Két hétnyi szerelem - sskk short novel- Befejezett

Virágszirmot bont

Tudnom kell! Ryuu... Kérlek... Mond el... L-Lett volna... Lenne esélyem arra, hogy belém szeress?

Néztem őt ahogy kérlelt. Könnyes szemmel várt a válaszomra. A fejemben egyetlen parancs keringett.

"Mond el neki! Válaszolj neki!"

De nem ment nem tudtam mit kellene vagy hogy hogyan fogalmazzam meg.

- Kérlek Ryunosuke! Nekem tudnom kell! - törte meg ismét a csendet.

- Jinko.... én... nem tudok választ adni neked...

- Mi? - elsötétült a szeme... az a kis csillogás kihunyt íriszeiből. Fájt... megint fájdalmat okoztam neki. - Mi-miért? Én azt hittem-

Majdnem sírva fakadt ott mellettem. Közelebb húzódtam hozzá és adtam egy apró csókot a homlokára. Beleremegett. De talán ki tudtam billenteni a pánikból amibe az imént löktem.

- Nem utasítottalak vissza! - suttogtam.

- Mi? De az előbb.. nem értem...

- Jinko... nekem.... ez az egész túl gyors... pár napja még úgy volt utálsz engem... most meg a párom akarsz lenni. Nekem .... kell egy kis idő hogy feldogozzam. Túl gyorsak az esemének. Túl gyorsan kerültünk egymáshoz túl közel. Kérlek.... adj egy kis időt nekem... hogy elgondolkozzam kettőnkről. Választ fogok adni a vallomásodra ígérem! De.... még nem tudom mit mondjak. Meg kell értenem a saját érzéseimet is. Mert.... én.... én még nem éreztem így korábban....

- Ryuu ... - mintha kicsit megint élettel telt volna a szeme. És bele is pirult a szavaimba.

De nekem is vörösebb lett az arcom. Éreztem. Sosem voltam az érzéseit mással megosztó ember. Jinko mégis kiszedte belőlem. ... Önszántamból mondtam el neki. Ő... csak... szeret.... engem.... és.... én.... én....

Becsuktam a szememet. Nem tudtam tovább a szemébe nézni. Teljesen elveszek... elvesztem a közelében....

- Ryunosuke? - tette kezeit az arcomra. Hideg volt a keze. Mégis forróságot árasztott.

Mégis mikor kezdtem el.... mikor.... mióta.... érzem.... ?

- Ne haragudj kérlek... - fogtam meg a kezeit - Folyton csak fájdalmat okozok neked... Bocsájs meg nekem.... és... kérlek várj... még egy kicsit....

Megcsókolt.... kinyitottam a szemem mikor elvált tőlem

- Régóta várok rád Ryuu... ennyit már féllábon is kibírok.

- Meg sem érdemellek....

- Ne mondj ilyet! Miért ne érdemelnéd meg hogy valaki szeressen?

- De ....miért... mivel érdemeltem ki? Atsushi.... mit tettem? Mindig kitértél ezelől a kérdés elől... mond meg... mit szeretsz bennem? Miért választottál éppen engem? Annyi más embert választhattál volna-

Megint megcsókolt.... egyre édesebbnek éreztem az ajkait.... és forróbnak. A szívem majd kiugrott a helyeről. De képtelen voltam ellenállni. Engedtem. Engedtem a kísértésnek. Akartam. Tényleg akartam....

- De én téged választottalak... - suttogott kettőnk közé. Annyira szerelmes.... alig bírtam a szemébe nézni.

- Miért?

Közelebb csúszott hozzám. A mellkasomra hajtotta a fejét. Hallgatta a szívverésemet.

- Emlékszel arra a szeptemberi küldetésre...? Az elsőre...

- Amikor....

- Elkaptál.... igen...

- A-akkor...

- Akkor értettem meg hogy mi ez az érzés a mellkasomban.... már... korábban is éreztem... gyakran... ha a közeledben voltam.... de.... próbáltam eltemetni... mert nem értettem. Nem tudtam mi ez? Mi az a forróság? Miért nyugtat meg ennyire ha mellettem vagy? Miért akartalak megnevettetni. Miért volt olyan más hatással rám az amikor egyszer kétszer elismerted valami ötletemet. ...