Szabályszegők Előrendelhető!

2. fejezet

Dominic

Volt valami ellenállhatatlanul vonzó abban, ahogy ez a lány előadta magát. Szórakoztatott a magabiztossága és a töretlen akarata, amivel meggyőzni szándékozott egy ekkora őrültségről. Komolyan? Barátság extrákkal egy szűzzel? Az ajánlata hallatán olyan érzésem támadt, hogy ez az egész egy átverés, valahol csapda vár rám és ez maximálisan elvonta a figyelmem mindenről. Viszont amíg biztonságosnak ítéltem a terepet, addig hagytam, hadd beszéljen. Amúgy se volt jobb dolgom. Még volt egy kis időm edzésig.

Végig néztem, ahogy vállára omló hullámos, pezsgőbarna haját hátra dobta miközben leült velem szembe. Táskáját hozzám hasonlóan a pad tetejére helyezte, majd összekulcsolta ujjait, állát ráfektette kézfejére és nagy, szétszempillaspirálozott zöld szemeivel kezdett el méregetni. Ugyan olyan volt a tekintetének árnyalata, mint az enyém. Ráadásul valami titokzatosság bujkált bennük, ami felkeltette az érdeklődésem. Vajon mi lehet a valódi szándéka? Képtelenség, hogy ennyire őszintén kitálalt volna egy számára ismeretlen alaknak a tervéről. Ez lehetett az elterelőhadművelet, egy olyan lehetőség felkínálása, amire ha akarnék se tudnék könnyen nemet mondani. Mégis fúrta a kíváncsiság az oldalam, mi lehetett az ok, amiért ilyen lépésre kényszerült? Ennyire kétségbeesett lenne? Az hangjából mást sem tudtam kiolvasni, csak tömör közönyt, mintha már ezerszer végig futotta volna ezeket a köröket és csak megismételné magát. Több srácnál is bepróbálkozott vajon? Valakit féltékennyé akar tenni? Fogadást kötött a barátaival?

A gondolataimból édes szavaival rántott vissza a valóságba.

– Az első és legfontosabb – kezdett bele nem sokkal az elhelyezkedést követően. – Titokban tartod ezt, ami most kettőnk közt zajlik. – szögezte le. Vagyis a féltékenységi vonalat kizárhatjuk.

– Még semmi se zajlik közöttünk, csak beszélgetünk, kislány – húztam az agyát. Mégis ki az, aki egy ilyen tabunak számító dolgot szét akarna kürtölni? Ráadásul én se voltam annyira hülye, hogy tíz perccel később, miután pontot tettünk a téma végére, kiírjam Instagramra, ahol több ezer követőm van, hogy ma megkeresett egy lány azzal, hogy alkalom adtán feküdjek össze vele. Azért ennél több tartás van bennem! Még a barátaimmal sem osztom meg a szexuális élményeimet, nemhogy a nagyközönséggel. Az csak és kizárólagosan a partneremre illetve rám tartozik.

– Tudod, hogy értettem! – nézett rám szigorú tekintettel. Teljesen úgy éreztem magam, mintha egy állásinterjún ültem volna, ahol megkövetelik a komolyságot.

– Rendben, sem most sem később nem beszélek erről senkinek– egyeztem bele.

– Második, mellettem azzal találkozgatsz akivel akarsz, nem foglak számonkérni, hogy merre vagy, és randit se követelek, így ugyan ezt várom el tőled is egészen a végéig. Vagyis nem mutatkozunk nyilvánosan. – Bólintva jeleztem, hogy megértettem. Elvégre ez volt az ilyen friends with benefits kapcsolatok alappillére, nem?

– Harmadik, óvszert használunk. Nincs se tabletta se spirál! Ne is próbálkozz egyikre se rábeszélni!

Lenyűgözött az a magabiztosság, ami kiült az arcára. A legtöbb lány fülig vörösödött volna zavarában egy ilyen beszélgetést hallva, míg ő? Ő halál nyugodtsággal sorolta a kikötéseket, mintha amúgy az időjárásról társalognánk.

– Oké, tovább? – kérdeztem, mert nagyon úgy tűnt, hogy még tartogat ezt-azt.

– Nem alszunk egymásnál. – Bólintottam, hogy folytassa.

– Nem kezdünk el egymás iránt táplálni érzéseket, ha mégis megtörténne, azonnal leállítjuk és megszakítjuk ezt a viszonyt – mondta kimérten. Erre is csak biccenteni tudtam. Habár még sose volt ilyen különös kapcsolatom senkivel, nem voltam teljesen tudatlan. Voltak elképzeléseim a helyzetet illetően és kicsit sem leptek meg ezek a szabályok. És ha már itt tartunk, az előttem ücsörgő kislány is biztos alapos kutatómunkát végzett és jól átgondolta a dolgoknak a menetét. Mindent nagyon faszán összeszedett és tálalt, amiből csak is arra következtethettem, hogy nem egy spontán ötlet vezérelte az irányomba.