daddy's good girl

hatodik rész.

▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎▪︎

Mindenki percek múlva elkezdett beözönleni, vártam végre, hogy mi lesz, nem akartam most semmit, pihenni akartam, nem kehetek úgy haza, hogy azt mondom rosszul vagyok??? ezt eltátogtam Lilythnek, és azt mondta de, miért ne, szóval elkezdődik az óra és tíz perc múlva kikéretszkedek azzal az indokkal, hogy rosszul vagyok. Megvártam a tíz percet és jelentkeztem, azt az anyagot mondta amit én már tudtam.

- Mr. Johnson, nagyon hasít a fejem, szédülök, lehet ez a késői alvás és az éjszakai felriadás miatt van, plusz a hamar kelés - vontam vállat - kimehetnék? - vetettem fel a kérdést.

- újjabb hiányzás? hát, legyen, Lilyth - nézett rá - ki kisérnéd? - ő meg csak felállt és sietett mellém, kimentünk mindketten, plusz még a tanár is. - szokott ilyen lenni? - kérdezte szépen.

- igen, szokott, sajnálom, nem tudom mitől lehet ez bennem - vontam vállat.

- tudok segíteni Maguknak? - muszáj volt így kérdeznie.

- kikérő hármunknak a napra? - néztem boci szemekkel.

- fhú de utálom magát, hogy ekkora hatással van rám - nézett mérgesen ezzel utalva, hogy legyen. Lementünk és Andrew is jött, elmegyünk egy étterembe és elkezdtünk megebédelni.

- arany életünk lesz babáim - mondtam nekik, és rendeltünk, leültünk az asztalhoz majd kihozták, elkezdtünk enni, és bejött meg egy ember, nem néztem oda, hogy ki az, jobban érdekelt perpillanat a gyógyszerem amit be kell vennem. Rendeltem egy italt és bevettem, felnéztem, hogy ki figyel ennyire, zavart, hogy éreztem, hogy valaki néz állandóan. Daniel volt az és ide jött.

- minden napi a gyógyszered? mit szedsz? - szögezte a kérdéseket a szemembe nézve, az asztalra az egyik kezét letette és arra támaszkodott, másik kezét pedig felém mutatta, közel hajolt felém.

- minden napi, igazából csak ritalin és vas - vontam vállat, ténylegesen semmiség.

- és mikor kell ezt bevenned? - mi ez? kérdezz felelek?

- reggel és este, de nem szoktam, csak ha rosszul vagyok, mondjuk ez okot ad, hogy miért vagyok rosszul - gondolkodtam el a dolgon.

- te most komolyan? fhúha - kapott a fejéhez, ideges lenne?

- ülj le és beszéljük meg - fontam össze az újjaim egy mosoly keretebe.

- oké - mondta ő is úgy, Andrew és Lilyth egymásra néztek furcsán, mintha nem tudnák mi is van most. - mostantól szeded reggel és este is, be kell járnod a hülye iskolába, akkor is ha mindenki leszarja, köztünk szólva valószínű mind a négyen. - tehát nem szereti az iskolát ő sem.

- tudom, hogy így van - és megfogta a kezemet - rendelj magadnak is valamit, max megismered a kettő jómaradat mellettem - mutattam két kezemmel rájuk, így elhúztam a kezei közül az enyémet. Őszintén, vágytam az érintésére, de nem lehet.

- rendben- majd az étlapot nézegette, rendelt magának és nagy beszélgetésekbe kezdtek hárman, én kimaradtam belőle és nem is zavart, legalább ők is jóban lesznek. Elbambultam. Bevallom tényleg elbambultam. - Madelyn, szerinted? - nézett rám én meg felkaptam a fejem.

- semlegesek az érzéseim - most már sohasem tudom meg, hogy mire mondtam ezt.

- hmm, ezt kevesen mondták eddig - furcsálta válaszom.

- jajj csak nem figyelt, ugyan úgy van vele ahogyan én meg Andrew - majd kicsit nevetett.

- köszi, hogy lebuktattál néztem rá szúrósan.