A Vámpírsziget

24. Orgonavirágzás I./ Kezdődő rémálmok (+18)

Sötét van. Valaki szemén keresztül látok...
" Ez egy erdő... Miért vagyok itt?? "

Néha hallottam egy-egy varjú károgását, de ezen kívül teljes csönd volt.

Ám egyik percről a másikra hirtelen minden irányban gallyak roppanását hallottam.
Tudtam, üldöznek, és azt is ha elkapnak meg fognak ölni.

Kapkodva a fejem néztem hogy merre lenne egérút számomra.
De amikor teljesen megfordultam, egy pisztoly fekete csövét láttam a jobb szemem előtt.
Rettentő halálfélelem fogott el, és mielőtt még akárcsak levegőt vettem volna, a pisztoly dörrent.

Ekkor felriadva gyorsan ültem fel az ágyon.
Átöleltem magam, majd tenyereimre ránézve láttam, mennyire remegek.
Ezután körbenéztem a szobában.
Tegnap este átköltöztem az Amir irodájával szemben lévő szobába.

" Tényleg... tegnap megegyeztünk.... De mégis mi volt ez a félelmetes álom...? Azt éreztem tényleg meghalok. " - Még mindig remegtem. -

Ekkor Amir nyitott be.
- Már elmúlt dél. Azt hittem sosem kelsz fel.

" Csak egy hét és szabad leszek. Addig kibírom. "
- Ha tudom hogy jössz tovább alszok.

Erre a mondatra megváltozott az arckifejezése. Komolyabb lett.
- Jól érzed magad? Kissé megizzadtál.

- Csak meleg van... - Szorítottam rá a kezemre hogy ne vegye észre hogy remeg. -

Ekkor az ágy mellé sétált.
- Tegnap este Avenir nem vett le tőled vért, szóval ha nem akarod, hogy magam csináljam, akkor menj hozzá most.

" Miért nem tud normálisan megkérni semmire? "

Kitakaróztam, és megpróbáltam leszállni az ágyról, de nem volt erő a kezemben és az egyensúlyomat is elvesztettem.
Amir azonnal elkapott és végül rá esve megúsztam a sérülést.
A felsőtestem az ölében volt úgy hogy a hátam nézett fel, a bal lábam pedig még mindig az ágyon volt.

" Azután hogy nemrég megfogadtam hogy nem leszek többé gyenge senki előtt, tegnap elbőgtem magam előtte, most meg ez... "

- Mit csinálsz? - Kérdezte elmosolyodva. -

- Azthiszem... jobban megerőltettem tegnap a karjaim mint kellett volna...

Amir visszaemlékezett hogy tegnap este milyen erősen fogta le a karjaim, majd egy kis bűntudat jelent meg az arcán.
- Elkísérlek Avenir-hez.

Megpróbált felsegíteni, mire én elütöttem a kezét, de összeszorítottam a fogaim a kezemben lévő fajdalomtól, majd dühösen ránéztem.
- A te hibád hogy ez történt, nem kérek a segítségedből! - Álltam fel ezután. -

Kezét még mindig fent tartva, arca meglepődött lett.
- Igazad van. - Letette a kezét. - Ne haragudj. - Kért bocsánatot rám meredve. -

Valamiért zavarba jöttem, de mivel nem tudtam hogy reagáljak, így inkább kisiettem a szobából.

Amir még mindig a földön ült az ágy mellett, kézfejét a szája elé tette, és egy hangyányit mintha elpirult volna.
" Olyan puha. "

Én eközben gyors léptekkel tartottam a szobámba, de annyira lefoglalt ami az imént történt hogy fel sem tűnt hogy még mindig hálóruhában vagyok.
Benyitottam a szobámba, ahol Avenir a nagy ablakon nézett ki. Úgy tűnt valamin nagyon gondolkodik.
Felém fordult majd az asztalhoz tett szék felé biccentett.

Leültem, és nem sokkal ezután ő is csatlakozott.
Korábbi nyílt és segítőkész természete eltűnt. Hideg volt velem és tartózkodó.

" Végülis érthető... Halálos bélyeget tettem az öccse életére. De csak meg akartam menteni. "