daddy's good girl

hetedik rész.

▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎

Reggel van, sajnos, az órára néztem, ÖT ÓRA? hát fantasztikus, a fejemet vissza csaptam az ágyra. Egy fél óra után meguntam ezt és inkább felkeltettem a még teljesen sötétben lévő Andrewt.

- psszt, Andrew, psszt - próbáltam kelteni, plussz hozzá teszem, elkezdtem még rázogatni is hozzá, kiütötték? - ANDREW - szóltam hozzá suttogva mégis hangosan(?), lehet ilyet? mérgesen rám nézett.

- mi van - tehát aludni akar még.

- csak nem tudok aludni - néztem szomorúan.

- tudod, hogy ilyenkor Lilythet kell felkelteni nem engem, most hagyj aludni - fordult vissza, én meg még utólag egy bosszús pillantás díjaztam tettét. Felkeltem és Lilyth mellé kúsztam, elkezdtem rázogatni a karját.

- Lilyth - szóltam hozzá suttogva és ki is pattant a szeme.

- igen? - mondta még az álmos hangján, ilyenkor azzal is fel tudom idegesíteni, ha annyit csinálok, hogy lépek egyet.

- nem tudok aludni - tipik szomorú fej, hogy tegyen velem valamit.

- csinálj reggelit vagy nem tudom, tudod, hogy így reggelről sok dolgunk van, most tudsz segíteni - ült fel miközben mondta mit is tegyek.

- oké, és mit csináljak? sok időm van, csinálhatok valami kivételeset - mosolyogtam energiadúsan.

- amit szeretnél - intette a kezét. Lefutottam a lépcsőn és megcsúsztam a zoknimban, fantasztikus, kis ideig fájlaltam magamat és a konyhába siettem. Elkezdtem gofrit csinálni, kicsit, kicsit olyan lettem, de jó az. Végeztem fél hét fele, gyorsan felöltöztem és a telefonomba kerültem unalmamba. Egy chatfej ugrott elő, gyorsan a profilt néztem. Daniel Johnson. Elkezdtem merengeni, hogy megnyissam-e, vagy hagyjam inkább. Gyorsan megnyitottam a chatfejet nem törődve a dolgokkal.

- "ilyen korán fent vagy? és a kettő jó madár?" - tipikus eset

- "ők még alszanak, felkeltem öt körül és azóta nem tudok aludni, már kész vagyok mindennel:(" - tehát igen, ezekről a fontos információkról tudnia kellett feltétlenül.

- "fantasztikus" - mármint? - "elmegyek érted" - MI? MÉGIS MIÉRT?

- "hogyhogy?" - nem tudtam többet írni

- "mert miért ne" - hát köszi, egy perc múlva írt még egyet - "gyógyszered vedd be, öt perc múlva ott vagyok" - Uram atyám, hova kerültem? Bevettem a gyógyszeres és a ház elé mentem miközben még egy gofrit ettem, írtam Lilythnek, hogy elmentem hamarabb és ők keljenek már. Megettem és akkor jött is. Megállt az út mellett és kipattant a kocsiból, mellém állt és ölelésbe húzott. - hogy vagy? - és nézd meg, figyel rám.

- mhm, megvagyok, te drágám? - szeretem húzni a fejét, jót nevetek rajta. Ki ült az arcára az "így állunk?" mosoly. Elfehéredett az arcom hirtelen és hátra léptem kettőt, a karja még a hátamon volt így megvolt az esélye és magához rántott.

- tökéletesen vagyok - mosolygott nagyot, a kezem a mellkasán pihent, az Ő keze az oldalamon volt, erősen szorított nehogy eltudjak tőle távolodni. A cipőm hegyét néztem rengeteg ideig, majd az államat megfogta és felemelte, az arcom ívét fogta és hüvelyk ujjával simogatott, reméltem véget nem érő pillanat lesz, erre kiszökik a számon egy csodás kérdés.

- most akkor mi lesz? - miért? miért kérdeztem ezt? elállt a szava, elgondolkodott.

- az lesz, hogy elviszlek suliba de előtte beugrunk a boltba - engedett el és nyitotta ki nekem a kocsi ajtót. Beültem és becsukta utánam, átfutott a kocsi előtt az Ő oldalára és a kormány mögé telepedett, a már meleg ülések is arra utaltak, hogy nem kapcsolta ki a motort. Megfogta a kormányt és a gázra lépett, az ujjai simultak a bőrön, elkaptam a fejemet zavaromba. - ne kapd el a fejed - kuncogott, azért is oldalra néztem ki az ablakon - szeretem a figyelmed - majd jobb kezét arcom jobb oldalára helyezte és a keze felé irányított. Elgondolkodtam azon amit mondott "szeretem a figyelmed", miért? miért szereted? mi van?

- figyelmem? - miért beszélek?? elegem van magamból.

- igen, a tied. - utána a combomra helyezte a kezét, szoknya volt rajtam így a csupasz bőröm fogta, majdcsak simogatta és végén bele is markolt. Ránéztem és elmosolyodott, éreztem, hogy ég a fejem már. Belső combomhoz ért és felfelé vándorolt keze, tudta hol a határ, így nem is ment tovább, azokon a részeken simogatott ahol eddig. semmilyen határt nem lépett át, nyugtató volt és én is elkezdtem mosolyogni, törődött azzal, hogy nekem mi számít.

- Daniel... - szomorúan néztem rá - tudod, hogy nem szabadna, a diákod vagyok - néztem a ténnyel szemben, hogy esélyem sincsen erről.

- de akkor te akarod ugye? csak mert azt mondtad amiatt nem lehet, mert a tanárod vagyok - hülye, kiforgatja a szavaimat.

- nem bírod a lényeget felfogni - mosolyogtam kicsit már kínomba, hogy ilyen embert kell lepasszolnom.

- de felfogtam, teljes mértékben, de nem muszáj senkinek sem tudnia róla, vagy bejelentjük és akkor az iskolában is legális lenne - az ujjával úgy tett mintha járt volna combomon, majd elvette a kezét és a sebesség váltóra tette, majdcsak a combomon pihentette tovább markát. A bolthoz értünk ahol most valamivel laktatóbb és jobb kajákat vettem mint tegnap. Igazából péksütit, csokit, gumicukrot, rágót meg rostos inni valót, azok a legjobbak. A kasszához álltunk és Daniel átkarolt engem, majd az eladó megszólalt.

- aranyos pár vagytok - mosolygott, én meg már szólaltam volna meg kijavítani a hölgyet, de Daniel azzal a kezével amelyikkel átkarolt lefogta a szám addig amíg el nem kezdett beszélni.

- köszönjük szépen - oda adott egy pár ezerrel többet és távoztunk onnan.

- ez mi volt - a kezével még mindig átkarolt.

- csak annyi, hogy külső emberek is aranyosnak találnak minket - vont vállat, elvette a kezét és kinyitotta a kocsi ajtót ugyan úgy ahogy előbb, majdcsak bezárta és a saját helyén is helyet foglalt. Elindultunk, egy kellemes csevejbe kezdtünk, combomon pihent újra keze, csak nem akartam, hogy vége legyen és a suli elé értünk, fantasztikus. - ma Lilythékn várlak titeket és elhozlak mindannyiótokat - mentünk egymás mellett mint diák és tanár.

- rendben van, köszönöm Mr. Johnson - mosolyogtam és lementem a szekrényekhez, lefutottam a lépcsőn de elfelejtettem, hogy az Ő irodája is arra van. Örömömben és vörösödésemben táncolva mentem a szekrényemhez. Levettem pulóverem és betettem oda. Megfordultam és újonnan csaknem neki mentem a mellkasának.

- szépen táncoltál - mosolygott.

- ne, te láttad? - kérdeztem suttogva tőle reménykedve. - mennyit láttál? - bombáztam a hülyébbnél hülyébb kérdésemmel.

- pont eleget, tesid lesz, menj öltözni, csak mert már mentél volna el a szekrénytől - kikerült és az irodájába mentem.

- köszi - szóltam még vissza és igen elkezdtem öltözni, nem szerettem a tesit a hülye pedofil tanárunktól aki állandóan fogdosott. Lilythék is bejöttek végre csak, oda adtam a kajákat amit vettem nekik, ettünk egy keveset és órára is bementünk kivételesen. Minden órán részt vettünk, még akkor is ha végig beszéltük és minden tanár öt percenként ránk szólt, hogy fejezzük már be, de a lényeg, hogy ott voltunk!!

- siessünk haza - mondta Andrew.

- igen, haza - mondta Lilyth, amikor pontosan tudtuk mindhárman, hogy ott vagyunk nála mindig és már az otthonunkként kezeljük a helyet. Én még megettem a gumicukrom amit reggel vettünk, útközben jól elbeszélgettünk, és reménykedtem, hogy nem kérdeznek és én sem szólok el magam, de hát én én vagyok.

- tetszik Daniel Johnson irodalom, nyelvtan és fizika tanárunk - megkönnyebbültem amikor kimondtam mégis féltem, Lilythék sikítottak egyet így a vezetés is meginnogott. Teljesen megörvendtek. - nyugalom gyerekek, ez csak egy férfi - csillapítottam a kedéjeket sikertelenül.

- végre Istenkém, volt ma valami köztetek? - kérdezett izgatottan Lilyth.

- igazából az eladónak úgy tett, mintha együtt lennénk, és a combomat fogta és átkarolt, plusz nagyon nagy comfortba tett engem és sokat beszélgettünk - teljesen oda meg vissza voltak. Furcsán néztem, mi bajuk?

- ma nagyon ki kell téged kikerázni - szólalt fel Lilyth Andrew pedig helyeselte az ötletet.

- nyugalom nyugalom, még csak most értünk haza - nyitottam ki a kaput, majd beálltak és bementünk a konyhába, ahol ettünk és megvitattuk a helyzetet.