12. R é s z

6K 146 2
                                    

Jessica észrevette Amelia-t és az ikrek változását az iskolai órák alatt. Nyaggatta Amelia-t, hogy mondja el neki, mi folyik itt, és bár Amelia megtört, így végül kibökte, mi történt. Mindkettőjüknek voltak képei róla a farkukkal a szájában vagy a lehúzott nadrágjával, és azzal fenyegetőztek, hogy megosztják őket a különböző közösségi oldalakon.

Jessica dühös volt amiatt, aminek kitették, de megígérte, hogy nem száll szembe velük. Közeledett az év vége. Elhatározta, hogy arra összpontosítja az erőfeszítéseit, hogy Amelia az érettségi után elhagyja az államot, ahelyett, hogy leleplezné az ikreket. Említette Margaret-et, de Amelia ezt a lehetőséget is elutasította. Amelia nem gyűlölte az anyját, de azok után, amin őt és az apját keresztül kellett vinnie, nem akarta, hogy bármi köze legyen hozzá. Arról nem is beszélve, hogy nem tudta, hol van. Egyszer sem kereste meg Amelia-t.

Egy hónap volt hátra az év végéig, amikor Jessica bejelentette Amelia-nak, hogy mindketten Kaliforniába költöznek, hogy a szülei nyaralójában lakjanak. Ritkán használták, és amikor Jessica megkérdezte az apját, az természetesen beleegyezett. Az egyetlen feltétele az volt, hogy a lány főiskolára járjon. Amelia ezt tisztázta az apjával, aki szomorú volt, de megértette. Látta rajta, hogy a lánya boldogtalan, és csak a legjobbat akarta neki. Ő viszont úgy döntött, hogy eladja a házat, és keres egy sokkal kisebb, kezelhetőbb helyet. Újrakezdheti és újra élheti az életét.

 Újrakezdheti és újra élheti az életét

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


Amelia jelenleg a harmadik óráján ült. Salvatore és Lorenzo osztozott vele ebben az osztályban. Az időnkénti vigyorgáson és tudálékos pillantásokon kívül békén hagyták. Megcsinálta a házi feladatukat, és az iskola utáni támadásaik miatt kimerült volt.

- Jól van, mindenki. Lesz egy záró dolgoztunk. - Egy csomó nyögés hallatszott. - Nyugodjatok meg. Háromfős csoportokba osztalak benneteket.

Amelia gyomra görcsberándult. Senkit sem ismert ebben az osztályban, és bár a zaklatás valahogy megszűnt, senki sem beszélt vele.

- A tanév hátralévő részében befejezhetitek. - Egy köteg vastag csomagot tett előre. - Ha megvan a csoportod, gyere, fogj egyet ezek közül, és írd fel a csoportodban lévő neveket. Utána szabadon távozhattok.

Amelia megpróbálta megszámolni a teremben lévő összes diákot, hátha szerencséje van, hogy ő a páratlan. A feladatot ő maga is meg tudná csinálni, és valószínűleg úgyis meg kellene tennie, ha egy csoportban lenne valakivel.

- Salii! Lor! Legyél a társam! - Valami lány áradozott, ahogy odaszaladt hozzájuk.

- Már van egy. - Salvatore megkerülte a lányt, és Amelia felé lépett.

Lorenzo követte, a tekintetük a lányra szegeződött. A sajátjai kitágultak, és a szíve gyorsan kalapált. Nem gondolhattak rá.

- Nem igaz, piccola puttana. - Lorenzo suttogta a lány kedvenc nevét.

- N-nem... - nyögte ki, csak Lorenzo hallotta meg.

A férfi arca másodpercek alatt mogorva lett. Mindketten összezsúfolták, és a székébe ketrecbe zárták, úgy, hogy mindkét oldalára álltak. A tenyere izzadni kezdett. Talán azt akarták, hogy megcsinálja a projektet, és a nevüket is ráírja.

- Mi volt ez? - Lorenzo hangja halkan figyelmeztetett, adva neki egy második esélyt.

- Úgy értem... - A lány megnyalta az alsó ajkát, a férfi tekintete követte a mozdulatot. - Rendben van.

- Jó. Gyere át suli után. - Salvatore vigyorgott, elnyerve a lány figyelmét.

- Meg tudom...magam is csinálni.

- Nem kértem. - A hangja lapos volt. - Gyere át legkésőbb délután négyig. - Elővette a telefonját. - Vagy...

- Elég! - Halkan sziszegte, és a férfi telefonjáért nyúlt.

A férfi könnyedén kirántotta a lány kezéből, és a másik kezével átkarolta a csuklóját. Felrántotta a lányt a lábára, a szabad keze a mellkasán landolt, hogy ne botoljon meg a lábában.

- Kíváncsi vagy még többre? - Suttogta a fülébe.

- Kérlek, kérlek, hagyd abba. - Könnybe lábadt a szeme, utálta, hogy milyen szánalmas.

- Menj, hozz egy csomagot. - Salvatore elengedte a lányt. - Később találkozunk. - Rákacsintott, és ketten elhagyták az osztályt.

Amelia felkapta a holmiját, és az osztály elejére ment. Felírta a nevüket a csoportlapra, amit a tanárnő kihagyott, és felkapott egy csomagot. Nagy része az egész osztályra kiterjedő kérdésekből állt. Néhány darab mélyen elgondolkodtató kérdésekkel, és néhány feladat a tankönyvük utolsó néhány fejezetének lefedésére, amelyeket a tanár nem érintett. Minden könnyű, csak időigényes. Nem értette, miért akarják az ikrek, hogy átmenjen, sosem segítettek a munkában.

Betette a projektet a hátizsákjába, és elment a következő órájára. Mindent megtett, hogy koncentráljon, de az agyában csak úgy száguldoztak a mi lenne, ha forgatókönyvek. Az iskola hamarabb véget ért, mint szerette volna, és egy szempillantás alatt, úgy érezte, otthon van, és Jessica elhajtott. Jobbra nézett, és megpillantotta a kék autót, amelyet az ikrek vezettek. Megnézte az időt, körülbelül egy órája volt.

Bement a házába, ledobta a hátizsákját a padlóra, és átöltözött. A legkevésbé vonzó, bő ruháját találta meg; szürke melegítőnadrágot és egy extra nagy fehér pólót. Rendetlen kontyba fogta a haját, és megnézte magát a  tükörben. Salvatore és Lorenzo szeretik a szexi, összeszedett lányokat, igaz?

Vett egy mély lélegzetet, és felkapta a projektjüket egy ceruzával együtt. A telefonját a zsebébe csúsztatta, és némi mentális motivációval megigézte a lábait, hogy vigyék a házba, ahová soha nem gondolta volna, hogy egyszer be fog menni.

A legsötétebb megszállottságWhere stories live. Discover now