daddy's good girl

tizenharmadik rész.

▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎

Itt is vagyunk. Szakított. Elhagyott. Talán vissza jön hozzám talán nem. Nem tudok vele mit tenni. Én imádtam. Rengeteg dolgot elszúrtam, ez tény és való, de mindig feltétel nélkül szerettem... És ez fáj a legjobban, én bármit megtennék érte, de most el kellett mennie.

~time skip~

Rideg január volt. 25-ei nap, mivel a születésnapom volt. 1 hónapja hogy elhagyott. Továbbra is a házában élek, legalább egyedül, nem bántalmaznak. Magamba szálltam, a sérülés óta nem nagyon tesizhetek, nem mehetek el külön helyekre így két legjobb barátom sem jöhet át. Lilyth és Andrewval iskolába ugyan úgy találkozok, de elzárom magam az emberektől. Motivátlan vagyok, nincs életerőm semmihez, alig megyek be iskolába. Ma se mentem, csütörtöki nap van, és egy kisebb ünneplésért áthívtam őket. Első dolgom az volt, hogy kihasználjam, hogy 18 éves vagyok. Dohányboltba vettem az irányt, két doboz cigarettát vettem és elegendő alkoholt a ma esti bulizáshoz. Nekik hamarosan vége a sulinak, mondtam nekik, hogy ne kocsival menjenek, mert majd én elmegyek értük. Kihasználom az alkalmat és végre vezetek ezzel a csodás Audi R8- sportkocsival. Tényleg csak a kisboltba mentem el eddig. Nem akarok bulizni. Nem akarok magamnak más barátot. Megváltozok érte (annak ellenére, hogy nem miattam ment el), túl kicsinyes voltam, fel kell nőnöm. Itt a lehetőség, mindketten elvagyunk egymástól. 14:25-öt ütött az óra. Elindulok értük, a jogsim is megvan persze. Nosztalgiázva beülök a kocsiba és elkezdek 90-nel menni. Lightos tempó, jól esett most, azt hiszem fogok még elmenni kocsikázni, megnyugtat, talán az autópályára, ott mehetek esténként akár 130-val is, annyira jólenne... ez hiányzik, a nyugalom, a magány, megártott nekem ez a sok emberi lény. belefáradtam, és gondolom Ők is belém. Ez lényegtelen mondjuk. Amíg ezen gondolkodtam oda értem a sulihoz. Kiálltam a kocsi elé, hogy észrevegyenek drága barátaim, majd meglátom, hogy egymásik osztálytársam mellettük áll és nagyot nevetnek. Ennyi. Magány beteljesedik, ural és felém hajlik. Tényleg? Ez a végezetm? Hogy mindig én szívom meg? Nekem ebből elég volt. Közelebbjöttek és áruló énem el is ment mellőlük. Öleléssel köszöntöttem őket, miközben kérdezgették, hogy miújság velem, hogy vagyok, túl vagyok- e ratja.  Én? persze. Csak a túlgondolásom öl meg, nem az érzelmi szintem. Beszálltunk a kocsiba és kezdték is mesélni a pletykákat.

-Képzeld el, jött Daniel helyett egy másik fiatal tanár, mondjük ő 24, meg inkább sötét barnás hajú, de hasonlít rá eléggé. - mesélte Lilyth. Belém állt a vér és a vezetésről elment a figyelmem. - muszáj vissza jönnöd, hogy megismerd, nagyon jó fej és... - kántálta tovább róla a dolgokat, míg én próbáltam inkább az útra figyelni.

- jól van, bemegyek holnap, de biztos mellétek ülök - elhidegült a hang, senki sem szólalt, egymásra pillantva próbáltak beszélni. - Istenem... ki ül mellettetek? - gondoltam Shara. Ki tudja.

-senki, ülj mellénk nyugodtan - mondta Andew. Sose volt ilyen kedves. Mindig flegma, vagy csak magára gondolo.

- ti tudjátok - majd leparkoltam a garázsba és bevezettem Őket a házba. - ha kell valami szóljatok, egy kis pihi utána kezdhetünk ünnepelni - mosolyogtam, Ők meg nagy ujjongásba kezdtek. Amíg én bementem a szobámba, Ők szétnéztek a házban. Majd Lilyth beront hozzám.

- menjünk buliba! van egy nagyon jó házi buli a közelbe, menjünk el oda. legalább emberek között leszel és lesz ingyen pia - örjöngött.

- legyen, de én egyedül menjek? mert oké, te mész Andrewwal, de én jelenleg szingli vagyok. alig tudunk beszélni, nála amikor nappal van nálam éjszaka. - fejtettem ki a helyzeteket.

- majd megismersz ott egy helyes fiút, na készülődj! csipkedd magad gyorsan, hogy tudjunk menni - mondta Lilyth és ki is viharzott a szobából. Na, akkor egy vörös koktélruhát veszek fel, jó lesz ez. Van elegendő pénzem, hogy megengedjek magamnak bármit, plusz van egy kártyám is amire küldi a pénzt. Remélem ma feltudjuk hívni egymást. Elkészítettem a hajam, a sminkem. Végre 1 hónap után nem úgy nézek ki mint egy zombi. Lilythen egy hasonló koktél ruha, pántok nélkül és fekete volt. Anderw meg felkapitt magára egy ruhát.

- mehetünk? - vettem elő a kocsi kulcsot és mosolyogtam gonoszan. Végre a picikémmel mehetek újra útra. Beszálltunk mindhárman, végre jól éreztem magam egy hosszú idő után. Lilyth irányított, hogy merre menjek. Gyönyörű hangja volt Audi szivemnek. Gyorsan oda is értünk, már amikor kiléptünk a kocsiból hallottuk az ordító zenét. Beljebb mentün, majd egy két emberrel elálltunk beszélni, sör, vodka, whisky, cider, minden volt itt. Egy kis cider sose árt bemelegítőnek. Majd egy magas, sötétbarnás, kicsivel idősebb férfi leszólít.

-magadban vagy ilyen ruhába? hű ha... ez aztán merész dolog mit ne mondjak. - mondta, én meg csak furcsán néztem rá.

- mert? ki is vagy, hogy megmond mi merész és mi nem? - köptem vissza a szavakat.

- én csak mondtam szépségem, ne aggódj. - emelte fel kezeit védekezés képpen.

- jó, sajnálom. - inkább bocsántot kértem, majd Lilyth csak úgy elhúz. - mi van már? - förmedek rá, miközben a hangulatom pont kezdett megjönni.

- te hülye vagy? ez a tanárunk te okos! - mondja ordítva, hogy a zenétől halljam.

- na ne viccelj velem, tényleg? - győződtem meg a dolgokról.

- tényleg Made, tényleg. vele ne kezdj ki. Elv nagy nő csábász.

- rendben Lilyth, ahogy gondolod, majd lenyomtam az utolsó korty alkoholt is a torkomon.

(Igen, sajnálom, ez egy rövid rész lett, de a köviben egy nagy csattanó fog jönni, amit most muszáj volt itt elválasztanom. Próbálok vissza jönni, és remélem tetszett a rész. Puszi<3)