Szeretlek

09

Abba akartam hagyni a folyamatot Jessel, ezért kiléptem a zuhanyzóból felkaptam a törölközőm és befutottam a szobába.

- Kapj el ha tudsz! - nevettem el magam.

Utánam szaladt. El akartam bújni előle, kimentem az erkélyre, de persze meglátott.

- Mit csinálsz Édesem? - vigyorodott el alattomosan. - Azt akarod, hogy megcsikizzelek?

- Ne! Nem szabad Jess! - hátráltam egészen a korlátig.

Végigment ujjaival a nyakamon, amitől nagy hangot hallattam. - Jess! - sikítottam, amikor már a hasam is görcsölt.

Visszafutottam a szobába és ledőltem az ágyra.

Mellém feküdt.

Tanulnunk kellett, neki is álltunk, hogy időben végezzünk.

Késő volt, mire befejeztük.

- Elmenjünk sétálni? - kérdezte, és a tenger fele pillantott. - Van kedved?

- Már sötét van Jess.

- Fogom a kezed, akkor nem fogsz félni. - érintette meg ujjaival az enyémeket.

- Nem szeretnék most, inkább reggel. - mondtam, nem voltak lámpák és fújt a szél, ilyenkor beképzelek mindent. Jobb a biztonság.

- Akkor mihez van kedved? - gondolkodott ő is.

- Nézzünk valami filmet? - kérdeztem. - Az előzőt úgysem fejeztük be.

- Jó ötlet Bébi, akkor menjünk le a nappaliba. - állt fel az ágyról.

Lementünk a földszintre, lecsüccsentem a kanapéra.

- Hozok nachost. Sajtszósszal kéred? - fordult vissza.

Bólintottam. - Sajtszósszal a legjobb. - mosolyodtam el.

- Én is azzal szeretem. Mindjárt jövök. - indult el a konyhaszekrény felé. - Addig kapcsold le a Netflixet Bébi.

Nem tudtam mit kéne néznünk, nem ismertem Jess ízlését a filmek terén, ezért megvártam a választással.

Annyira jó illattal telt meg a helyiség, amikor behozta a tálat a szobába.

- Olvasztottam a tetejére egy kis sajtot, és vágtam mellé egy avokádót. - tette le az üvegasztalra a tálcát.

Annyira finom volt, imádtam, hogy Jess ilyen találékony. Szeretett a konyhában tevékenykedni.

- Ha nem szoktatok ide járni, honnan van enni alapanyag itt? - a romlandó dolgokra gondoltam.

- El szerettelek volna hozni, ezért bevásároltam. - rántotta meg a vállát.

Bekapcsoltunk egy filmet, Jess ölében pihentettem a fejem, úgy néztünk.

Kezdtem megszokni, hogy már lassan minden nap vele vagyok, veszekedünk egy sort, aztán kibékülünk.

Szükségem volt rá.