Miután nagy nehezen felkeltem ténylegesen reggel 10- kor (ami hozzám képest korán van) elkezdtem gofrit csinálni. Zsófi szokás szerint a konyhapulton ült,és régi jó szokásunkhoz hívően énekeltünk miközben csináltam a tésztát. Szokás szerint Tankcsabda- Mennyország tourist- ot énekeltük. ,,Majd rólad szólnak a hírek,veled van tele a sajtó,aki a pokolra kíván jutni annak balra a második ajtó..." - énekeltem közben kicsit táncoltam. ,,De ha a Szent-Péter szigetekre már be van fizetbe az útja önnek a Mennyország tourist a legjobb szolgáltatást nyújtja" - énekelte Zsófi teljesen elvéve a showt. - Hű de tudtok énekelni - mondta Peti. - Te is énekelj. - könyörgött Zsófi. - Jól van - adta meg magát. És elkezdte... Olyan kibaszott jó hangja van. Illik ehez a számhoz. Ámultan néztünk mindketten rá. - Mi az? Csak nem jó vagyok? - kérdezte vigyorogva. - Csak nem vagy kicsit nagyképű? - szóltam vissza,mire megölelt.
<<2 órával később>> - Na megyek én is elkészülődök jó? Indultam,mikor Peti elkapta a karom,és visszarántott,így az ölébe estem. - Mehetek én is? - kérdezte szemtelen vigyorral. - Ha szeretnél - feleltem. - Akkor menyjünk. - mondta,majd felvett az ölébe,így vitt a szobámba. Na ebből nem nagyon lett öltözés,mert ahelyett,hogy a földre rakott volna le,az ágyba vitt. Fölém magasodott,közben elkezdett csókolni. Tekintettel kellett lennem,mert Zsófi a konyhában van. - Figyelj,Zsófi itt van,bármikor bejöhet. - Ahhhj - nyöszörgött. - Este kapsz meglepetést - kacsintottam miközben kerestem egy ruhát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ezt a ruhát választottam,mert egyik kedvenc ruhám,mikor kijöttem a fürdőből Peti felnézett a telefonjából, végigmért,majd felállt,felém jött a derekamnál magához húzott,majd a fülembe súgta: - Gyönyörű vagy. Elvörösödtem,majd megcsókoltam.
~Az állatkertben~ Úgy mentünk,mint egy család: Zsófi középen,egyik kezét én fogtam,a másikat Peti. - Kicsit sem néznek,nem zavar? - kérdeztem,mert már egy ideje néztek az emberek. - Már megszoktam. - legyintett.
A pandák előtt volt egy pad,a közelben egy fagyis stand. - Fanni kaphatok fagyiit??? - kérdezte Zsófi,mikor leültünk a padra. - Tessék vegyél, de nekem is,1 csokis. - mondta helyettem peti,miközben 1 ezrest adott Zsófinak. - Úú köszii. - nézett rá ámulattal. - Na siess,nehogy elfogyjon. - Oké. - futott a standhoz. - Ez gyors volt. - mondtam. - Amúgy még mindig néznek. - nevettem fel. - Hát neked is megkéne szoknod,ha a barátnőmmel mutatkozok,megnéznek. - Mi? - kérdeztem döbbenten. Választ nem kaptam,mert akkor ért oda hozzánk Zsófi.
