Ha végre megfognád a kezem....

Nem vagyok meleg!

Domonkos szemszöge

Lefagy a hangulat. Mindenki teljesen csendben van, és kérdőn várja Simon válaszát. Nem tudom mit várok tőle, mit mondjon. Engem egyik se zavarna. Ha meleg lenne, ha nem. Én egyáltalán nem ítélem el a melegeket. Szerintem egész aranyosak. Bár én sose lennék meleg.

Simonon látszik, hogy elég nehezen tudja megtartani a nyugalmát.

- Kikérem magamnak én nem vagyok meleg!

Senki nem hisz neki. Vagyis... én hiszek neki. Én mindig hinni fogok neki.
De Barna és Zalán gyanúsan méregetik.

- Nem vagyok meleg! Miért lennék? Hiszen minek kéne nekem egy fasz?

Elnevetem magam. Én hiszek neki. Bízom benne. Iszom a szavait.

- Jolvan Szimon, elhisszük! Barna csak viccelt- az említett személy felé fordulok- ugye?

Barna kínosan bólogat. Én is így gondoltam. Amúgy nem bírom annyira a gyereket. Fura. Mintha... nem tudom, magának akarná Simont.

Simon szemszöge

Végre merek levegőt venni. Elmúlt a veszély, remélem be is vették. Domonkos megmentett. Remélem nem sejt semmit... nem állok készen a coming out-ra.

Közben a csapat elindul, szóval én is beállok a lányok mögé. Anna és Károly egymásba vannak melegedve (mármint nem úgy... de biztos vagyok benne hogy lesz úgy is)
Megyünk visszafelé, elvileg. Remélem, mivel már leszakad a lábam. A Tanárnő adott egy lapot, amit ki kell tölteni, de egy szót se írtam rá. Mindegy, majd beküldi valaki az osztály csoportba.

Nem tudom eldönteni, hogy fázom e vagy nem. Közben Barna visszakérte a pulcsiját, úgyhogy simán egy pólóban vagyok. Kiveszem a táskámból a pulcsim, hátha megszáradt e. Nem. Mivel csak bele volt gyűrve a táskámba, nem volt sok esélye. Szuper, akkor kapok egy cuki tüdőgyulladást.

-Barna, visszakapom a pulcsid?- kérdezem

Barna megrázza a fejét, arra hivatkozva  hogy fázik

- De én is fázom- húzom el a szám

Barna megvonja a vállát

- Old meg

Elröhögöm magam. Nagyon bírom a srácot.

Domonkos megszán, újból, és nekem nyújtja, újból, a pulcsiját

- Tessék, vedd fel!

Megfogom a rám hat mérettel nagyobb pulcsit, és felveszem. Tipikus Domonkos  illa...szaga van. Szeretem a parfümöt amit használ.

- Köszi- mosolygok rá

- Semmiség, egy barátnak bármit- mondja

Barna mellém lép

- De ne felejtsd el, hogy először tőlem kaptál- bök oldalba

Igaza van. Hálás is vagyok neki.

Lassan odaérünk avégállomásara. Még megnézünk valami állatokat, aztán mindenki búcsúzkodni kezd. Nekem szaladnom kell haza különben anyám kinyír. Úgyhogy elrohanok. Útközben intek Barnának, és futok hazafelé. Ahogy a ház előtt lelassítok, előjön a bűntudat. Nem köszöntem el Domonkostól. És nálam maradt a pulcsija. Hétfőn vissza kéne neki adnom. Mindegy, majd eszembe jut.

Benyitok a szobámba, és leülök az ágyra. Újra eszembe jut Attila. És azok a közös csókok...
Kicsit olyan érzés mintha már nem bántana annyira

_________________________________________
Stjzmn