Édes Remény

♡TWENTYTWO♡

Az elmúlt években az érzéseimet mindig megpróbáltam elzárni egy dobozba és nem foglalkozni velük, viszont ez a doboz az évek során egyre csak telt és telt. Most pedig úgy érzem, hogy elérte a maximum kapacitását, s már nem lehet becsukni.

Oly sok érzelem és kérdés van bennem jelenleg, hogy azt érzem, hogy felfogok robban az pedig, hogy álomra hajtsam a fejemet lehetetlennek tűnik. Így hát óvatosan kimászok, az ágyból nehogy véletlenül felkeltsem Willt és halkan elindulok a konyhába.

A helységeb beérve a szekrényekben kezdek kutakodni pohár után. Kinyitok egy két szekrényt, de egyikben sem találom, amit szeretnék. Nyúlnák a következő fogantyúért, amikor is valaki megszólal a hátam mögül.

- Remélem nem a házat akarod felgyújtani. - A szívem megállt egy pillanatra a váratlan hangtól, ami egy olyan személyhez tartozik, kit szerettem volna elkerülni.

- Nem, csak poharat kerestem. - Mondom semleges hanggal.

- A hűtő melletti szekrényben vannak. - Kiveszem a szekrényből a poharat majd a csapból töltök bele egy kis vizet. - Nem tudsz aludni?

- Mind ahogy látod nem. -Nem szeretnék vele most beszélgetni.

- Én sem tudok. - Köszönöm az információt, de nem voltam rá kíváncsi.

Bólintottam egyet majd elkezdtem kisétálni a helységből. Vagyis inkább volna.

- Hope beszélhetnénk? - Veszek egy mély levegőt és a fejemet hátra döntöm, majd apához fordulok.

- Nézd apa...

- Szeretném megtudni, hogy mik történt veled az elmúlt években. Az igazat, nem pedig amit az a faszszopó Jett mesélt.

- Apa én még minmdig nem jutottam dűlőre. Már nagyrészt igaznak találom, amit te mondtál, viszont akkor is cserbenhagytál. Nem a nehezebb utat választottad, ami az lett volna, hogy velem együtt feldolgozod azt a sok szart, amin keresztülmentünk te ráhagytál elméletben egy emberre, akivel életemben egyszer találkoztam. - A padlót kezdi vizsgálni a szemeivel.

- Belátom elég nagy hülyeség és gyávaság volt, amit tettem éppen ezért szeretném elérni, hogy megbocsáss nekem. - Mondta a szemeimbe nézve már.

- A megbocsátás az nem az egyik percről a másikra történik. Üres szavakkal tettek nélkül pedig eredménytelen lesz.

Ahogy a mondat végére érek hatát fordítok neki, s Will szobája felé veszem az irányt. Beérve a helységbe befekszek az ágyba és William mellkasába temetem a fejemet, s a szívverését hallgatva rám talál az álom.

♡♡♡

A már ismerős rosszullét fogott el amikor kinyitottam a szemem.

Kipattantam az ágyból és a mosdóba rohantam ahol ahogy a wc felé hajoltam ki is adtam magamból mindent. Éreztem ahogy William mögém jön és összefogja a hajamat, majd elkezd simogatni a hátamat.

Mikor végzek, lehúzom a wc-t és elveszem a fogkefét Willtől amire már fogkrémet is rakott, s nekiállok megmosni a fogamat.