Jinko... Te ennyire?

212 20 14
                                    

„Akutagawa szeretlek."

Írta a szöveg a gyűrű belsejében.

Mire felocsúdtam a döbbenettől éreztem, hogy Jinko átmászott az én térfelemre. Hozzám bújt. A fejét döntötte először nekem, de aztán szépen lassan amennyire csak lehetett hozzám simult. Meg sem mertem mozdulni, annyira nem tudtam felfogni, hogy mi történik éppen mellettem.

- Jinko szerelmes belém? Hogy lehetséges ez? Mikor? Milyen körülmények között? Miért? Jinko szeret engem? Mégis mi folyik itt?

A tigris mintha megnyugodott volna, hogy közel lehet hozzám. Nem mocorgott tovább. Fél kézzel fogta a pólóm anyagát is. De mintha csak azért tette volna, hogy ne öleljen át engem. Picit mintha remegett is volna. De én sem voltam nyugodt.

Az a személy, aki a helyemre lépett. Aki Dazai san kedvence lett. Aki a riválisom. Akire olyan gyakran féltékeny vagyok. Akit a hátam közepére sem kívánok.... ez a fiú... belém szeretett?

Éreztem, hogy lassan megnyugodott. Talán már majdnem el is szenderedett.

Én viszont nem akartam, hogy elaludjon. Meg akartam kérdezni. De mit is? Hiszen már biztosan szeret. Pedig korábban nem úgy tűnt, hogy bármit is érezne irántam. Azt sem tudtam, hogy meleg. Azt hittem, hogy Montgomery az, aki be fogja majd hálózni hiszen annyira rá van kattanva.

De Jinko-nak eszébe sem jutott, hogy a lánnyal próbát tegyen? Nem hiszem. Sőt... Esélyes, hogy még csak át sem futott gondolatként az agyán ez. Hiszen, ha elgondolkodott volna rajta, most vele jön- De nem akart... már a terv kialakulása óta velem akar... Jinko annyi ember közül engem... éppen engem választott. Nem csak a küldetésre. Ha-hanem... a p-párjának is? Engem akar... Még ki is mondta! Ott mindenki előtt!

- Jinko... - Suttogtam hallkan remélve, hogy még meghallja. Fel akartam ébreszteni. - Fenn vagy még?

- Igen... Akutagawa....

Egyáltalán nem aludt. Hallottam a hangján. Csendben várt. Lehet tudta is, hogy én sem alszom. De mivel hozzám simult lehet hallotta is, hogy a szívem nem vert éppen egyenletesen. Lehet csak arra várt, hogy megszólaljak. Vagy arra, hogy eltaszítom-e magamtól? Tudni akarta biztosan, hogy mi az a pont, aminél tovább már nem mehet. De ahelyett, hogy megbeszéltük volna ő inkább próbálkozott.

- J-Jinko... te... szerelmes vagy belém?

Feltettem a felesleges kérdést. De tudnom kellett. Hogy nem csak valami tréfa áldozatai vagyunk. Hiába mutatott minden jel arra, hogy ilyen nem történt.

Apró bólintást kaptam válaszul. Már ennyitől is kihagyott egyet a szívverésem. Majd Jinko tényleg átölelt. Beletemetkezett a hátamba. De átölelte a törzsemet. Nagy levegőt vett, és kicsit oldalra fordította a fejét, hogy tudjon beszélni.

- Levetted a gyűrűdet igaz?

- K-Komolyan gondolod?

- Igen... Már egy ideje.... Szeretlek.... Akutagawa...

Kimondta. Vallomást tett. És még jobban ölelt. Éreztem, hogy majd kiugrik a szíve a helyeről. De az enyém sem nagyon akart a helyen maradni. Még senki sem vallott nekem szerelmet. Egy személyről tudok, akinek tetszek. De sosem foglalkoztam Higuchi hülyeségeivel. Viszont ő sosem próbált vallomást tenni nekem. Erre Jinko...

Nem tudtam mit mondani neki. Hallanom kellett, hogy tényleg elhiggyem az érzéseit. De most, hogy már tudom... nem így képzeltem el. Azt hittem, ha végre tisztázódik, akkor megkönnyebbülök. De... csak még jobban szorít a mellkasom. Miért? Miért van rám ilyen hatással a vallomása?

Két hétnyi szerelem - sskk short novel- BefejezettWhere stories live. Discover now