Szabályszegők Előrendelhető!

4. fejezet

Lucy

Majdnem egy teljes hetet vártam Dominic válaszára, mire feladtam és a kezembe vettem az irányítást. Bármennyire is meg voltam győződve az elutasítása ellenére is, hogy pár napon belül felkeres és beleegyezik az ajánlatomba, a kezdeti magabiztosságom napról napra csak fakult. Hiába láttuk egymást az egyetemen, szemernyi hajlandóságot sem láttam felőle, hogy beszélni akarna velem. Talán nem kellett volna tegnap este letámadnom azzal az üzenettel. Talán válaszolnom kellett volna valamit, mégha egy kicsit képen is törölt, hogy milyen őrültségbe is kevertem magam.

A tekintetem azonnal megtalálta bozontos haját, amint beléptem a helyiségbe. Reménykedtem, hogy észrevesz, azonban egyáltalán nem nézett az irányomba. Sokkal érdekesebbnek találta a telefonja képernyőjét, így hát tehetetlenül és csalódottan caplattam fel a leghátsó sorba, a helyemre, ahol a világ idegesítőbb szaktársai már nagyban beszéltek. Sóhajtva foglaltam helyet, egyáltalán nem foglalkoztatta őket a megérkezésem, annyira belemerültek a csacsogásba. Nem mintha bármiféle köszönésre tartottam volna igényt, egyáltalán nem. Csak örültem volna, ha egy kicsit takarékra kapcsolják magukat így az utolsó órán, mert komoly traumát okozott a sípolásuk, amit nevetés közben hallattak. Szörnyen fel tudtak idegesíteni.

– ... és nagyon durva volt! Mármint eddig azt hittem, hogy csak a Szürke ötven árnyalatában vannak ilyen perverz pasik! Lányok, én mondom nektek, hogy a Zane-nel töltött közös esténk gondolatára ismét remegni kezd a lábam – vihogta az előttem ülő Erika. Összedugták a fejüket hárman, mintha nem szívesen beszélnék meg nyilvánosan az élményeiket, azonban a hangerejükről teljesen megfeledkeztek, önfeledten tárgyalták Erika legutóbbi hódítását.

– Alakul köztetek valami? – kérdezte sejtelmesen Loren, aki a jobb oldalán ült.

– Áh, dehogy. Zane a  egyetem egyik legnépszerűbb pasija! Helyes, sportol és baromi sok pénze van. Tényleg kinéznétek belőle, hogy az idejét kapcsolatokra pazarolná? Csak alkalmi partner kell neki, szóval ajánlom figyelmetekbe, ha szeretnétek egy vad éjszakát – kuncogott a szőkeség, mire felcsillantak a szemeim. Alkalmi kapcsolat?

Ettől a perctől fogva már nem is érdekelt, hogy miről beszélnek. Bekapcsoltam az iPhone-om, megnyitottam az Instagramot és nyomozni kezdtem az említett Zane után. Kicsit úgy éreztem, mintha abszolút nem is ide járnék, mert annak ellenére, hogy a lányok szerint népszerű, én még a vezetéknevét se tudtam. Sőt, igazából ha őszinte akartam lenni magammal, nem csak Zane-ről nem tudtam semmit, hanem az egyetem többi srácáról sem. Az elmúlt években teljesen feladtam az ismerkedés gondolatát és kezdtem megbarátkozni a ténnyel, hogy tíz macskával fogok megöregedni, így nem is erőltettem a társasági életet. Nem jártam bulikba és nem vettem részt egyetemi rendezvényeken sem. Semmin, ahol kicsit közelebbről is megismerhettem volna bárkit.

A barátnőim persze megpróbáltak elrángatni ilyen-olyan szórakozóhelyekre, de én mindig nemet mondtam. Akkor még magamba voltam zuhanva és eszembe se jutott az alkalmi kapcsolat lehetősége. Mostanra azonban megbátorodtam, habár az első elutasítás elég negatívan hatott az önértékelésemre. Kicsit nehezteltem Dominicra, de most, hogy már lett egy új jelöltem, kezdtem elengedni és reményeket táplálni.

Szorgosan kopogtattam a képernyőmet, az egész órába beletelt, mire rábukkantam a fiókjára. Bingó! Zane Longo tehát az éjfekete hajú, röplabdás srác, aki múlt éjszaka Erikával hancúrozott.

Mikor az utolsó órámnak is vége lett célegyenesen a tornaterem felé indultam, ugyanis sikerült kiderítenem, hogy péntek délutánonként az egyetemi röplabda csapat pontban négykor edzést tart. Leültem a lelátóra és amíg vártam, hogy Zane feltűnjön, addig szúdokuval játszottam. Beáldoztam a délutánom, hogy kicsit közelebbről is megfigyelhessem az új kiszemeltemet. Igaz, hogy némi gyomorgörccsel gondoltam a buszozásra, de lenyeltem a rossz érzést és azt erősítettem magamban, hogy eddig se történt semmi baj és ez az eset sem lesz kivétel.