Ha én lennék

7 fejezet

Tudom, tudom... Eltűntem... Múlt hétre volt ígérve ez a rész, de lebetegedtem, úgyhogy megcsúsztam vele.

De jó hír: Végre leadtam a harmadik könyvem kéziratát, úgyhogy most nagyon boldog vagyok.

És én tényleg igyekszem hozni a részeket, de egyszerűen suli, jogsi, könyvkiadás mellett elég nehéz, főleg, hogy mindent én intézek.

De remélem, hogy tetszeni fog nektek és várom a kommenteket :)

Reggel iszonyatosan fura érzésem volt. Mint egy jó barátnő ott maradtam Aidennel a kórteremben és szigorúan egy székben töltöttem az éjszakát. Hiába próbált meg becsalogatni az ágyába, a fejsérülésére fogtam az egészet és nem voltam hajlandó befeküdni az ágyba. Nem volt az az Isten, aki be tudott volna oda rángatni...

Most mégis eltűnt a szék karfájának a nyomó érzése, és helyette egy puha részt éreztem a hátamnál. Elől pedig valami keményet...

TEJÓÉG! Határozottan a nagy betűs TEJÓÉG!

Kinyitottam a szemeimet és csak egy hajat láttam, mert az illető éppen a nyakamat csókolgatta. Egyáltalán hogy történhetett ez meg?! Én a székben aludtam! Határozottan ott hunytam le a szemeimet! Ez a kis dög meg beemelt az ágyba? És most komolyan azt hiszi, hogy le fogok feküdni vele? Hát barátom, ezt jól benézted! Majd most jól megkapod a magadét!

-Ha három másodpercen belül nem szállsz le rólam, akkor esküszöm, hogy fejsérülés ide vagy oda, de megverlek.-mondtam végig higgadtan a fenyegetésemet, de mire a végére értem a nyakamba harapott.-Tűnés, Cullen!-morogtam rá és vette a lapot, mert azonnal felállt, mármint rólam.-Te most frankón megharaptál?-tapogattam végig a nyakamat hüledezve.

-Most mi bajod van? Ne mondd azt, hogy nem szoktunk szexelni!-röhögött az arcomba.

Erre viszont lefagytam. Most erre mit kellett volna mondanom? Láthatta rajtam, hogy lefagytam, mert az ő mosolya is lehervadt.

-Lola! Mondd, hogy mi szoktunk szexelni!-kérlelt kétségbeesetten.

-Tulajdonképpen...-köszörültem meg a torkomat.-Én egy viszonylag konzervatív, nevezhetjük mormon családnak is, ahonnan jövök...és tudod...-kezdtem el nagyon lassan bevezetni a témába, de csak azért, hogy ne röhögjem el magam.-Ott várnak a házasságig az ilyenekkel.

-TESSÉK?!-visított fel eléggé lányos hangon.-És én ebbe belementem?-döbbent le még jobban.

-Persze, az ötödik randi után, miután sor került erre a beszélgetésre, megbeszéltük ezt szépen, felnőttek módjára. Azt mondtad, hogy elveszel feleségül, ha megnyered majd életed első NFL kupáját és akkor így majd édesebb lesz a győzelem.-vigyorogtam mézédesen az arcába, miközben premier plánban láttam a folyamatos kétségbeesést az arcán.

Hát ez a nap egyre jobb és jobb lesz!

-Bébi, jól vagy?-fogtam meg tetetett aggódással a kezét.-Amikor megismerkedtünk, azt mondtad, hogy ez rendben van neked. Hisz nem a testiség fog minket összekötni, hanem a lelkünk.-tettem a kezemet a szívére, hogy még hitelesebb legyen az alakítás.

-Hát...-nézett maga elé sokkosan.-Ez most eléggé szíven ütött, úgy érzem magam, mint akit kiheréltek.-vallotta be őszintén.

Már szinte vártam, hogy azt mondja, hogy szakítsunk, én pedig ezer örömmel kezdtem volna el vele veszekedni, de nem ez történt.

-De ha már több, mint egy éve bírom, akkor biztos, hogy nagyon szerethetlek, nem?-kérdezte halkan és ezzel nagyon összezavart, de legalább ezt a témát most nem feszegettük.-És a nagy lelkedet.-próbálta meg ő is a szívemre tenni a kezét, de valahogy mindig véletlen lecsúszott a mellemre a mancsa... Aha, véletlen...