho és a többiek, akik mind hittek a fiú könyörgésének, elárulva érezték magukat.

- Amikor azt mondtam, hogy nincs szükségem érzelmekre ahhoz, hogy ebben a világban éljek, mondtál nekem valamit. Azt mondtad, hogy amikor a félelmem elmúlik majd, egy teljesen új világgal fogok szembesülni. És igazad volt. Az emberek arca, amint mind-mind mást fejeznek ki, látni a világot az ablakon keresztül most már, hogy a lepleket eltávolították, és az érzés, amikor először láttam meg saját magamat a tükörben. Ezt mind nagyon jól ismered te is, hiszen te voltál az, aki először öntudatára ébredt. - látva, ahogy a bátyja kritizálja a döntését, a fiú megremegett.

- Amikor azt gondoltam, meg kell halnom, amikor majdnem meghaltam, ezek az emberek voltak azok, akik megmentettek. Hogy teheted ezt velük, miután a saját szemeddel kísértél végig mindent.

- Nem volt más választásom. Ezt kellett tennem ahhoz, hogy életben maradjak és téged is megmentselek.

- Lehet más lenne, ha sosem lett volna alkalmam megismerni az érzéseim, de most, hogy már tapasztalom őket, nem tudok többé visszatérni ahhoz az önmagamhoz, aki eddig voltam. Nincs semmi baj, ha rossz döntést hozol. Nincs semmi baj azzal, ha hibázol. Még javíthatsz rajtuk. Mindössze annyit kell tenned, hogy legközelebb jól választasz. Gyere ide! Nem az a jó oldal. - egy pillanatig a fiú szemei a mellette álló Őr lába és a bátyja feléje nyúló karjai között cikáztak. Mikor a kisebbik fiú nem mozdult, a bátyja lassan kezdett el közeledni felé. A fiú szomorúan nézett a tagok felé. Igen, mindenki követ el hibákat. Az viszont, hogy ezt a hibát megpróbálod a következő adandó alkalommal helyrehozni, vagy pedig még több rossz döntéssel leplezni, nagy változást hozhat az életedbe. A tagok pedig ezt mindenkinél jobban tudták. A fiút figyelték, komolyan remélve , hogy meghozza majd azt a helyes döntést, ami eltűnteti majd belőlük a cserbenhagyás érzését. A fiú végül a bátyja irányába lépett egyet, mintha meghozta volna ezt a bizonyos döntést. Az Őrök vezetője biccentett egyet, mire a mögötte állók szétszéledtek, hogy elkapják a fiú testvérét. Mindeközben Yeosang is kiszabadult a kötelek szorításából, és direkt úgy helyezte a lábát, hogy el tudja gáncsolni az Őröket. Az Őrök egymásba gabalyodva estek el, mire a bátyj őket kikerülve azonnal testvéréhez rohant. Pont mielőtt kezeik összeérhettek volna, az Őrök vezére hátulról megragadta a fiú nyakát. Mielőtt a fiúk bármit is tehettek volna, a vezető lerúgta a nagytestvért a kivégzőállványról.

- Ne! - a fiú kirángatta magát az Őr vezér karjai közül, és ő is leugrott a kivégzőállványról, oda, ahova a bátyja esett. Ezzel egy időben a fiúk addigra már kiszabadították végtagjaikat, és elkezdték lelökni az Őröket a gödörbe. Mingi megfordította a Cromert.

Mingit legközelebb a levegőben lehetett látni egy pillanat erejéig, a gödör felett, viszont a kivégzőállvány alatt. Rengeteg döntést kellett meghoznia abban a néhány szekundumban. Meg tudja menteni mindkét fiút? És, ha nem, kin kéne elsősorban segítenie? Ahogy kinyújtotta a kezét, hogy segítsen az idősebbiknek, annak a lába belecsúszott a gödörbe. Behunyta a szemét, mintha csak azt akarná mondani Minginek, hogy menjen és inkább az öccsén segítsen. Mingi nehéz szívvel hagyta ott őt, de végül elfordult a másik irányba, és megragadta a felülről zuhanó kisebbik fiút. Sikoltozva figyelte, ahogy a bátyját teljesen elnyeli a gödörben lévő anyag.

Mingi egy biztonságos helyre vitte a fiút, majd a Cromert használva az Őrökkel harcoló társai segítségére sietett. A többiek is látták, ahogy a nagyobbik testvér a gödör martalékává lesz, így fájdalommal telve taszították bele a maradék fennmaradt Őrt is. A fiú lesokkolva figyelte a gödröt. Azt a gödröt, ami pillanatok alatt elpusztította testvérét. Minden katasztrófába torkollott az ő döntése miatt. Könnyek gördültek le az arcán. 

Már csak a vezér maradt hátra. Hongjoong után rohant, mert nála volt a Cromer. Amikor ezt meglátta, a fiú minden erejével az Őr után sietett és amint elég közel ért hozzá, ráugrott, és lerántotta az emelvényről magával együtt. Hongjoong egyik kezével próbálta megtartani a fiút, de az nem volt elegendő. Egy pillanatra Hongjoong tekintete találkozott a fiú könnyes szemeivel.

- Sajnálom! - suttogta a fiú, majd az Őrök vezérét magával húzva, leesett a gödörbe. Hongjoong nem tudott, mit tenni, csak ült ott és kétségbeesve nézte a gödör felszínét.

Ekkor az épület megremegett és egy óriási robajt lehetett hallani. 

- Tudom, hogy érzel, de... mindenek előtt, ki kell jutnunk innen. - nézett az órájára Seonghwa. - A bomba nemsokára felrobban. 

- Mennünk kell. - mondta San a Cromert a kezében tartva. Ahogy a Cromer fénye felvillant, bombák sokasága robbant fel egymás után. A kék pillangó továbbra is a kivégzőállványon pihent, majd piros fényt bocsátott ki, és darabjaira hullott. Az Ártalmatlanítóban lévő rengeteg másik kék pillangóval is ugyanez történt, míg végül az egész épület összeomlott. Egyes részei a forró gödörbe estek, így vált végül a teljes létesítmény a földdel egyenlővé. >>