Ha végre megfognád a kezem....

A hívás

- Haver, rendben vagy?- segít fel Zalán

Lassan felülök és körbenézek. Van rá esély, hogy csak hallucináltam az egész... videós dolgot?

- Aha- nyögök fel

Felállok, és megigazítom a nadrágomat, és újra beállítom a hajamat.

- Szóval ugye van ez a videó- kezdi el újra.

Szuper. Akkor nem álmodtam. Attila valaha levideózta ahogy szexelünk? Ugyanezt csinálta azzal a ribancal még év elején. De a csaj valószínűleg tudott róla. Nem tudtam róla, én sose voltam a kamerázás híve. Pontosan az ilyen szituációk elkerülése érdekében.

- Megmutatod...? A videót?- kérdezem idegesen

Zalán előkapja a telefonját, rámegy az Attilával való beszélgetésre, megnyomja a legutóbb elküldött videót, és a képembe tolja.
Megáll a szívem ahogy nézem. Attila teljesen látszik rajta, én viszont éppenhogy. Ez az előnye ha bottom vagyok.

- Ez nem én vagyok- röhögök fel kínosan

- Nem te? Attila azt írta te vagy.

Próbálom menteni a helyzetet.

- Már hogy lennék én? Nem vagyok buzi.

Zalán megvonja a vállát- jó igazából nem érdekel

- De várj, Attila csak neked küldte?

Zalán bólint, nekem pedig egy hatalmas kő esik le a szívemről. Még nincs veszve minden... annyira.

- Figyu... ne küld el senki másnak.- kérlelem eléggé átlátszóan

- Miért, mégis te vagy?

Istenem bazdmeg.

- NEM, NEM ÉN VAGYOK!

- Chill bro. Nem küldöm senkinek!- mondja majd megfordul és elsétál az ellenkező irányba

Ez hülye. Nem úgy volt hogy arra megy amerre én? Najo mindegy, reménytelen eset.

Domonkos szemszöge

El mondom neki. Holnap el fogom mondani neki. Elmondom neki, hogy szeretem. És hogy nem vagyok képes nélküle élni. Nem érdekelnek a szüleim. Vagy hogy mit szólnak mások!
A számítógépemnél ülök, a zene ordítva megy a fülhallgatómban. És csak Simon-ra tudok gondolni. A szőke hajára, amibe annyira jó lenne beletúrni!
Ekkor megcsörren a telefonom. Idegen szám. Óvatosan felveszem.

- Haló?- szólok bele kíváncsian

- Domonkos?

Ez Jázmin. Mit akar vajon? A háttérből meghallok egy hangos "bazdmeg"-et. Zara vele van. Tipikus.

- Igen, mit szeretnél?- kérdezem

- Simon-ról akarok beszélni.

Megdobban a szívem. Mit akar róla beszélni? Ugye nem tettszik valaki másnak is? Ugye neki nem tettszik valaki?

- Mondd- válaszolok átlagosan

- A Simon full meleg!- mondja ki nevetve

Ja, igen, ezzel nem mondott újdonságot. Azzal lepném meg ha elmondanám, hogy én meg bi vagyok. Biszexuális.... még soha nem mondtam ki magamra ezt a szót. De most... nem is hangzik annyira rosszul.

- És? - kérdezem

- Totálisan beléd van esve!

- Istenem te hülye vagy- hallom meg Zara hangját a háttérből

- Kussoljatok már- Kinga az. Szóval hárman vannak. Szuper.

Na várj... mit mondott? Azt mondta, hogy Simon belém van esve?

- Honnan tudod???

Jázmin elneveti magát.

- Istenem de vak vagy. Tök egyértelmű!

A boldogság majdnem szétfeszít. Lenyomom köszönés nélkül a telefont, nem érdekel ha ez egy árverés volt, van esély rá, hogy Simon-nak tettszem. Én! Már biztos, hogy holnap elmondom neki!
Boldogan befekszem az ágyba, és szinte repulok az örömtől. Felvillan a telóm. Gondolom megint Jázmin, de amikor a képernyőre nézek, Attila neve jelenik meg. Videót küldött.

Simon szemszöge:

Másnap remegve érek be a suliba. Paranoiásan nézek a fiúkra, hogy tudnak e a videóról, de csak a szokásosan köszönnek nekem, meg minden. Barnára siklik a szemem, és összerezzenek az emlékek miatt. Ő viszont csak önelégülten ül a helyén, majd mikor meglát, int, és a mellette lévő székre csap.

- Ülj le.

Hazug mosolyra húzom a számat, és leülök mellé. A kezét a hátamon érzem, és kiraz a hideg. Összeszorítom a számat, és próbálom nem ellökni a már pólóm alatt matató kezét. Ekkor Domonkos szólal meg mellettem, amire Barna elhúzza a kezét.

- Simon, tudnál jönni egy percre?

Bolintok, és gomboc keletkezik a torkomban. Mit akar..?

Domonkos kilép a teremből, én pedig megyek szorosan utána. Az ablakhoz ül,  és a fejével jelez, hogy menjek közelebb.

- Simon... én.... 

Ó NE. NE NE NE NE NE NE. Kérlek könyörgöm, istenem, vagy bárki is van odafönn, kérlek mond hogy nem a videóra akar utalni. És ha ő látta, akkor mindenki...

- Igen?- motoyogom, totális stresszben

- Én.... - megál a mondatban- Attila küldött egy videót- mondja ki, miközben a szemembe néz.

Összeszorítom a szemem. Kérlek, ez legyen csak egy álom. Nem történhet meg velem ez.

- Láttad? - kérdezem, mire ő csak bólint.

- Csak annyit akartam kérni, hogy légyszíves ne beszélj senkinek arról én... nem szeretném hogy rólam is tudja az egész osztály, hogy én is... - mondja, majd visszarohan az osztályba.

Szédülök. Szóval tudja az egész osztály. Berohanok a mosdóba, és a vécé fölé hajolok, majd a stressztől hányni kezdek.

_________________________________________
Stjzmn