Ha végre megfognád a kezem....

Szia

Október 14

Reggel egyből kipattan a szemem. A szívem hevesen dobog miközben fogat mosok, illetve elintézem a reggeli dolgaim. Nagyon sokat agyaltam, hogy elmenjek e vagy nem délután a mekibe. Vajon Attila ezt komolyan gondolja? Vagy csak nyilvánosan meg akar alázni?
Végül arra jutottam, hogy elmegyek. Pontot tenni ennek az egésznek a végére. Végül is mi baj lehet...?

Kinyitom a szekrényajtót, hogy mit vegyek fel mára. Jól kell kinézzek. Meg kell mutassam neki mit vesztett. És hogy ezerszer jobb vagyok valami ribancnál akit első randin megbaszhatott. Végignézek a ruháimon, amikor meglátom Domonkos pulcsiját. Mi a faszt keres itt, a táskámban kéne lennie. Anyám biztosan megtalállta. Nem gondolkodok amikor kiveszem a pulcsit, és felveszem. Belenézek a tükörbe. A combom közepéig ér. Nem tudom miért vettem fel, de nem mondom, hogy rosszul áll. Legalább melegen tart, ha nem lennék elég meleg.

Leszaladok a lépcsőn reggelizni, ahol az öcsém már nagyban tömi magába a bundás kenyeret. Leülök a helyemre, és majonézt nyomok a kajámra. Anyám épp belép a konyhába, amikor az öcsém megszólal

- A majonéznek pont olyan színe van, mint amilyen lett a takaród tegnap!

Megáll a szívem. Ijedten nézek anyámra , hogy nem hallotta e. Nem figyel ide, szóval ki merem jelenteni hogy nem értette meg. Idegesen nézek az öcsémre, aki ártatlan szemekkel néz rám.

- Egyáltalán miért vagy bent a szobámban?

Ő erre inkább belefeledkezik a kenyérbe. Csodás.

A nap alig vánszorog. Délelőtt játszottunk Zalánnal és Barnával, délután meg alszom egy picit. Azt akarom hogy minél gyorsabban legyen már 4 óra. Annyira régen láttam már ŐT. Az emlékeim lassan homályosodni kezdenek a hangjáról, az érintéséről. Emlékezni szeretnék.

- Anya elmentem a mekibe- kiáltok be a nappaliba, majd szaladok is.

A zene megy a fülemben miközben a hideg szél miatt érzem ahogy pirosodik az arcom. Kezdek fázni. A mekihez érve, a szívem hevesebben kezd dobogni. Belépek és szememmel keresni kezdem életem egyetlen szerelmét. Minden asztal alaposan átnézek, amikor megáll a szemem a Kána pároson. Anna és Károly az egyik asztalnál ülnek, és közös krumplit esznek. Biztos vagyok benne, hogy nemsokára egymást fogják enni a vécében. Nem falazok nekik, ne legyenek hangosak.

És meglátom

Az egyik ablaknál ül

A könyökére támaszkodik

Kifelé néz, az emberekre

A pólója kicsit fel van gyűrődve

Új lett a haja. Levágatta

A lábához nézek

Ugyanolyan beindító a lába közötti rész

Megindulok felé, mire ő észrevesz. Belenéz a szemembe. Istenem azok a szemek! Elolvadok. Felàll, megfogja a karomat, és rám néz

- Szia Baba, régen láttalak

_________________________________________
Stjzmn