20. R é s z

4.1K 123 4
                                    

Amelia a tévét bámulta. A füle csengett, a teste zsibbadt. Többször megcsípte a karját, hogy felébredjen, de nem sikerült. Könnyei megszáradtak, csíkokat hagyva a bőrén. Meg sem próbálta letörölni őket.

Elliot kanapéján ült, az ő ruháiban. Az illata körülvette. Folyton arra várt, hogy írjon neki egy sms-t, vagy hívja fel, vagy akár csak besétáljon az ajtón. Jessica többször is hívta és küldött SMS-t neki. Nem tudta rávenni magát, hogy válaszoljon, nemhogy elmozduljon a helyéről.

Egy kopogás az ajtón riasztotta meg. Elliot nem kopogtatott a saját ajtaján. Kényszerítette magát, és bekukucskált a kukucskálóablakba. Az ajtó túloldalán három ember: egy rendőrnő, egy rendőrférfi és a főbérlő. Megfogta a kilincset, és kinyitotta, miközben a főbérlő kihúzta a kulcsát.

- Ó, Amelia. - Szimpátia csillogott a szemében. - Nem voltam biztos benne, hogy itt leszel. - Kínosan állt, egyik lábáról a másikra mozgatva a lábát. - Körül akartak nézni.

Amelia úgy érezte, mintha nem is a saját testében lenne. Bólintott, és félreállt, beengedve mindhármukat a lakásba. A férfi tiszt megállította a házmestert.

- Ez minden, innentől kezdve miénk az egész.

Tétovázott, Amelia-ra nézett, aki nem reagált, majd bólintott, és távozott. Miközben a férfi tiszt nézelődni kezdett, a nő a konyhában egy zsámolyhoz vezette, és leültette. Töltött egy pohár vizet, és átnyújtotta Amelia-nak.

- Szólítson Julie-nak...

- Bi-Biztos, hogy ő az? - Érezte, hogy az arca összeráncolódik, ahogy a könnyek ismét eleredtek.

- Igen. - A hölgy halkan beszélt. - Tudom, hogy sokkot kapott, de fel kell tennem néhány kérdést.

Amelia megtörölte a könnyeit, és igyekezett elállítani őket.

- Van valami elképzelése arról, hogy ki tehette ezt?

- N-nem. - A lány bővebben akart beszélni, de nehezen tudott megszólalni.

- Nincsenek ellenségei? Senki, akit feldühített?

- Nem. Nagyon kedves ember volt.

- Kapott fenyegetéseket?

- Nem tudok róla.

Amelia felvette a pohár vizet, az ajkához vitte, és megpróbálta kiszáradt torkát csillapítani.

- Semmi gyanús. - A férfi tiszt belépett a konyhába.

Julie ránézett a férfira, amiért ilyen figyelmetlen volt.

- Magának...nincs semmi nyom?

- Nincs. - Julie őszintén bocsánatkérőnek tűnt. - Nem vittek el pénzt, és nincs bizonyíték, ami megmagyarázná, miért történt. Nagyon sajnálom. - Kezét Amelia vállára tette, hogy megpróbálja megvigasztalni.

- Nem értem. - Suttogta inkább magában.

- Szólunk, ha találunk valami új információt. Egyelőre van valami hely, ahová el tudsz menni?

- El kell mennem? - Megbillentette a fejét, hogy szemkontaktust teremtsen a férfival.

- Hát, nem. De talán jobb lenne a felépülésednek.

A felépülésednek. A szó csengett a fülében, és úgy tűnt, nem tudta felfogni.

- Kérem, bocsásson meg a társának. - Julie ismét ránézett a férfira. - Hívhatok valakit, hogy érted jöjjön, vagy szeretnél itt maradni?

- Én... magam is tudok hívni valakit. Köszönöm. - A lány lehajtotta a fejét, a szemét a kezére szegezte.

Csendben kiengedték magukat. Valamikor a lába a férfi ágyához vitte, ahol összeesett, és belezokogott a párnába. Órákkal később újabb kopogás hallatszott a lakásban. Az ajtó kinyílt és becsukódott, majd Jessica bebújt az ágyba, és mellé feküdt.

- Annyira sajnálom, csajszi. - Szólalt meg végül, kezével végigsimított Amelia haján.

- Én-én nem értem. - Megismételte a korábbi szavait. - Miért tenne bárki is ilyesmit? Vele?

Amelia zokogásban tört ki, Jessica átölelte, amíg megnyugodott.

- Gyere, menjünk haza.

Jessica nem említette a tengerparti bulit

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Jessica nem említette a tengerparti bulit. A legtöbb rendezvényt lemondták a városban, mert féltek egy szabadon garázdálkodó gyilkostól. A következő héten elment a temetésére. Az anyja és az apja szorosan átölelték, amikor odalépett hozzájuk. Könnyekkel és összetöréssel teli nap volt. Mire hazaért, annyira fáradt volt, hogy egész nap evés nélkül aludt a saját ágyában.

Három héttel később Jessica az átütemezett buli miatt zaklatta. Úgy látszik, már mindenki elfelejtette Elliotot és az igazságtalan kivégzését. Amelia dühös volt Jessica-ra, amiért egyáltalán kérdezte.

- El kell tűnnöd a házból. - Szólalt meg halkan.

- Miért?

- Ő nem akarná, hogy egész nap itt bent legyél. Fogysz, nem zuhanyozol, és Mr. Myers azon tűnődik, hogy mikor jössz vissza dolgozni.

- Nem akarok semmit sem csinálni.

- Amelia. Tudom, hogy ez nehéz. Nem azt mondom, hogy felejtsd el a dolgokat, vagy lépj túl rajta. De újra kell kezdened az életed. Ő is ezt akarná.

Amelia elhallgatott, könnyek égették a szemét. Jessicanak igaza volt, de nehezen tudott kikelni az ágyból, nemhogy felkészülni egy partira.

- Egy kis D-vitamin jót fog tenni neked. - Eltolta a haját Amelia arcából. - És egy zuhany, mert csajszi, te bűzlesz.

Jessica megcsípte az orrát, és Amelia nem tudott mit kezdeni a kis kuncogással, ami kiszabadult tőle.

- A buli holnap lesz. Ma este pizzát rendelek arról a helyről, amit szeretsz. Menj, takarítsd ki magad, és találkozzunk lent.

- Oké. - Amelia nagyot sóhajtott.

Egyszer már összerakta az életét. Talán újra meg tudta csinálni.

A legsötétebb megszállottságWhere stories live. Discover now