~ Nyári fordulat 2. ~

8.rész

Megan szemszöge...

Két hónappal késõbb...

-Mason!! – kiáltok fel a lépcsõház aljából, mert Mason már megint – vagy lehet pontosabb, hogy még mindig – a dolgozószobájában tartózkodik.

-Igen? – kiált vissza. Mostanában ez már csak így megy, nem is emlékszem mikor volt idõnk egymásra annyira, hogy legalább egymáshoz bújjunk. Azt se tudom mikor fekszik le aludni és mikor kel fel, teljesen másképpen éljük mostanában a mindennapjainkat.

-Megígérted, hogy figyelsz a gyerekekre, amíg elmegyek pilatesre. – nézek fel a lépcsõ aljáról, hátha kidugja az a vén róka az orrát.

-Ú bocs, ezt muszáj elintéznem. Két perc és lenn leszek, addig indulj el nyugodtan!

-Na kösz.... – motyogom magamnak, majd a kislányomhoz fordulok, aki megbabonázva mesél a kistesóinak. Úgy imádom, hogy ennyire foglalkozik és próbál velük játszani.

-Kincsem – guggolok le Madihez. – Kérlek vigyázol Owenre és Liamre, amíg Apa le nem jön? Nekem muszáj elindulnom. – simítom meg selymes hosszú haját.

-Persze Mami! – mosolyog. – Már úgyis nagylány vagyok!

Felsóhajtok, majd nyomok mind a három csöppségem pofijára egy puszit, majd elindulok a pilates órámra.

***

-Akkor jövõhéten ugyanekkor ugyanitt csajok! Szép estét nektek! – köszön el az egyik edzõtársam, majd kilép a nõi öltözõ ajtaján.

Az õszintét megvallva mikor beléptem kifutott az összes vér az arcomból, mivel a különbözõ termek nem normális falakkal volt elkerítve a többitõl, hanem üvegfalak voltak az edzõtermek és a más-más elfoglaltságok termei között. Azt hittem feszélyezni fog ez az edzésben, de annyira jól éreztem magam és a többiek annyira megadták a hangulatot, hogy a végére már teljesen ellazultam. Tuti legközelebb is jövök, már meg is vettem az egy hónapos bérletem a pilates órákra!

-Sziasztok! Szép estét! – köszönök el a többi lánytól, majd a kijárat felé veszem az irányt. Elkezd csörögni a telefonom, és mivel a táskám legmélyén van – mert mér is lenne a tetején, vagy egyáltalán miért lenne rend ebben a táskában – félre állok a büfével szemben elhelyezkedõ fotelek mellé és elkezdem a telefonom utáni kutatást.

Mikor végre meglelem, a fülemhez nyomom a készüléket és a fotel háttámlának döntöm az oldalam.

-Szia Poppy! Mizu? – kérdezem legjobb barátnõmtõl nagy mosollyal az arcomon. Hogy egy kis edzés milyen jót tesz a testnek és a léleknek egyaránt!

- Szia Megi! Milyen volt a pilates? – kíváncsiskodik.

- Hú! Eszmélet.... - felpillantok és meglátok egy férfit, aki éppen a recepción beszélget. Iszonyatosan karizmatikus és férfias a kisugárzása. Az arcéle egyszerûen vonzza a tekinteted, annyira tökéletesen szögletes, és az a kis borosta, a lélegzeted is eláll tõle. És a teste? Az aztán mesés! Biztosra veszem, hogy még intelligens is a kommunikációjából és a gesztikulálásából ítélve. És biztosan remek az ágyban, ez a férfi maga a szexualitás! Minden nõ egy ilyen férfi felesége akar lenni!

Basszus! Én is egy ilyen pasi felesége vagyok! Mégis mi a fészkes fenét mûvelek? Tudom, hogy hûséget fogadtam és nem vakságot, de még jó, hogy nem csorgott le a padlóra a nyálam!

-Haló! Meg? Ott vagy, vagy már megint ez a szaros térerõ? – bosszankodik.

-Jajj, igen, bocs! Mi is volt a kérdés? – nyelek egyet. Le kell szállnom a földre.

- Minden oké? Jól vagy? – vált át azonnal aggódó anyává.

- Persze, ne haragudj, csak elkalandoztam.

- Elhiszem, húzós lehet három gyerekkel. Ráadásul ebbõl kettõ szinte még újszülött. – és tudom, hogy most elhúzza a száját, ahogy a helyembe képzeli magát.

-Hát lehet kicsit elfáradtam – vonom meg a vállam.

-Ezért kell kirúgnunk a hámból jövõhéten! Szülinapom lesz, egy este csak belefér, nem? – kérdezi reménykedve.

-Persze, hogy belefér! Ki nem hagynám az ünneplésed! – mosolygok, közben felállok és az ajtó felé igyekszem és pont egyszerre érünk oda az elõbbi férfival.

-Menj csak nyugodtan elõre! – mutatja mosolyogva, mire bólintok neki egyet köszönet képpen, majd kiviharzom a kocsimhoz.

***

-Megjöttem! – kiáltom. – Jól mulattatok Apuval? – kérdezem mosolyogva, miközben leveszem a cipõm.

-Mamii!! – szalad hozzám Madison, mire magamhoz ölelem szorosan. Az én ügyes lányom! – Apa nagyon vicces! – nevet, majd a nappali felé mutat.

Odapillantok és meglátom a férjem, aki éppen a bunker belsejében fetrengve énekli egy disney mese betétdalát. Nevetve odarohanunk hozzá Madival és már hárman éneklünk, miközben az ikrek izgatottan kapáloznak kezükkel, lábukkal, mire Mason egyre hangosabban és nevetve énekli tovább a dalt.

Ez az én férjem!

🌻🌻🌻

Sziasztok könyvmosolyok!

Meghoztam nektek az új részt, remélem tetszik!🥳
Mit szóltok a fejleményekhez? Tetszenek a fiú nevek? Mit gondoltok a rejtélyes, szépfiúhoz az edzőteremből?🤔

Hamarosan új részt hozok nektek, addig is bele tudtok kukkantani egy másik irományomba, ami a ~Szerelem a háború közepén~ címez viseli. Romantika egy tragikus helyzetben, és még sok más egyébbel.🤫

Élvezzétek még az utolsó nyári Napnak a simogatásait!☀️🏖

Jól olvasást Nektek!

Lusica