Úristeen. /Marics Peti 🔞🔞/

9.

<<2 nappal később>>
Láttam,hogy Leila összeszedi a cuccaimat.
Amikor észrevette,hogy figyelem csak bátorítóan mosolygott.
- Ma kiengednek. - mondta boldogan.
- Végre. - fújtam ki a levegőt.

Kopogtak, Leila mondta,hogy gyere és ott volt...
Marics. Aki csak miattam jött,hogy hogy vagyok.
- Leila,kettesben hagynál minket egy kicsit? - kérdezte.
- Oh, perssze.
- Szia.
- Szia. - már megint zavarba hoz,mint mindig.
- Örülök,hogy jobban vagy. - mondta teljesen őszintén.
- Sajnálom ha aggódnod kellett miattam. - hajtottam le a fejem.
Felemelte az állam.
- Én sajnálom. Hallottam,hogy miattam történt. - dühös volt. Magára.
- És Bálint miatt. - motyogtam grimaszolva.
- És Bálint miatt. - ismételte a szavaim. Ezek szerint be lett avatva,mert nem kérdezte,hogy ki az a Bálint.
Ekkor beállt a néma csend.
- Hazavigyelek? - kérdezte hirtelen.
- Nem tudom. Jó lenne.
- Oké. - nevetett rajtam.
- Hé,ez nem ér, én itt fekszek egy KÓRHÁZBAN te meg kinevetsz. - tettettem sértődöttséget.
- Mivel tudom jóvátenni? - kérdezte teljesen komolyan.
- Nem tudom. - mondtam már én se viccelve.
- De nem úgy van,ahogy gondolod. - szólaltam meg hirtelen.
- Mi?
- Nem azért történt,amiért gondolod. Az Bálint miatt van. Miattad csak azért,mert nem akartam,hogy leégessem magam előtted. Bár már megtörtént párszor. Namindegy.De nem értem. A múltkori után miért jőttél el? Semmi más nem érdekel. Csak miért?
- Mert látni akartalak. De muszáj ezt itt megbeszélni egy kórházban?
- Igazad van. Majd nálunk megbeszéljük.
- Nálatok,vagy nálad? - kérdezte a világ legszemtelenebb mosolyával.
- Nálam. - feleltem tartva a szemkontaktust.
- Leila? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Csak néha jön át aludni,amúgy egyedül élek. Már. - mondtam.
- Értem. - nem volt túl meggyőző a hangja.
Leila bejött még pár cuccomért.
- Oh zavarok? - kérdezte.
-  NEM - válaszoltuk tökéletesen egyszerre.

<<1 órával később>>
- Hazamehetünk végre?? - szenvedtem látványosan,mire Leila sokadjára is mondja,hogy 10 perc
- De nem bírom kiiiiiiiiiii - nyöszörögtem.
- Fanni,csak még egy kicsit bírj ki.

<<10 perc múlva>>
- Végre. - mondom ki.
Én az anyósülésre szálltam be. Leila nem szállt be. Kérdőn nézek rá.
- Moziba megyek. Ti beszéljetek nyugodtan.- mégjobban kérdőn nézek,de ráhagyom.
20 perc haza kocsival,azalatt alig beszéltünk. Sejtettem,hogy a lakásban akarja megbeszélni. Csak hogy mikor odaértünk állt valaki az ajtó előtt. Bálint volt az.
- Fanni,de jó,hogy látlak. - kezdett üdvözölni.
- Én nem.- dünnyögtem.
- Ó,ki van még itt.
- Látsz te szerintem seggfej. - oltotta le.
- Szerintem nem kéne neked itt lenni. - megindult felé.
Marics fogta,megfogta a pólója nyakánál,és az út felé kezdte rángatni. Bálint ott kapálódzott a kezei közt,mint egy 5 éves. A járdánál letette. És még lökött rajta egyet. Ekkor elfutott.
- Köszönöm. - néztem rá hálásan. Csak biccentett.

Féltem egy kicsit a beszélgetéstől,pedig nem kellett volna,főleg nem azért,mert végül alig lett belőle beszélgetés.

(Írói megj: direkt 14.- én rakom ki ma 2 lesz ;)