daddy's good girl

első rész.

▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎

Reggel lassan mentem le a lépcsőn ahol Lilyth pizsamájában majszolta reggeliét, babarózsaszín két részes volt, szegélyén fekete csipkével, miután mormogtam egy jó reggelt felém pillantott és teljesen nagy boldogságával üdvözölt.

- jó reggelt - mosolygott - egyél te is, kelleni fog az első naphoz az energia - én furcsán néztem rá, hogy mégis mi lelte őt.

- hogyhogy ennyire boldog vagy? - néztem rá kérdően és leültem mellé miközben én is elvettem magamnak egy tányért, így már csak Andrew tányéra maradt az asztal másik felén.

- semmi semmi, nem fontos - majd eltette a telefonját amin az instagram volt megnyitva, majd oldalra pillantottam ahol Andrew jött komótosan, piros-fekete kockás nadrágján keresztül megvakarta a combját és a szürke pólója omlott le róla. Lilyth ő már kevésbé boldogan fogadta és felnevettem erre.

- mi olyan vicces te törpe - tette a kezét a fejemre és így is a kócos hajam még jobban össze túrta.

- semmi semmi, egyél - tettem elé a tálat.

- Andrew, majd beszélnünk kell, fontos - mosolygott a lány és össze néztek, majd Andrew és mosolygott és bólintott, össze beszélnek mögöttem. Két perc múlva még szólal kínjában - most már indulnunk kell, de nem akarok - nyavajgott.

- és még te voltál reggel annyira boldog - tettem a tányérokat a mosogatóba és mentem fel Lilyth szobájába és elkezdtem öltözni, majd miután már csak az eléggé enyhe sminkem csináltam meg, benyitott Andrew és elkezdett öltözni, majd Lilyth a fürdőből gyönyörűen nyitott be hozzánk és szólt.

- két perc és indulunk, apa itt hagyta a kocsiját nekem és anyáéval mentek - mondta, ezzel arra utalva, hogy ma nagyon is kocsival fogunk menni reggel is és délután is.

- had vezessem én - szólt fel hangosan Andrew és lefutott, hogy a cipőjét felvegye és elvette a kulcsot. Én elkezdtem kuncogni majd Lilyth Andrew tettére szemet forgatott, táskánkat megfogtuk és indultunk is a suliba, nagyon jó mondhatom. Miközben vezetett Andrew jól elbeszélgettünk, nevettünk és csapkodtunk már a tehetetlenségtől, berétünk 7.48-ra, becsengő előtt kettő percel, de legalább beértünk.

- milyen órával kezdünk? - kérdeztem, lehet az új tanárral kezdünk? eléggé érdekes.

- várjál - nézte meg a barna hajú lány a telefonját, miközben a haját a füle mögé türte. Mögöttünk egy hang megszólal.

- Fizika lesz - majd nyitotta a termet a tanár, Lilyth lesokkolódott és Andrew is, én furcsán néztem rájuk, majd elkezdtek ugrálni.

- oké? - bementem a terembe és hátra ültem, szokásosan mellem ült bal oldalra Lilyth, jobb oldalra Andrew, Andrew mellett meg nem volt senki. Felnéztem a tanárra, egy fekete nadrág volt rajta meg egy ing, az arca, az arca... ne. ő az, akinek tegnap neki mentem? ránéztem hevesen Lilythre ő pedig bólogatott, én meg a vörösségemben a széken lejjebb csúsztam.

- szép reggelt, nézzünk egy névsorrendet - szépen lassan mindenki neve sorra került, majd amikor bambultam éreztem, ahogy Lilyth a pad alatt a lábával az én lábamba rúgott majd feleszméltem - Madelyn Williams? nincsen? - nézett szét feltett kézért vagy egy hangért, lassan megszólaltam.

- elnézést, itt vagyok - mondtam kicsit unottan - még mindig itt - említettem egészen halkan.

- még jó hogy itt van és így is lesz - mondta és megforgatta kicsit a szemét, majd mondta tovább a neveket. Lilyth felé néztem értetlenkedve, majd Andrewra utána újra Lilythre.

- miért ilyen arogáns? ugye nem a tegnap miatt? - kezdtem túlgondolni, majd mikor szóra nyitottam a szám egy eléggé éles hangot hallottam meg, amely mély volt eléggé.

- csöndet Miss Williams - közben rácsapott az asztalra én meg megrezzentem, elkezdte orrnyergét masszírozni és egy krétát vett a kezébe, elkezdett írni, dőlt írása volt és nagy betűkkel írt most, a neve. - Daniel Johnson - említette ki a táblán lévő szöveget - a mai órán még csak ismerkedünk a tanévben lévő tananyagi ismeretetekkel felmérve - mondta, ennek a mondatnak az értelmezése is nehéz volt. - de előtte az alap szabályok, nem késünk óráról, nem alszunk be és nem bambulunk - itt eléggé szúrósan még rám pillantott - házit nem adok, minden órán lesz egy felelő - itt pedig rá ült az asztalára - ha valaki nem fog viselkedni előre ültetem, van itt helyem még - mutatott a legelső padsorba ahol senki sem ült.

- nagyszerű... - mondtam halkan.

- mondott valamit? - szólt Johnson.

- tudom jól, hogy hallotta - mondtam önelégült fejjel, és kihúztam a hátamat, lábam dobolt és ujjaim is ezt tették, de végig a férfi szemebe néztem.

- óra után ne menjen ki, Maga legyen az utolsó - mondta ridegen és sokan rám nézte, kuncogtak kicsit, vagy éppen csak bambultak ahogyan én is nemrég.

- örömmel Johnson tanár úr - ezzel hátra dőltem és összefontam a karjaim mellkasom előtt. A csöngő 5 perc múlva meg is szólalt, mindenki felállt és ment ki, én a helyemen maradtam amíg barátaim ki nem mentek, majd én is felálltam és táskám pántját jobb vállamra tettem. Oda ballagtam elég és a földet néztem.

- nézzen fel, legyen meg benne a tisztelet - mondta - tegye le a táskáját - mégis minek?

- miért tegyem azt amit Ön mond? - kérdeztem, engem csak ne irányítson.

- nem bír figyelni, most azt fogja tenni amit mondok amíg nem reagál elég gyorsan, és nézd csak - ment az első padsorba, az ujjait az asztalra tette és végig húzta világos bőrét ott - ez lesz a helyed, mostantól ide ülj az óráimon - és leült az asztalra.

- rendben van - mondtam kicsit gúnyosan.

- figyeljen ide most - tette kezét combjára, másik kezével hajába túrt - most ide jön elém - még be se fejezte és oda mentem - ügyes, folytatom - levegőt vett és felállt, mellkasa közel volt hozzám és újra éreztem férfi parfümjét, páratlan illata van, engem nézett, minden mozdulatom figyelte- üljön le a padra és vegyen elő egy füzetet - megtettem rögtön és fel alá járkált, a kezembe nyomott egy tollat - írja le a külön háziját amit kiérdemelt - felsóhajtottam - le írja nekem egy A4-es lapra tele, hogy "figyelmesebb leszek és figyelek magam elé" - megállt és letette az asztalra a kulcsot - van egy órája, kérek a hölgynek kikérőt, következő szünetben érte jövök, ajánlott addigra végezni vele. - Kiment a teremből, egyedül maradtam teljesen, hát fantasztikus, utálom Daniel Johnsont.