Utolsó akadály. (18+ !vér!)

63 7 10
                                    


Mire mindent megbeszéltünk Akari már nagyon álmosan pislogott. Elhiszem, hogy nagyon kifáradt, csak az adrenalin tartotta korábban még ébren. De az után, hogy megnyugodott szinte állva képes volt elaludni. Majdnem a kádban is elszenderedett. Gyorsan ágyba fektettük és amint feje a párnához ért már el is aludt.

Jinko próbált halkan tenni venni a konyhában, hogy vacsorát készítsen, de sikeresen elejtett egy tányért. Akari azonban erre sem ébredt fel. Nagyon mélyen aludhatott. De legalább megnyugodhattunk nem verjük fel az álmaiból attól, ha normálisan viselkedünk. Nem kell néma csendben lennünk.

Vacsora után Jinko ment fürdeni. De már én is le akartam nagyon mosni magamról az erdő és a létesítmény porát, mocskát. Meguntam a várakozást. Benyitottam a fürdőbe hozzá. Egyből megértettem miért tart neki eddig ez. Mert egy nagy kádnyi vizet engedett magának abba merült bele nyakig. Még nagy adag habfürdőt is nyomott a vízbe. Át sem lehetett rajta látni.

Pislogott rám meglepetten az érkezésem miatt. De én, mint akit egyáltalán nem érdekel elkezdtem kigombolni az ingemet.

- A-Akutagawa? Mit művelsz?

- Nincs kedvem várni arra, hogy befejezd a mosdást macska. Szóval beülök melléd. - folytattam a ruháim levetését nem is figyelve a reakcióira.

- H-hogy mit akarsz?

- Jól hallottad. - eddigre befejeztem és már léptem be a kádba vele szembe.

Füléig vörösödve becsukta a szemét mikor már nem volt rajtam semmi. Nem is merte kinyitni egy darabig. Pedig elég sok volt a hab, hogy mindkettőnket eltakarjon. Felhúzta a térdeit is, hogy jobban elférjek. De nem mert ennél többet tenni.

Szerencsétlennek tűnt a habok között gubbasztva. Mégis mosolyt csalt az arcomra. Egyszer már látott belőlem mindent. Miért reagál így a közelségemre? Talán mert most nincs alkohol, ami lazítsa a hangulatot közöttünk? Meglehet. Pedig azt hittem, hogy örülni fog annak, ha megint így lehetünk...

- Jinko...

Érintettem meg az arcát, amitől egyből kipattantak szemei. Addigra már előtte térdeltem. Közelebb akartam lenni hozzá. És amint megint a szemembe nézett megcsókoltam.

Belenyögött a csókba mert nem számított rá, hogy ezt teszem. Eredetileg tényleg azért jöttem be mert már meguntam várni rá. De... most már más ösztön vezérel. Érezni akarom milyen! És ez alkalommal emlékezni akarok rá!

Ahogy csókolóztunk kezem az álláról végig csúszott a nyakán végig simítva a mellkasát az oldalát egész a hátáig, hogy közelebb húzhassam magamhoz. Elengedte a feszes összegubózott testtartását. Azzal, hogy átbillentettem a térdeire belehúztam szemből az ölembe.

- R-Ryunosuke?

- Igen? Zavar valami?

- N-nem m-mondanám z-zavaronak cs-csak.... ano..... e-etto.....

Teljesen bevörösödött. Már nem is mert megszólalni. Ahogy az ölembe került megérezte, hogy én már hangulatban vagyok. Leesett neki mit akarok. Egyszer már megtettük. Most mégis úgy viselkedett mintha ez lenne az első alkalma. Lazítanom kellett rajta.

- Most miért vágsz olyan fejet, mint valami szűz kislány? - hajoltam a füléhez, hogy bele tudjak suttogni - Nem az első alkalmad lesz. És azt mondtad legutóbb te kezdeményeztél.

- De akkor részeg voltam.

- Dehogy voltál. Csak én mondhatom magamra ezt. Mert te emlékszel én viszont nem.

Két hétnyi szerelem - sskk short novel- BefejezettWhere stories live. Discover now