Úristeen. /Marics Peti 🔞🔞/

26

Fényességre ébredtem. A fehér szoba kivakította a szememet.
- Doktor úr,hol vagyok? - kérdeztem.
- Kórházban,Marics Péter barátnője ugye? - kérdezett vissza.
- Igen. - jutott eszembe,hogy Petinek balesete volt.
- Nos,majd később mindent elmondok,most viszont van egy szörnyű hírem.
- Micsoda? - kérdeztem félve.
- Emlékszik valamire pár órával ezelőttről? - kérdezte.
- Alig. Telefonált Peti egyik barátja,hogy balesete volt, idejöttem,vártam egy csomót,majd fájni,kezd iszonyúan a hasam,rögtön utána pedig sötétül a világ. - emlékeztem vissza.
- Igen,szóval ez azért történt,mivel a babája...
- Mi történt vele? - vágtam közbe.
- Sajnálom,de elvetélt. - mondta komoran.
- Mi? - kérdeztem a sírás szélén. Nem bírtam sokáig,elkezdtem bömbölni.
- És Peti? Ő jól van? - Néztem a dokira könnyes szemmel.
- Igen,egy jobb kéz törésen,és két bordatörésen kívül minden rendben van. - nézett rám.
- Rendben,és bemehetek hozzá? - álltam fel.
- Most még nem,még kap egy infúzióadagot,utána bemehet.
- Rendben köszönöm. - mondtam. - Asszem. - ezt már azután,hogy kiment.

- Úristen Fanni,dejó,hogy felkeltél. - szaladt be Leila a kórterembe.
- Bár ne tettem volna. - motyogtam.
- Mi történt? Mit mondott az orvos? - kérdezett.
- Nos,azért ájultam el,meg fájt a hasam,nem mondtam,mert azt hittem csak idegesség,de kiderült,hogy nem,és... elment a baba.... - sírtam el magam újra.
- Jézusom,annyira sajnálom. - ölelt szorosabban. - És most mi lesz? - kérdezte nagy szemekkel.
- Megkell mondanom Petinek. - sóhajtottam. 
- Muszáj lesz. - húzta el a száját.
- Sajnos. - néztem rá.

- Jónapot! Ha szeretne Marics Péterhez bemenni,most megteheti. - mosolygott rám egy nővér.
- Rendben. - fújtam ki az orrom.

- Szia... - léptem be a kicsi kórterembe.
- Fanni? - kérdezett.
- Igen. - néztem rá üveges tekintettel.
- Mi történt. - kérdezte egyből,amint ránéztem.
- A babánk... - kezdtem.
- Mi van vele? - ült fel.
- nos, amikor történt a baleseted,és hívott Manu,rögtön jöttem ide,és tiszta ideg voltam,meg aggódtam érted,és éreztem,hogy rohadtul fáj a hasam. Aztán elájultam,majd felkeltem,és jött egy orvos,elmondta mi történt... - folytattam,de nem bírtam végig mondani.
- Fanni, mondd,mi történt a babánkkal... - esett kétségbe.
- Elment... - suttogtam.
- Mi... - nézett rám.

Én csak ott álltam az ajtóban,majd éreztem,hogy egy köver könnycsepp folyik le az arcomon. Majd őt követte sorban a többi...