harmadik rész.

1.8K 32 2
                                    

▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎

A telefonom csörgésére keltem egészen hamar volt, megnéztem és David virrasztott fel, szépen lassan kikeltem és lementem az első emeletre ahol senkise volt, csakha véletlen már hangosabban beszélnék mint kéne. Felvettem a telefont és rögtön tök jól üdvözölt.

- hol vagy már, úgy volt tegnap átjössz hozzánk - említette, én meg fejen csaptam magam.

- bocsi David, elfelejtettem, nem direkt volt, délután eljönnél értem a suliba? es akkor délután ott leszek, ha jó ott is alszom - Lilythéknek egyel kevesebb gonduk lesz.

- jó, legyen így, mikor végzel? - kérdezte, gondolom, hogy tudja mikor készüljön.

- nem tudom, majd írok, hogy mi lesz, én tudok várni - mondtam neki nyugodtan.

- oké, na cső - utálom ha így köszön el.

- cső - mondtam gúnyosan és rácsaptam a telefont, vissza aludni bizonyára már nem fogok tudni, így inkább csinálok reggelit, rántotta jó lesz, tudtommal mindenki szereti. Megcsináltam gyorsan és még volt időm, így el is készültem és keltettem a többieket, azért már 7.20 volt. Bementem a szobába ahol a két jó ember aludt - HAHÓ, JÓ REGGELT - mondtam eléggé hangosan, hogy azert felkeljenek és Andrew hozzám vágott egy párnát. - keljetek, nem fogtok elkészülni, kész van már a reggeli is, főtt kaja - mondtam, erre mindketten felkeltek és lementek - komolyan csak azt kellett mondanom, hogy ehetnek? - és utánuk mentem le. - van tíz percetek megenni, tíz elkészülni és tíz amíg a suliba megyünk - jelentettem ki, hogy sietősen.

- jólvan anyuci, meglesz - jelentette ki Lilyth én meg kicsit kuncogtam és szemet forgattam. Szépen elkészültek, én a kocsiban ültem már, én vezetek ma. Mindenki kijött és beértünk a suliba 7.45-re, ilyen az ha én vezetek, nem szenvedek. Bementünk és a terem elé mentünk.

- most fogok meghalni - mondtam Lilythnek és Andrewnak.

- pontosan - mondta Andrew.

- teljesen megnyugtató volt, köszi - gúnyolódtam.

- csak nem lesz baj, túléled - rázta meg kicsit a vállam Lilyth.

- reméljük - mondtam és a tanár jött is - szép reggelt - mondtam miközben egy nagy levegőt vettem és nem válaszolt, nem is baj. - jaj Lilyth, amúgy előre ültetett úgyhogy - megálltam az első padnál és letettem a cuccom, ők ketten meg hátra mentek. Hozta magával a lapot amit tegnap hagytam rá, de minek?

- rendben, jó reggelt mindenkinek, szokásos névsor olvasás lesz nálam - ejtette ki szavait, én meg csak néztem őt, mikor a nevemhez ért el se hittem mondani valóját - ajánlott Önnek is figyelnie szopás közben, nehogy megfulladjon Madelyn Williams - én meg csak lesokkolva néztem őt.

- rendben van - mosolyogtam és a kezeimet feltettem az asztalra - végülis, példát kell vennünk tanárainkról, nem? - néztem hátra, így utalva arra, hogy "válaszoljon" az osztály.

- de igen - szólalt meg Andrew és Lilyth halk nevetését hallottam meg, én is majdnem nevettem de tartottam magam.

- óra után
- ezzel annyiban hagyta az ügyet és mondta tovább a névsort. Az óra vége fele már rlaludtam, és arra keltem, hogy a csengő megszólalt, lassan szedtem a cuccaimat és Lilyth mellém állt. Mindenki kiment a teremből sietősen és Andrew a terem előtt állt meg. - Miss Brown, Maga is menjen ki - utasította barátnőm a távozásra.

- nem fogok, itt maradok vele - mondta hevesen.

- mondom menyjen ki, vagy beírok egy szaktanárit és egy egyest magyar nyelvből - mondta erre arra utalva, hogy tényleg távoznia kéne, mérgesen és szúrós szemekkel távozott szinte már tombolva. - mostmár tényleg, mi a baja? mi a franc baja van, hogy ennyire nem bír magával? Ön szerint ez helyes kegoldás volt, hogy ezt írtad? - mutatta a lapot.

daddy's good girl Onde histórias criam vida. Descubra agora