daddy's good girl

ötödik rész.

▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎

Éjszaka felriadtam, megpillantottam a mellettem már alvó és szuszogó Danielt, nem akartam felkelteni de eléggé szaporán vettem a levegőt, nem tudtam lélegezni, felkeltem az ágyról és sétáltam egyet, közben kimentem a konyhába inni, majd gondolom meghallott és felriadt Ő is, kijött mellém és rám nézett erősen.

- baj van? - jött közelebb hozzám, a holdfénye megvilágította az arcát, aggodalom lakozott rajta, szeme megint elsötétedett a szokásos világos smaragd színtől. - segíthetek? mi történt? roham? - majd a köhögések közepette, enyhülni kezdett az egész.

- csak szoktak ilyeneim lenni, nem nagy dolog - mondtam még több köhögés közepette.

- nem, ez nem "csak", és nagyon is nagy dolog, kitudja mi lehet - kezdett a köhögésem elmúlni.

- látod, máris jobban vagyok, menjünk vissza - közben a kezemben volt még egy pohár víz és úgy indultam vissza. Lefeküdtem, és még néha köhögtem. - szerintem a rossz álom miatt volt - vetem felé az ötletet - mármint, rosszat álmodtam és hülyeség tudom, de a vége úgy lett, hogy köhögtem - kinyitottam a szememet és rá néztem - oké, hülyeség hagyjuk - csuktam be a szememet és felszólal.

- nem feltétlen az, majd reggel megbeszéljük - becsuktam a szemem, és percek múlva nagy szuszogásokba kezdtem, imitáltam az alvást. Elkezdte a kezem simogatni - máskor inkább kelts fel, ha véletlen együtt alszunk újra - megint a kínkeserves hang a suttogással vegyítve, miért nem tudná elmondani?

- rendben van, meglesz - mondtam, gondolom meglepte, és félig láttam, hogy még mosolyog, utána a kezemet oda tettem hozzá, hogy ne titokba fogja, és vissza aludtam. Reggel arra keltem, hogy kimérhetetlen fáradtság van rajtam és David mély hangos felszólalására riadtam. Próbáltam minnél hamarabb felkelni de hát, így is hét óra volt.

- készülj hamar kérlek, elviszlek, Daviddel megbeszéltem - ült a fotelban hátradőlve friss ruháiban és illatával.

- jajj tíz perc, rendben? felmegyek Davidhez - mondtam neki és felfutottam hozza. - hol vannak a ruháim? - vetettem felé a kérdést még álmosságához.

- annak a szekrény legfelső polcán - mutatott a szekrényére.

- köszi - vettem ki belőle egy szimpatikus fehér hosszú ujjút és a szokásos "anyunál aludtam" farmerom. Lementem miközben fésülködtem, a részleges sminkem fent volt feleslegesen, de jó az.

- gyors voltál - felállt és ment ki az előszobába, én meg felkaptam a cipzáros pulcsim és mentem utána, felvettem a cipőm és kifutottam a kocsiba mielőtt elköszöntem volna anyámtól és tesómtól. Az anyós ülésen terpeszkedtem el, Daniel lassan jött utánam nem is zavartatva magát, hogy én rá várok. Beszállt mellém, és kérdezett.

- elmegyünk a boltba, bejössz? - felém nézett, miközben beindította a kocsit és elindultunk.

- megyek igen - elkezdtem a cipőm nézni, nem akartan az arcát kémlelni, feltűnő lett volna és a nap sugarai ahogy megvilágítottam, a szeme aranylana, és tessék, túl sokat gondoltam rá és láttam őt, bőre egy sárgásabb árnyalatot kapott miközben mosolygott, és vissza kaptam a fejemet.

- nem kell elkapni a fejed - ránéztem és fülig érő mosolya volt, majd a combomra tette a kezét és elkezdett simogatni, éreztem, hogy direkt kínoz engem, tudom, hogy direkt kínoz, vörös fejemmel inkább kicsit elfordultam egy időre majd felkuncogott és tovább simogatta, később a belső combomhoz is elért. A kezei feljebb csúszott és ujjával körkörösen játszott. Sajnos a kezét a kormányra tette, hogy le tudjon parkolni, végig néztem minden egyes mozdulatát, ahogyan az hosszú ujjaival... oké be kéne fejezni. Kiszálltam inkább zavarodottságomba a kocsiból és a boltba viharoztam. Bejött mellém kissé nevetve. - vegyél valamit magadnak - mondta ő meg elindult saját magának, gondolom én, napi betevőt keresni, hogy mégse legyen éhes. Én utána futottam.