A legsötétebb megszállottság

2. R é s z

Gólya év

Amelia egy fekete skinny farmert, egy szürke trikót és egy kékeszöld flanelinget viselt, amelyet nyitva hagyott. A konyhában állt, és reggelit főzött az apjának, aki bármelyik percben lejöhetett. Tojást, pirítóst és egy hámozott narancsot tálalt fel, és az asztalra tette. A férfi épp akkor lépett be, amikor a lány töltött egy csésze kávét.

- Mit tettem, hogy ilyen csodálatos lányt érdemeltem ki? - Elvigyorodott, és leült az étel elé.

George Miller lefogyott, és sötét táskák lettek a szeme alatt, mióta elveszítette Margaret-et. Ha Amelia nem lett volna, nem volt biztos benne, hogy eszébe jutott volna enni. Mindig boldog volt a közelében, de ez legtöbbször csak néhány percet jelentett. Korán elment, és későn jött haza.

- Szétdolgozod magad, ez a legkevesebb, amit tehetek - a lány visszamosolygott.

- Hol van a kajád? - Ráhalmozta a tojást a pirítósra, és nagyot harapott belőle.

- Ööö...én...én már ettem korábban.

Abbahagyta az evést, és felvonta a szemöldökét a lányra. Látta rajta, hogy hazudik, sosem volt jó ebben. Aztán a felismerés felvillant a szemében.

- Ma van az első nap az iskolában, ugye?

- I-igen.

- Ember, milyen gyorsan telik az idő? - Megrázta a fejét, és még többet evett az ételéből. - El sem hiszem, hogy máris elkezded a középiskolát.

- Ha már itt tartunk, mennem kell - Felkapta a hátizsákját a székéről, és megcsókolta a férfi arcát. - Az ebéded a hűtőben van, ne felejtsd el!

- Jó étvágyat, kölyök! Szeretlek!

- Én is szeretlek, apa!

Az ajtóhoz rohant, felhúzta a fekete Vans-jét, és kilépett a házból. A szeme a két házzal arrébb parkoló sárga buszon landolt. Sosem szeretett a megállóban várakozni, tudta, hogy Salvatore és Lorenzo ott lesz. Felszállt a buszra, a gyomra szertelenül ugrált. Jessica a város másik felén lakott, és nem tudott ezzel a busszal jönni. Amelia olyan közel ült az első üléshez, amennyire csak tudott, ami négy üléssel hátrébb volt.

Betette a fülhallgatóját, és elindította a kedvenc zenéinek listáját. Figyelmét az ablakon kívülre összpontosította, és nem törődött a buszon összezsúfolódott emberek őrületével. Három számon jutott túl, amikor az iPodot kitépték a kezéből, a fülhallgatót pedig kirántották a füléből. Megdöbbenve fordult a tettes felé.

Lorenzo.

- Mit hallgatsz, piccola puttana? (Kis kurva)

- Add vissza, Lorenzo! - A zenelejátszóért nyúlt, az apja nem engedhetett meg magának még egyet.

A fiú vigyorgott, szórakozott azon a képességén, hogy a lány mindig tudja, melyik iker melyik. Fintorogva megragadta a lejátszót, a fiú pedig elrántotta a kezét, amikor az ujjának sikerült megérintenie. Közelebb lépett, és újra érte nyúlt. A fiú karja a lejátszó nélkül a dereka köré tekeredett, és az ölébe szorította.

- Rám veted magad? - A fiú kuncogott, a szorítása összenyomta a lányt.

A lány felsikoltott, és küzdött a szorítása ellen. A fiú nem engedett, ha valamit, akkor még szorosabban szorította a karját a lány köré. A nevetése vibrált a lányon, és érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe.

- Add ide! - Kiáltotta és vonaglott.

Az egyik keze a fiú karjához nyomódott, körmei a bőrébe vájtak.

- Piccola puttana. - Sziszegte, átadta az iPodját, és durván megragadta az állát, hogy rávegye, nézzen rá. - Többet adok neked, mint amennyit el tudsz viselni.

A lány elméje felborzolódott, és a férfi célozgatására szégyenteljes pír kúszott az arcára. Nagyot nyelt, és elnézett, hogy megnézze, ki ragadta el tőle az iPodját.

Salvatore.

Rosszabb volt, mint Lorenzo, nem mintha Lorenzo bármilyen szempontból is kedvesnek számított volna. Salvatore szemében gonosz csillogás volt, és úgy tett, mintha érdeklődve lapozgatná a lány dalait. Félig a folyosón, félig a kettőjük mögötti ülésen ült.

- Tudhattam volna, hogy a zenei ízlésed merda - Hagyta, hogy sötétbarna szemei összekapcsolódjanak a lány kék szemeivel. - Ezt akár szemétbe is dobhatnám. (Szar)

Salvatore a bátyjáéval megegyező vigyorral nézett a lányra, és olyan erővel vágta a földhöz az iPodját, hogy az megrepedt. A busz nem sokkal később megállt, máris megérkezett az iskolához. Salvatore felállt, és rátaposott az iPodjára, miközben az ikrek nevettek.

Lorenzo elengedte, és hátralökte a lányt az ablaknak, a feje nekicsapódott az üvegnek, és csengést okozott a fülében. Mire magához tért, a buszon már minden diák kifelé tattott. Ezek fele növeli a lejátszón okozott kárt.

Amelia nyöszörgött, miközben óvatosan felvette az összetört elektronikát. Megszokásból megnyomta a home gombot, és hagyta, hogy egy könnycsepp kicsorduljon, amikor a törött képernyő sötét maradt. Levitte a buszról, és a szemetesbe dobta, miközben a bejárati ajtók felé tartott. Nem volt többé zene.

Sóhajtott, és megtalálta az ajtóknál várakozó Jessicát. Amelia-nak sikerült mosolyognia, amikor odament hozzá. Szűk, sárga crop topot, fehér, magas derekú farmert és világosbarna szandált viselt.

- Szia, csajszi! - Átkarolta Amelia-t, és szorosan megölelte.

- Szia - Amelia visszaölelte, és hálásabb volt, mint valaha, hogy itt van neki.