Ha én lennék

3 fejezet

-Igen! Végre!-nyögött fel Cole amikor mellém zuhant az ágyra.-Végre! Olyan álmos vagyok, baszki! Nem vágyok semmire, csak arra, hogy elaludjak...-dünnyögte a párnába, én pedig kinevettem.

-Felőlem aludhatunk, de előtte nem kellene valami hangeffekteket bekapcsolni, hogy azt higgyék, hogy csinálunk is valamit?-húztam az agyát.

-Őfelsége úgyis elhúzott, a kölyök pedig tartja a száját.-legyintett.-Minden sínen van, bébi, ne aggódj. Nem fogunk lebukni.

Őszinte leszek, nem hittem neki és ezért idegesen rágcsáltam az alsó ajkamat. Mi van, ha Aiden visszajött és rájön? Semelyikünk sem jönne ki jól belőle.

-Ne agyalj ennyit, bébi. Inkább mutasd, hogy mit hoztál nekem!-biccent izgatottan a táskám felé, amiből kilóg a csomag gumicukor, amit neki hoztam. Mosolyogva állok fel és adom neki oda a kedvencét, zöldalmásat.-Istennő vagy, bébi.-nyitja ki és betöm a szájába egy marékkal.

-Ezt nem tiltja a focista étrend?-nézem döbbenten.

-Nyhem.-rázza meg a fejét és beszél közben teli szájjal.-Ha tehetném hozzámennék egy csomag gumicukorhoz, de komolyan.

Nevetve megrázom a fejem és visszafekszem az ágyára. Hát... Tessék, hölgyeim és uraim, ez a fiatalember itt, nem más, mint Cole Taylor, aki a száznyolcvan centijével és a kigyúrt testével együtt összekötné az életét egy csomag édességgel. Agyam eldobom, de komolyan! És akivel történetesen kavarunk. Nyilván nem a szó szoros értelmében. Sosem volt semmi köztünk. (Na jó, ha a csókokat és egy kis tipi-tapit leszámítunk, de nem vagyunk együtt és nem is tervezünk.)

Látszat az egész.

Minden akkor kezdődött, amikor Aiden és Clare járni kezdett és a drágalátos barátnőm folyamatosan hármas programokat szervezett és az elején egyáltalán nem kezeltem jól az egészet, folyton szorongtam és sírtam. És így történt, hogy egy buliban bőgve kellett elrohannom, mert ugyanabban a házban tartották, ahol...nos csókolóztunk és egyszerűen nem bírtam, majd Cole talált rám és neki a vállán sírtam ki az összes bánatomat, mert akkor még nem tudtam, hogy ő Aiden legjobb haverja. Szerencsére nem vált köztünk kínossá a szitu, még akkor se amikor mindennek elhordtam a haverját, sőt ő ajánlotta fel, hogy leckéztessük meg egy kicsit a kölyköt és ez természetesen bejött. Az elején vérszemet kapott a csávó, nekem pedig ez volt hosszú idő óta az első öröm az életemben. Aztán valahogy maradtunk egymás nyakán.

És hogy kihasználjuk-e egymást?

Naná, de mind a ketten jól járunk vele. Én felvehetem Aidennel a kesztyűt, őt pedig nem nyaggatják a lányok a barátnő dologgal. És mindezek mellett baromi jóba lettünk és ma már mondhatom, hogy ő a legjobb fiú barátom. Szinte mindent elmondok neki és lassan többet, mint amennyit Clare-nek szoktam. Mostanában eléggé eltávolodtunk és úgy érzem, hogy semelyikünk sem tesz bele már annyit ebbe a kapcsolatba, mint régen, de mégis... Mindig Clare volt a legjobb barátnőm, mióta az eszemet tudom, hisz szomszédok voltunk. Ezen semmi sem fog változtatni, még egy pasi sem, ezért nem is avatom be az Aiden-ügyekbe. Szeretném ezt a dolgot külön kezelni a barátságunknál, hisz egy pasi se ér annyit, mint egy barát, nem?

-Hahó, bébi!-lengeti az arcom előtt a kezét.-Megvan vagy mi? Olyan bágyadt a tekinteted.-fürkészi az arcomat, mintha valami bajom lenne.

-Dehogy.-csapom el a kezét.-Csak a kedves barátod nem hagyott aludni, mert úgy gondolta, hogy jó dolog hajnalok-hajnalán döngetni a barinőmet.-fintorogtam már a gondolatra is. Azt hittem, hogy Cole elneveti magát és lehülyéz, de ehelyett látványosan megborzongott.

-Ez undi. Ha fizetnének se feküdnék le Clare-rel. Az a csaj maga a sátán.-borzong meg újra, mire vállba csapom.

Mondtam már, hogy utolják egymást a legjobb barátnőmmel?