Két hétnyi szerelem - sskk short novel- Befejezett

Lelepleződés:

Az este kiderültek után megígértük Akari-nak, hogy velünk maradhat. Nagyon boldog volt. Ahogyan mi is. Ahhoz képest, hogy Jinko attól félt, hogy nem fogadja el az ajánlatunkat. Szinte ő kérte, hogy vegyük őt magunkhoz. Végre lecsillapodtak a kedélyek. És a kislány most már tényleg biztonságban van.

Sokkal jobb lesz neki így neki. És nem csak azért mondom ezt amiért kiderült mit akartak és mit tettek Akari-val a saját szülei. Hanem amiatt is mert egyébként is jobb, ha egy áldott gyermeket áldottak nevelnek fel. Ez persze nem feltétlenül mindig igaz. De az áldatlanok nem mindig tudják mire van szüksége a gyermeknek. Főleg mikor kezdi kitapasztalni saját erejét.

Akari nem tudja mikor jött neki elő a képessége. De arra emlékszik, hogy valahányszor csak jelét mutatta annak, hogy használja éppen, legyen az a fülei tényleges előbukkanása, vagy csak az, hogy jobban látott a sötétben, minden esetben fegyelmezést kapott és büntetést. Egészen pici kora óta. Nem csoda, hogy ennyire ijedten reagált arra mikor megláttuk őt.

Viszont azzal, hogy kiderült áldott magyarázatot nyert, hogy hogyan maradhatott életben. Illetve arra is, hogy hogyan szökhetett meg. Elmesélte nekünk az egész történetet. Onnantól kezdve, hogy megérkeztek és meghallotta, hogy a szülei mit terveznek. Furcsa, hogy olyan nyíltan beszéltek erről. Hiszen említette, hogy korábban, ha nem akarták, hogy értse, amit mondanak angolul beszéltek előtte. Most viszont nem. Mintha már ez sem érdekelte volna őket.

Ami elképzelhető. Hiszen, ha azt akarták, hogy féljen tőlük, vagy akár el is szökjön amiért ezt tervezik nekik mindkét véglet jól jött volna. Akari vagy megszökik, vagy elkapja az állítólagos szellem a szüle megszabadultak volna tőle. A céljukat elérték volna. Csak arra nem számítottak, hogy a „szellem" nem olyan válogatós, mint gondolták. Nem csak a gyermekeket viszi el, hanem a felnőtteket is.

Akari elmondása szerint aznap este támadott is amikor kihallgatta szüleit. Tényleg meg akart szökni és világgá is ment volna, vagy legalább a helyi rendőrséghez segítséget kérni. De az ajtóig sem jutott el. Nagyon erős álmosság tört rá és a kijárat felé sétálva egyszerűen összerogyott és elaludt.

Amikor kinyitotta a szemét már egy másik épületben volt. A szüleit nem látta maga közelében. De nem volt egyedül. Furcsa laboratóriumban volt megkötözve és a száját is beragasztva ült a helyiségben neki támasztva a falnak. Körülötte sok nagy tartály foglalt helyet és rengeteg kábel vezeték és cső kacskaringózott a talajon. Arra ébredt, hogy egy nő veszekszik két őrnek vagy katonának kinéző emberrel. Ahogy kiette a szavaiból pont róla beszélt.

- De megengedte, hogy megtartsam őt.

- Nem lehet kisasszony a főnök személyes engedélye nélkül-

- Lefosom magasról a főnökötök személyes engedélyét! Nekem azt mondta egyet megtarthatok! És nekem ő tetszett meg! Elviszem magammal!

Tovább ordibáltak volna egymással amikor az egyiknek csengett a telefonja. Felvette hümmögött magában valamit. A nő, aki Akari körülírása alapján feltehetőleg Nanami volt, mivel közelebb állt hozzájuk hallhata a telefonból kiszűrődő hangokat mert egyre nagyobb mosoly volt az arcán. Mikor a férfi letette a telefonját a nő meg sem szólalt csak csettintett egyet és megindult Akari irányába.

A kislány nagyon meg volt rémülve, de hirtelen ugyan az az álmosság tört rá, mint korábban a szülei közelében. Hiába próbálta nem tudta nyitva tartani a szemét. Ismét elaludt. Majd megint egy új szobában ébredt fel.

Akkor már nem volt megkötözve sem. És sokkal barátságosabb is volt a környezete. Virágmintás falú gyerekszobában volt az ágyon feküdt és kellemes halk altató zene szólt. Kicsi megnyugtatta, hogy nem voltak rajta a mozgását akadályozó eszközök. De még félt az új helyen.