Szabályszegők Előrendelhető!

11. fejezet

Lucy

Úgy éreztem, mintha szédülnék. A fejem elködösödött, a szám kiszáradt és úgy vert a szívem, mintha az előbb jött volna szembe velem az utcán Timothée Chalamet.

Az adrenalin Dom közelségére úgy áradt szét a testemben, mint a méreg. Furcsa, ellenállhatatlan érzés kerített hatalma alá, ahogy ez a szépfiú ennyire... akart engem. Mert erről volt szó, nem? Azért fogta csípőmet vasmarokkal és azért mondott ilyeneket.

Mert valamiért nem tudott ellenállni nekem.

– Mit szeretnél, Dom? Mert emlékeztetlek, éppen haragszom rád, amiért ilyen sokáig ignoráltál – suttogtam, miközben tenyeremet mellkasára vezettem, hogy egy kicsit hátrébb taszíthassam. Levegőre volt szükségem. Muszáj volt kihangsúlyoznom, hogy megbántott, mikor egyik pillanatról a másikra megszűntem neki létezni. Habár a korábban érzett dühöm percről percre fogyott. És nem tetszett, hogy nem tudom kellőképpen megbüntetni tette miatt, mert pontosan annyira vágytam a figyelemrére, mint ő az enyémre.

Hiába nem tudtam, hogy mi lesz a következő lépése, valahogy nem feszélyezett az ismeretlen. Gondolatban már epekedtem, hogy megcsókoljon. Hogy tovább kalandozzon a tenyere a testemen. Hogy újat mutasson nekem. Ennyi kijárt volna kárpótlásul a ghostingolás után.

– Tényleg haragszol, vagy csak haragudni akarsz? – kérdezte hangsúlyosan, mire falnak döntöttem a fejem és felnéztem rá. Egy kis ideig csak néztem arcvonásait, de aztán menthetetlenül elvesztem zöld szemeiben.

Ajkaim alig észrevehetően szétnyíltak, mert az orromon már nem tudtam elegendő oxigént beszívni. Halkan, de szaporán vettem a levegőt. Éreztem testéből áradó meleget, mely egyre inkább hatalma alá sodort.

Hát ilyen érzés a vágy? Mikor futótűzként terjed rád a másik fél sóvárgása és tudod, hogy nem menekülhetsz?

Itt tornyosult előttem egy hihetetlenül vonzó pasi, aki nehezed, de beleegyezett, hogy elveszi a szüzességem, ráadásul most pontosan úgy viselkedik velem, mint akinek komoly erőfeszítésre van szüksége, hogy ne nyúljon a szoknyám alá.

Kérdésére nem tudtam egyenes választ adni, igazából csak élvezni akartam, hogy Dominic ilyen heves reakciót tanúsít a jelenlétemben. A tudat, hogy ezt én váltottam ki belőle, újkeletű volt, de tetszett. Nagyon is. Túlságosan is.

– Mit szeretnél, Dom? – kérdeztem két heves légvétel között. Próbáltam nem tudomást venni az egész testemben szétáramló sajgásról, mely a combjaim közt volt a legerőteljesebb.

– Lehet, hogy nem vagyok olyan jófiú, mint amilyennek hiszel engem, Lucy – suttogta félig lehunyt szemekkel. Úgy tűnt, erősen koncentrál, hogy ne támadjon le az engedélyem nélkül.

Az engedélyem nélkül, amit abban a pillanatban megkapott, mikor beleegyezett az ajánlatomba.

– Miért mondod ezt? – kérdeztem, bár volt egy halvány sejtésem, hogy mire érthette.

Arcomhoz hajolt, majd ismét homlokomnak vetette sajátját és nehezen lélegezve adott választ a kérdésemre.

– Olyan dolgokat csinálnék veled, amikben abszolút semmi tapasztalatod nincs. Kíváncsi vagyok milyen gyorsan tanulsz. Menjünk el hozzám – kért, mire megráztam a fejem. Bármennyire is benne lettem volna, Zane-nel már megbeszéltem, hogy ő fog hazadobni és nem felejthettem el, elvégre miatta maradtam bent. Milyen gáz lenne, ha itt hagynám?

– Zane megígérte, hogy hazavisz – húztam el a számat, mire dühös pillantást kaptam válaszul. Íriszei elsötétedtek, leginkább a fenyőerdők árnyalatára emlékeztetett a színűk. Éreztem, hogy a hangulat zuhanórepülésbe kezdett. Miattam.