Édes Remény

♡NINETEEN♡

Minden embernek van egy napirendje, amihez az évek során hozzászokik. Nekem az elmúlt években ez úgy nézett ki, hogy erőt véve magamon kikeltem az ágyból összekészülődtem elmentem suliba majd onnan hazaérve edzettem vagy tanultam utána elmentem dolgozni, s késő este beestem az ágyba és aludtam. Szinte a nap minden percében felmerült bennem a kérdés, hogy mégis minek szenvedek és kínzom magamat nap mind nap? Miért nem vetek véget a monoton semmit nem érő napjaimnak?

Most viszont úgy érzem, hogy kifizetődött a sok kínlódásom.
Will még alszik, mellettem az ágyban én viszont már ébren vagyok egy ideje. A furcsaság ebben az, hogy még nem hánytam és reménykedek benne, hogy ez így is marad.

A kezemet William arcára vezetem és óvatosan cirógatni kezdtem. Fáj a szívem, hogy fel kell keltesem viszont már muszáj, volt küllőmben nem tudnánk elkészülni időben.

Will vesz egy nagy levegőt majd az arcát a matracba temeti.

- Jó reggelt! – Mondom, neki mire a fejét felém fordítja.

- Jó reggelt- Viszonozza a reggeli rekedt mély hangjával. – Mennyi az idő?

- Hat, szóval lassan ki kéne keljünk az ágyból. –Bólogatni kezdet majd fel is ült.

- Hogy vagy?

- Jól eddig még nem hánytam, de attól félek ha felkelek akkor majd kell.

- Akkor mi lenne, ha én csinálnák két kávét és te addig még pihensz egy kicsit az ágyban aztán meg neki állunk készülődni?

- Jól hangzik!

Még mielőtt kikelt volna az ágyból odahajolt hozzám, s csókot lehelt az ajkaimra. A csók után el is vált tőlem és kiment a konyhába meg főzni a kávét én pedig a gondolataimba merültem.

Tegnap este miután szeretkeztünk elmentünk fürdeni majd azután mind a ketten csak be akartunk feküdni az ágyba és egymás kezeiben elaludni viszont a sütit nem szerettük volna kidobni így befejeztük majd utána beestünk az ágyba és kiskifli-nagy kifli pozícióba rögtön el is aludtunk.

Ennek következtében nemsokat aludtunk. Ráadásul én mar egy ideje felkeltem mivel nem tudtam aludni szóval olyan 4 órát aludtam.

Nem akartam tovább az ágyban maradni szóval és is kikeltem szépen lassan várva arra, hogy a hányinger elfogjon viszont szerencsére ez nem történt meg.

Ahogy beértem a konyhába megpillantottam Willt aki éppen nyújtózkodott, s annak köszönhetően, hogy csak egy alsónadrág volta rajta tökéletesen kirajzolódott az összes hátizma ami amiatt, hogy mozgott így még szexibb volt. Arról nem is beszélve, hogy még a keze is eres volt…

Rohadtúl szexin nézett ki.

Megfordult, s most már az izmos hasára volt rálátásom. Hogy sikerült egy ilyen helyes férfit találnom?

- Tetszik, amit látsz? – Kérdezte egy kaján mosollyal az arcán, én pedig éreztem, ahogy elönti az arcomat a pirosság.

- Meglehet… - A kávé pont kész lett úgy, hogy megfordult és kivett az majd a helyére berakott egy másik bögrét. Oda mentem hozza, ő pedig mikor odaértem hozza magához húzott és csókba vont, amit én szívéjesen viszonoztam.

A csók sajnos nem tartott olyan sokáig mivel Will elhúzódott tőlem és a kezét a hasamra vezette.

- Reggel rosszul tettem fel a kérdést. Hogy vagytok? – Elmosolyodtam ezen.

- Hát én még mindig nem dobtam ki a taccsot és nem is érzem úgy, hogy kifogom. Nos, ő pedig remélem, hogy jól van.

A másik kávé is elkészült így hát William a kezébe vette azt és az enyémet és elindult vele a kanapé felé. Mikor mind a ketten leültünk, s már az én kezemben volt a kévém fojttattuk a beszélgetést.