Úristeen. /Marics Peti 🔞🔞/

11

Reggel Peti mellett ébredtem. Hátulról átölelt,óvatosan lenéztem,volt rajtam ruha,rajta is. Tehát nem történt meg. Próbáltam kibújni az öleléséből. Válaszként egy morgást hallottam.
- Ne menj el. - hallottam rekedt hangját.
- Nem megyek. - mondtam,majd csak néztem,ahogy alszik. Fura tudom,de na. Ki ne nézne egy alvó Marics Petit miközben átöleli?
- Kurva para vagy Fanni baszod.
- Hihi. - kuncogtam.
- Engedj. - mikor kimondtam,erősebben kezdett magához szorítani.
- Nem.
- Csinálok reggelit?- próbálkoztam.
- Nem.
- Feladom.- adtam meg magam.
Amint kimondtam elengedte a derekam. Felültem,majd ő is. Menni akartam,de visszarántott. A hátamra fektetett,ő fölém magasodott.
- Nem gondoltam volna,hogy ilyen könnyen feladod. - épphogy látszott,hogy mosolyra húzza a száját.
- Nem is. - húztam össze a szemem.
Gyorsan kibújtam alóla,majd fordult a kocka. Én magasodtam fölé,ő meg a hátán feküdt,miközben lefogtam.
- Látod? - vigyorodtam el.
- Látom én,és még mindig menni szeretnél,vagy ha már így vagyunk....
Meg sem vártam,hogy befejezze,egyből elkezdtem csókolni. Valahogy csók közben elveszítjük az időérzékünket. Kopogtak,ezért félbe kellett hagynunk.
- NYITVA! - üvöltöm,mert lusta vagyok kinyitni.
- Fanni itt vagy? - hallottam meg egy kis vékony,aranyos,összenem téveszthető hangot.
- Zsófi... - rémültem meg
- Ki? - kérdezte Peti.
- A hugom...
- Hogy-hogy? - kérdezte
- Anyám megint szó nélkül elhozta. - húztam el a számat.
- Oh. Mi legyen?
- Semmi. Kimegyek. Te maradj itt.

-Szia Fanni!! Úúúúgy hiányoztál.  - egyből megölelt,amit viszonoztam.
- Szia kislányom. - dünnyögte anyu. Hát nem kedves?
- Szia anya.
- Na én megyek is,majd vinnéd oviba? Köszi sziasztok.
- Persze. - mormogtam az orrom alatt.

- Zsófi figyelj menj be a szobádba,nézz mesét,később csinálok reggelit jó? - kérdeztem,mert még nem ébredtem fel teljesen.
- Oké. - vont vállat.

- Ez gyors volt. - mondta,miután becsuktam az ajtót.
- Egy mese és el lehet veszíteni.
- Ahha.
- Fanni nem megy a mese... Mit csinál itt Marics Peti? Úristen!!
- Nem fontos. - legyintettem
- Jössz mesét nézniiii???
- Öhm - nézett rám zavartan.
- Fanni ma megyünk állatkertbe megígérteeed.
- Persze megyünk. - sóhajtottam.
- Marics Peti is jön????
- Csak Peti. - mondta helyettem is.
- Oké. De jössz?? - nézett rá nagy csillogó szemekkel.
-választ nem adott,cska segítség kérően nézett rám.
- Igen. - vigyorodtam el.
- Dejoooo - azzal futott ki a konyhába.
Én visszadőltem az ágyba.
- Nem semmi hugod van. - mondta rám sem nézve a telefonjáról,amit mikor Zsófi kiment elővette.
- Végülis csak Valmar fan,amúgy semmi- legyintettem.
- Na és ki a nagyobb fan?
- Ő.
- Azt hittem te.
- Nem,ő a nagyobb.- nevettsm fel.
- Amúgy tényleg aranyos.
Kérdőn néztem rá.
- Tegnap,mondtad,hogy aranyos kislány,tényleg az.
Elmosolyodtam.
- Olyan aranyos mosolyod van. - mondta mellékesen.
A megjegyzésre odamásztam hozzá,majd elkapott és bezárt a karjaiba. A fejem a mellkasának döntöttem,ő pedig szorosan ölelt. Észre sem vettük,de 2 órára beauldtunk. Aztán Zsófi hangjára ébredtem.
- Fanniii,vége a filmnek!! - szólalt meg.
- Megyek. - dünnyögtem félálomban.
De Peti most se engedett.
- Fontos.
- De nem engedlek
- Mondom,hogy fontos,vagy szeretnél sírást hallgatni egész nap? - kérdeztem.
- Jó ez megygőző érv.

Átmentem Zsófi szobájába.
- Nézhetsz mégegyet ha hagysz aludni oké? - kérdeztem
- Ümmm. Oké. - vont vállat,azzal elkezdett mégegyet nézni.
- Nem bírooooom. - nyöszörögtem mikor a szobába értem.
- És 1 hétig ezt kell csinálnod?- kérdezte.
-Volt amikor 2 hétig. De mindennap mesézhetett,úgyhogy nem vagyok rossz nővér. - nevettem fel.
- Nekem nincs hugom. - mondta.
- Szomorú. - mondtam teljesen szomorúan.
- Ne foglalkozzunk ezzel,nem fontos. Viszont szerintem kéne menni állatkertbe. Délután bezár.
- Oh tényleg basszus.