A To Z

THE WORLD EP.2: OUTLAW ~ 2.

002.

<< Az első emelet folyosóján végigsétálva, a sarokban meglátta a mosdót, amiben minden lámpa le volt kapcsolva. Megfordult a fejében, hogy a tény, miszerint egyedül bolyong az üres folyosón, már önmagában is egy elég gyanús cselekedet, ezért egy pillanatra megtorpant. Ekkor egy hosszúkás árnyék jelent meg mögötte.

- Ne aggódj! Azért vagyunk itt, hogy segítsünk. - mondta Seonghwa, akinek a mosolyától a fiú láthatóan megkönnyebbült egy kicsit. Körültekintően haladt tovább, Seonghwa pedig, mint egyfajta védelmet nyújtva neki, követte őt, miközben üzenetet küldött a többieknek.

- Kapcsolatba léptem a fiú bátyjával.

Amikor beléptek a mosdóba, Yeosang már ott várta őket. Seonghwa gondosan bezárta az ajtót arra az esetre, ha valaki megpróbálna bejönni. Csak hárman voltak ott: Yeosang, Seonghwa és a fiú testvére. A helyiség néma csendbe borult. Az egyetlen dolog, amit a fiú hallott, saját szívének dübörgő hangja volt. Tehetetlenül rátette kezét mellkasára. Sosem volt hasonló tapasztalata, eddig érzelmek nélkül élte mindennapjait, nem tudta, hogyan is tudna magyarázatot adni heves szívdobogására. Ez lenne az idegesség?

- Az öcséd eljött a Fekete Kalózok bunkerébe tegnap este. Félt, hogy elküldenek majd téged az Ártalmatlanító Térségbe, ezért megkért minket, hogy mentsünk meg. Ismered a Fekete Kalózokat, nem? - lassan bólintott egyet, mintha most fogná fel valójában a helyzetet. Az egyetlen megoldás az, ha követem őket, de akkor 40 év az életemből tulajdonképpen semmivé lesz? Az amiért éltem és, amiben egész eddig hittem? És mi lesz akkor, ha tényleg túlélem ezt, ha követem őket? Azután mi lesz? Mi következik majd? Mi van, ha hallgatok rájuk, azzal csak rosszabb lesz?

Yeosang és Seonghwa tudta, hogy ezt most nem egyszerű megemésztenie, de nem volt vesztegetni való idejük. Elmagyarázták neki, hogy a Fekete Kalózok ki fogják őt menteni innen. A fiúk és a Fekete Kalózok célja az volt, hogy minél több embernek fel tudják nyitni a szemét a Prestige Academyn, és ezáltal lehetőséget adjanak a számukra, hogy megválaszthassák a saját útjukat. Elkerülhetetlen volt viszont az, hogy a rengeteg új érzelem bennük káoszt és zavarodottságot okozzon.

- Érzelmek, zavarodottság. Miért lenne ezekre szükségünk? Mindez csak azt jelenti, hogy rengeteg embernek át kell majd mennie ugyanazon, amin nekem kell most.

- A káosz. A fájdalom. Ezek nem feltétlenül rossz dolgok. Érezned kell ilyesmiket ahhoz, hogy előre tudj haladni, ezek olyanok, amiken minden embernek át kell esnie. Ebben rejlik a fejlődés és a növekedés. Egyértelmű viszont, hogy a fájdalom általi növekedés érzése egy új, értékes és sajátos tapasztalat. Mindegyikünknek az.

A fiú Yeosang kinyújtott kezét bámulta. Szépen lassan egyenletes, lassabb tempóban kezdett verni a szíve. Azon gondolkodott, ezt az érzést vajon hogyan nevezik. Nem tudott rájönni, de érezte, ahogy melegség áramlik a vérében. Óvatosan nyúlt Yeosang keze után.

- Az óra mindjárt elkezdődik, jobb lesz, ha most már visszamegyünk a terembe...

Hirtelen valaki dörömbölni kezdett az ajtón. Mindhárman ijedten kapták tekintetüket a zörgő falapra.

- Azonnal nyisd ki az ajtót! Különben haladéktalanul a fegyelmi bizottsághoz küldelek!

A fiú továbbra is Yeosang kezét szorongatta, előrébb lépett, majd vissza. 

- Thunder*... - mondta egy fájdalmas sóhajjal. >>