A legsötétebb megszállottság

9. R é s z

- Aztakurvaa te lány- Jessica huhogott, miközben a szeme fel-alá mozgott.

- Én-én nem mehetek ki így - Megpróbálta lejjebb húzni a pólót.

- Miért nem? Pokolian meleg vagy. Ettől még jobban meg akarlak szorítani. - Megvonta a szemöldökét.

- Nem, nem, nem, nem, nem - A hajába szorította a kezeit, a szeme könnybe lábadt.

- Hé - Jessica hangja megenyhült. - Semmi baj. Veled leszek. Suli után bemegyünk az irodába, és rendelünk neked egy nagyobb méretet.

- Jó jó jó de nem érted. Lor-Lorenzo odakint van, én nem tudok...

- Megbaszhatja magát. - A lány káromkodott a férfi gondolatára. - Ígérem Amelia, nem nézel ki olyan rosszul, mint ahogy gondolod.

A lány elgondolkodott ezen. Talán túlreagálta a dolgot. Szerette a bő ruhákat, és bármi, ami távolról is testhezálló volt, kényelmetlenül érezte magát. Nem szerette mutogatni a testét, főleg, ha az egyik Fiore iker a közelében volt. Nem akarta hallani, hogy mit szólnak a súlygyarapodásához és a teste változásaihoz.

- Rendben leszel - Jessica megnyugtatta.

- O-oké.

- Hölgyeim! Gyerünk! - Kiáltotta ugyanaz a tanár.

Mindketten kirohantak az öltözőből. Amelia a mellkasához szorította a karját, hogy a mellei ne ugráljanak mindenfelé. Úgy döntött, legközelebb sportmelltartóra lesz szüksége az órán. Mindketten sorba álltak a tanáruk mellett, aki éppen névsorolvasást tartott. Amelia fel-felpillantott, és észrevette, hogy Lorenzo-nak más tanára van. Ez neki is megfelelt. Jessica felé fordult, és észrevette, hogy a lány a melleit bámulja.

- Mi a baj? - Amelia lefelé bámult rájuk.

-  Semmi - Jessica halványan elpirult. - Hadd fogjam meg őket?

- Micsoda? Szó sem lehet róla! -  Elise élénkpirosra pirult.

Már egy ideje tudta, hogy Jessica a nőkre bukik. Egyikük sem beszélt róla, és Amelia sosem érezte magát kellemetlenül, de úgy tűnt, hogy sosem érdekelték a fiúkról való beszélgetések, sőt, még csak észre sem vette őket. Ami egyáltalán nem zavarta Amelia-t, nem volt szüksége több férfi figyelemre.

- Ugyan már! - Duzzogott. - Pont az arcomba vannak.

- Akkor ne nézz oda! - Elise szidta, de végül nevetésbe tört ki.

- Összetöröd a szívem. - Incselkedett, és úgy tett, mintha mellkason szúrták volna.

- Jól van, mindenki. Kezdjük négy körrel a tornaterem körül.

Az osztály fele elindult a pálya körül, a másik fele pedig nyögve, lassan az oválisra festett sávok felé vette az irányt. Amelia és Jessica hátramaradt, lassú tempóban kocogtak körbe. A tornaterem másik oldalán Lorenzo és barátai ültek. A tekintetük a lányt követte, ahogy megkerülte az ovált, és elhaladt mellettük. Ketten közülük szemrebbenés nélkül tátott szájjal bámulták, egyikük megnyalta az ajkát, Lorenzo állkapcsa pedig megkeményedett a fogai összeszorításától.

A gyomra felfordult, és hányingere lett. Jessica észrevette, és mind a négy fiúnak a középső ujját mutatta, amivel kiérdemelte a tanárnő figyelmeztetését. Amelia igyekezett nem tudomást venni róluk, és befejezte a köröket. A negyediknél már kifulladt, és megállt a befejezett diákok mellett. Jessica elment vízért, és visszafelé menet Amelia mögé lopózott, és megragadott két maréknyi mellet. Amelia felsikoltott, a hirtelen jött zajt többnyire elfedte a többi diák hangja.

- Taylor! Az igazgatói irodába! - Kiáltotta a tanáruk az osztályfőnöki székből.

- A francba! - Jessica suttogta. - Nem gondoltam, hogy lát engem.

- Nem mehetsz el. - Amelia a legjobb barátnője felé fordult, aggodalom töltötte meg a szemét.

- Sajnálom, nem tudtam segíteni...

- Most Taylor!

- A francba...Találkozunk óra után. - Jessica megfordult és elindult az igazgató felé.

Amelia keresztbe tette egyik karját a hasán, és megfogta a könyökét. Érezte, hogy bámulják, ami messze nemkívánatosabb volt, mint az, hogy Jessica tapogatta őt. Ha valamit, akkor semmi rosszat nem látott abban, amit a barátnője tett. Alapvetően látták egymást meztelenül, és gyakran összebújtak, amikor együtt lógtak.

Megnézte az órát, még csak tizenöt perc telt el. Ujjait a karjába mélyesztette, és összeszedte a bátorságát, hogy a tekintete Lorenzo felé tévedjen, és imádkozott, hogy ne lásson semmit. Elképzelte, hogy a hét végére már azt fogják híresztelni, hogy leszbikus. Másfelől viszont nem ez lenne a legrosszabb dolog, amivel megvádolhatják.

A szíve összecsapott a mellkasában, és gyorsan hátat fordított neki. A férfi rendesen megbámulta. És nagyon dühös volt. Arcvonásai elborultak, és a keze szorosan ökölbe görbült. Nem értette, miért háborodott fel a férfi. Mindent megtett, hogy ne vegyen tudomást róla, és még negyvenöt percet kibírt. Jessica nem jött vissza, és a tanárnő szabadidőt adott nekik a hátralévő fél órára.

Nem volt más barátja, és senki sem állt szóba vele, miután az ikrek évek óta mindenkit kiütöttek az életéből. A lelátó legalsó ülésén ült, könyökét a térdére téve, állát a kezébe támasztva. Figyelte, ahogy egy csapat ember ultimate frizbit játszik a terem közepén, teljesen elterelve a figyelmét, miközben elmerengett.

- Piccola puttana - morogta egy hang a bal oldaláról.

Kipattant a gondolataiból, de túl lassú volt ahhoz, hogy elmeneküljön. A férfi megragadta a felkarját, és a lelátó mögé vonszolta, teljesen eltakarva mindenki  elől. A falnak vetette magát, a férfi karjai mindkét oldalán ott voltak.

- Hagy-j hagyj békén, kérlek!

- Szeretem, amikor könyörögsz - Egy gonosz mosoly jelent meg az arcán - De nem szeretem, ha valaki hozzányúl ahhoz, ami az enyém. - Az arca komoly lett.

A lány biztosan nem hallotta jól.