Szeretlek

21

Joy Wellington

Megborzongtam, ahogy hozzám ért Jess, viszont komoly kérdéseket állított fel bennem ez után a beszélgetésünk után.
Újra érdeklődik irántam?

- Rendben, nálad háromkor. - bólintottam rá, látta, hogy fáj nekem ez az egész.

Ő jól leplezte a sebét, de én mégis észre vettem.

- Amúgy te minden haveroddal smárolgatni szoktál? - vonta föl a szemöldökét.

- Jaj Jess miért érdekel ez téged annyira? - ráztam meg a fejem kínosan.

- Csak, mert elég vicces ez. - mondta megalázóan.

Megrántottam a vállam, nem feleltem rá.

Hisz én tudtam, hogy csak féltékennyé akartam tenni őt.

Reménykedni kezdtem hátha észhez tért és meghallgatja, amit gondolok erről az egész szakításos dologról.

- Szia Joy. - mondta és erősen megszorította a kezem. 

Meglepődtem, hogy ilyen közvetlen.

- Szia. - intettem.

Bement a házba, pár pillanat múltán én is így tettem.

Liam már keresett a szemeivel. Valami történt, mert elég feldúl volt.

- Mi a baj? - lépkedtem oda hozzá. - Jól vagy? - érintettem meg a vállát.

- Semmi csak az exed... Jess ugye? Épp az előbb üvöltözött velem egy sort, amíg nem voltál bent.

Kikerekedett a szemem.

- Miért? - ráncoltam össze a homlokom.

- Szerinted? Hát, mert látta, hogy.. - nézett a számra. - De nem szóltam vissza, nem akartam balhét.

- Jaj, istenem Jess. - nevettem el magam. - Annyira tudtam, hogy ez lesz. - öleltem át Liamet. - Köszönöm, hogy megtetted ezt értem. - ugrottam a nyakába, mindenki szeme láttára.

- Nincs mit Szívem. - mosolyodott el. - Elmegyünk valahova kajálni?

- Persze, van egy tök jó hely. - jutott eszembe egy burgerező, ahova még Jessel szoktunk járni, amikor még csak barátok voltunk.

Jobb volt, hogy nem maradtunk a buliban, hisz nem akartam, hogy Jess neki essen Liamnek. Ismerem őt, tudom mire képes.

- De amúgy miről beszéltetek? - indultunk el gyalog a kajáldába. - Hmm Joy? - rántott meg oldalról Liam, mert elkalandoztam.

- Mi? - rezdültem meg. - Mit kérdeztél? - fordultam oda hozzá, Jessen járt az eszem.

- Jess, miért hívott hátra? - érdeklődött.

- Azt mondta, hogy beszélnünk kell és holnap találkozzunk. - vakargattam a fejem, még én sem realizáltam, amit mondok.

- Mondtam, hogy megoldódik látod. Látszik, hogy szeret még. Nem érdekelné mit csinálsz vagy kivel vagy, ha nem így lenne. - rántotta meg a vállát.

- Igazad van Liam, még egyszer köszönöm, hogy segítettél. - adtam egy puszit az arcára.

Zavarba jött.

- Nem akartalak kihasználni bocsáss meg. - szomorodtam el.

- Dehogy használtál, igazából élveztem. - nézett rám félszemmel.

- Én is amúgy. Nem volt rossz. - nem tetszett Liam, de csókolni jól tudott. Úgy éreztem bízhatok benne, amióta először találkoztunk folyamatosan beszélünk, nagyon megkedveltem őt.