Úristeen. /Marics Peti 🔞🔞/

8. a kórházban

<<Éppen ébredsz>>
- Fanni,úristen de jó,hogy felébredtél. - hallottam Leila hangját.
- Az én hibám az egész. - olyan csalódott volt.
- L-Leila... Te nem tehetsz... semmiről.
- Csak az egészről...- hallottam,hogy nem bírja tovább,kitört belőle a zokogás.
- Leila.... semmi baj... csak nagyon izgultam...

- Leila,bejöhetek? - kérdezte egy ismerős hang.
- Húzz innen!!!! - ordította torka szakadtából. Ekkor még nem tudtam ki az.
- Naaaa.
És ekkor ismertem fel.
A sokktól persze kezdtem szédülni megint.
- Leila...- nyöszörögtem.
Sötétült velem a világ. Felakadtak a szemeim.

Leila rohant egy nővérhez. Bálint pedig leült az ágyra. Megfogta a kezem.
Leila konkrétan beesett az ajtón a nővérrel. De volt még valaki ott. A hangzavaban amit az ordítozás okozott próbáltam kiszűrni egy hangot.
Marics is ott volt. Hallottam a hangját. Lelökte konkrétan az ágyról Bálintot,hogy a nővér megnézzen. Csak Marics miatt próbáltam tudatomnál maradni.

Másfél órával később felébredtem. Csak Marics volt ott,Leilát nem találtam,hiába kerestem.  De a hangját hallottam. Ordított. Bálinttal. Ma már sokadjára.