07

10.5K 260 13
                                    

Rávett, hogy maradjak, legalább amíg Zserbó el nem fárad. Teljesen úgy viselkedett velem, mintha már ezer éve a pasim lenne, pedig nem is voltunk együtt. Belegondoltam, hogy milyen jó lenne, ha akkor csókolhatnám meg, ahányszor csak akarom.

- Joy, én nagyon éhes vagyok. - ment be a konyhába készíteni vacsorát. - Te is biztosan az vagy, hisz egész délután nem ettél.

Tényleg az voltam, már korgott a hasam az éhségtől.

- Jó, köszi. - mondtam és a kezembe vettem Zserbót. - Hol szokott aludni?

- Velem, az ágyamban. - nyomott egy puszit Zserbó buksijára. - Ugye Zserbó? - adott a szájába egy kis sajtot. - Olyan jó lenne, ha ma este te is velem aludnál. - hozta fel megint a témát.

- Nem fogok Jess.- azt akartam, hogy megértse, döntésem.

- Rendben. - hajtotta le a fejét. - Tessék. - adta a kezembe a szendvicset, amit csinált.

- Jess, te mindig ezt eszel? - kuncogtam, azt hittem szegény semmi mást nem tud készíteni.

- Dehogyis. - mosolyodott el, sértődött arccal. - Csak nem jutott eszembe semmi. - harapott az övébe.

- Indulok, jó? - mondtam miután befejeztük.

- Zavarna, ha elkísérnélek? - kedves arca volt, nem volt benne rosszindulat.

- Gyere, ha szeretnél. - nevettem halkan. Törődött velem és fontos volt neki, hogy mi van velem.

Tökéletesnek éreztem őt. Sosem szerettem az olyan srácokat, akiknek a lány egy kellék. Én az ilyen személyiséget kedveltem. A gondoskodó, fiút, aki boldoggá tesz és mindent megtesz értem, hogy nekem jó legyen.

- Akkor már leviszem Zserbót is, had pisiljen vagy kakiljon. - állt fel az asztaltól, elment a pórázért.

- Csak ne lásson meg senki. - ingerült lettem, nem számított, de még is azt éreztem, hogy baj lenne. Jess nem akárki hiszen bárki megtudná, hogy vele sétálok és egy a kutyusával, az egyből azt szűrné le, hogy én titokban Jess Madsonnel vagyok. 

- Ennyire szégyellsz? - hajtotta le a fejét, szerintem az eddigi kalandjai miatt szomorodott el, hogy az nekem mennyire fájhat.

Bántott tényleg a tudat, hogy sok lány megfordult a kiszemeltjei közt, de mégsem zavart annyira, mintha most szúrna hátba. Elfogadtam azt a tényt, hogy régen milyen volt.  A múltat amúgy sem tudom megváltoztatni. De velem más volt. Az elején bunkó volt velem is, de az utóbbi időben megbecsül. Talán egyre fontosabb vagyok neki, és már érdeklik az én érzéseim is.

- Nem, dehogy csak még korainak érzem ezt. - mondtam az első mondatot, ami az eszembe jutott.

Szerettem Jess meg minden, de mi lesz ha pár nap múlva megint olyan lesz, mint régen? Mind szép, amit mostanában átélek vele, de aggódtam, hogy ez is csak egy időszak nála.

- Joy, én komolyan gondolom veled. - nézett a szemembe, igazat mondott. Tudtam, hogy nem hazudna nekem. - Csak tudod, sosem volt még komolyabb kapcsolatom. - vallotta be kínosan, bár látszott is rajta.

- Tudom Jess. - simogattam meg az arcát. - Menjünk, gyere. - tartottam felé a kezem, összekulcsoltam ujjaival az enyém.

Zserbó előttünk szaladgált és szimatolgatott, tőle pár méterrel hátrébb sétáltunk.

Úgy gondoltuk Jessel, hogy nem teregetjük ki a magánéletünket senki előtt. Ugyan úgy viselkedünk, mint eddig az egyetemen és minden ember előtt. Ne tartozzon másra, hogy mi együtt vagyunk-e vagy, hogy mennyit találkozunk.

SzeretlekWhere stories live. Discover now