Szeretlek

42

Jess Madson

Két hónap telt el, mióta Franciaországba költöztem. Kezdenek beindulni a dolgok, szeretek tetoválni, és már egyre többen és többen ismernek a környéken. Instán már marketingelek, ami elég sok emberhez elér. Joy még mindig nem tudott utánam jönni, de megvan már az időpont, egy hét múlva pénteken érkezik a szüleivel Párizsba. Lepakolnak a kollégiumban és az ősei mennek is haza.
- Szia bocsi, zavarhatlak? - jött oda hozzám egy lány a pékségben miután vettem egy kávét meg egy kis reggelit magamnak.
Nem ismertem őt.
- Szia mondjad csak. - néztem le rá, mert elég alacsony volt hozzám képest.
- Nem te vagy az a srác, aki Sebadtian fodrász szalonjában nyitott egy tetkó műhelyt?
- De igen én vagyok. - mosolyodtam el. Nem gondoltam volna, hogy tényleg ilyen kis idő után leszólítanak ilyen miatt az utcán.
- Elena vagyok. - nyújtotta felém a kezét.
- Én Jess Madson örülök, hogy megismerhetlek!
- Esetleg tudnál nekem időpontot adni? Szeretnék egy teljes kar tetkót.
Furcsálltam, hogy ilyet be vállna a lány, hisz egy darab tetoválás nem volt rajt, ahol legalábbis én láttam.
- Persze írj nyugodtan az instagrammomra. - adtam meg, a nevet ahogy megtalál.
- Nagyon szépen köszönöm Jess! - mosolygott. - Írni fogok!
Örültem, hogy már így is megismernek az emberek.
Elmentem dolgozni, volt mára kettő nagyobb munkám. Este hatkor végeztem mindennel, elvégeztem a szokásos fertőtlenítéseket. Megvártam Sebet is, hogy együtt indulhassunk haza.
- Jess nem megyünk el bulizni? - kérdezte Sebastian. - Este lesz az egyik kedvenc techno dj-m a Centerben. A Center az egyik legismertebb hely volt itt a környéken.
Igazából nem is lett volna ezzel probléma, csak tudtam, hogy ha én ilyen helyre megyek nem fogom tudni megállni, hogy ne húzzak egyet vagy ne csináljak olyat, amiről elhatároztam magam, hogy örökre lemondok!
- Nem is tudom... - motyogtam. - Igazából elmehetünk de még éjszaka érjünk haza.
- Figyi lesz nálam minden. - röhögött. - Ne aggódj!
- Hát ettől tartottam. - ráztam meg a fejem és elmosolyodtam.
Már hiányzott a cucc, mert jó ideje leálltam róla és az a baj egyik napról a másikra ezt nem lehet abbahagyni. Főleg ha van, akkor meg szinte lehetetlen nemet mondani. Tudom, hogy ez gázul hangzik, de sajnos tényleg így van.
- Ha nem maradunk sokáig akkor. De csak akkor jó? - mentem bele. Haza kellett még mennem összekészülődni. Seb egy háztömbbel lakott odébb tőlem, úgyhogy nem kellett sokat várnunk egymásra.
Felvettem egy fekete gatyát meg egy fekete Nike pólót. Elraktam a napszemüvegemet, amit mindig magamnál hordok és lementem a ház elé, hogy megvárjam Sebet.
A buli csak tizenegykor kezdődött, ezért még előtte mondta, hogy néhány haverjával fussunk össze.
- Van egy kurva fullos csaj, aki nekem nagyon bejön. - mesélte Seb. - Majd ő is ott lesz a srácokkal, esetleg ha beszélnél vele, valahogy kideríthetnéd, hogy bejövök-e neki. - kérte tőlem. Nem láttam még ilyen izgatottnak soha. Tényleg nagyon megmozgathatta Seb fantáziáját, mert ő sosem szokott ilyen nyíltan beszélni az ilyen dolgairól.
- Persze beszélek vele csak szólj majd. - mondtam.
Bűntudatom lett... picit ügy éreztem, hogy nem kellene ilyeneket csinálnom. Mit szólna ehhez Joy? Nem is tudja, hogy ilyeneket csinálok.. és biztos vagyok benne, hogy nem is szeretne akkor ha ezeket tudná.
Fel kellett hívnom, hogy tudjam még mindig ugyan úgy szeretne-e ideköltözni hozzám.
- Haló? - szólt bele halkan. - Pillanat csak kimegyek az udvarra!
- Szia okés. - mondtam.
- Itt vagyok. Te vagy az Jess? - kérdezte Joy vékony kis hangjával.
- Igen bébi én vagyok. - könnyebbültem meg, hogy végre hallhattam suttogását. - Csak meg akartalak kérdezni, hogy mi a helyzet veled?
- Már alíg várom, hogy találkozzunk. - ezzel a mondatával igazolta, hogy nem változott a nézőpontja.
- Nekem is nagyon hiányzol Joy. Ahogy ideérsz és minden el lesz intézve megyek is hozzád és segítek átcuccolni.
- Szépen berendezkedtél?
- Aha a szalont is már teljesen bebúzoroztam és a lakás is elmegy, bár még a te kreativitásod hiányzik a kiegészítőkből. Gondoltam azzal megvárlak. - mosolyogtam el, miközben mondtam ezeket.
- Oksi, majd veszünk pár cuccot akkor még. És csinálsz ma este valamit? Te most végeztél a munkával nemrég?
Az időeltolódás miatt ugye náluk még csak kora délután volt.
- Igen, Seb azt szeretné, hogy menjek el vele egy techno buliba. - sóhajtottam. Igazából nem annyira akartam elmondani neki, de hazudni se bírtam volna.
- Ohh... kár, hogy én nem lehetek ott. Nekem is lenne már valamihez kedvem. Unalmas itthon nélküled. - mondta. Éreztem a hangján, hogy szomorú lett.
- De ugye nem baj? Mármint ugye nem zavar, hogy elmegyek?
- Miért zavarna Jess?
- Nem tudom Joy, csak nem akarlak vele megbántani. - ideges lettem.
- Nem hinném, hogy olyan csinálnál abba a buliba, amiért meg kéne haragudnom. Nem? - várta válaszom.
- Nem, tényleg nem Joy.
- Akkor meg ne kérdezz hülyeségeket. Na mennem kell Jess, érezd jól magad.
- Köszi szívem. Szeretlek. - mondtam Joynak.
- Én is szeretlek! - rakta le a telefont.

Valahogy úgy éreztem megharagudott rám... vajon azért, mert azt feltételeztem, hogy haragudni fog? Fuh rosszabb vagyok, mint egy lány úgy túl gondolom a dolgokat. Lezártam magamban a témát és próbáltam nem erre koncentrálni.

- Na végre Jess! - ordibált nekem Seb, mert kicsit odébb mentem tőle. Már ott várt rám a barátaival.
- Srácok bemutatom Jesst, a tetkósomat! - röhögött. - Jess ő itt Yanis, Paul, Robin, Tiffany és Elena.
Elena, ő volt az a lány, aki reggel odajött hozzám a pékségben. Ahogy meglátott intett egyet.
- Mindannyian megyünk akkor a Centerbe? - kérdezte Paul. - Neked is van kedved Jess?
- Igen megyek veletek. - bólintottam.
- Előtte úgy beszéltük elmegyünk még Robinhoz.
- Rendben nekem okés. - nem voltam az a könnyen barátkozós az utóbbi időben, de próbálkoztam nem flegmának tűnni.
Sétálva mentünk nem volt messze ahova indultunk.
- Milyen vételten, hogy megint egymásba futunk. - mondta Elena, odajött mellém.
- Igen, nem is tudtam, hogy ismered Sebastiant. - néztem rá, és mosolyogtam egyet illendőségből.
- Hát a bátyám Paul haverja. - mutatott rá egyikőjükre. - És ezért néha én is lejövök velük bulizni.
- Ja, egyébként most, hogy mondod tényleg hasonlítotok. - cikázott a szemem köztük.
- Te is nagy technos vagy mi? - nézett végig rajtam.
- Igazából szeretem, bár bulikba nem nagyon szoktam járni. - rántottam meg a vállam.
- Pedig nagyon úgy nézel ki egyébként. - nézett végig rajtam.
- Mi? Miért? - nevettem fel. Nem értettem mit akar ebből kihozni.
- Hát szét vagy varrva, full feketébe jársz meg cigizel.
- Ja nem, én amúgy is így öltözködök. Csak nem szeretem a színes ruhákat annyira. - forgattam meg a szemeimet.
Odaértünk Robinhoz.
Folyamatosan a nyomomban volt Elena, ami már kicsit idegesített is. Aranyos lány meg minden, de nem értettem mit akar.
- Na szívunk egyet? - vett elő egy pakkot Robin és ránk nèzett.
- Hogyne szívnánk! - mondta Paul. - Mindenki kér?
Jajj... tudtam, hogy ez lesz... ezt nem akartam.
- Szívsz Jess? - kérdezte Elena, és elő vett egy kártyát. Bólintottam egyet.
Még a lányok sem maradnak ki nem én leszek az egyetlen, aki tiszta marad.
Félre rángatott Seb.
- Na mi van? Mit mondott Elena? - kérdezte érdeklődve. - Rólam beszélt? Ő az a csaj, akiről meséltem.
- Ooh, ja azt nem tudtam, hogy ő az. Nem mondott még semmit, de akkor megpróbálom kifaggatni.
Nem akartam egyből letámadni ezzel. Felszívtuk az elsőt, a másodikat és indultunk a buliba.
Ilyenkor már van kedve az embernek, izgatott állapotba kerül, még beszédes is lesz.
Hangos volt a zene nem nagyon tudtunk beszélni, inkább élveztem egy kicsit a hangzavart.
Mellettem állt végig Elena.
- Nem megyünk ki? - kérdezte.
- De kimegyek veled. - mondtam neki, végig verekedtük magunkat a tömegen és kimentünk a folyosóra.
- Jól vagy? Nem vagy szomjas? - kérdeztem.
- De egy vizet vehetnénk. - mondta.
Hoztam neki egy vizet hagytam, hogy kifújja magát.
- Egyéként most bejön neked valaki? - hajoltam oda a füléhez, mert még itt is olyan ricsaj volt, hogy alig értettük mit beszél a másik.
- Hát ha már így megkérdezted..- érintette meg ajkával az arcomat...