Ha végre megfognád a kezem....

Öltöző

Október 16.

Reggel, a suliba beérve, egyből az öltözőbe rohanok. Beszaladok a vécébe, és a tükörbe nézek. Látom azt a srácot, akit kihasználtak és átvertek. Nem tudom hogy haragszom e rá. Hogy utálom e azért amit tett. Látom azt a szőke hajú kisfiút, aki fülig szerelmes volt Attilába, bármit megtett volna érte. És Látom most, magamat, aki olyan mélyre süllyedt hogy a meki vécéjében hagyta magát megbaszatni az exével.

Valaki belép az öltözőbe, mire én gyorsan letörlöm a könnyeimet. Hamis mosollyal lépek ki, megnézni ki jött be. Domonkos áll ott. Zsebre teszi a kezét, és aggódva néz engem.

- Mi történt?- kérdezi, miközben a szemével fürkészi az arcomat

- Semmi- motyogom

Domonkos leül az egyik padra, de a tekintetét továbbra is az arcomon tartja.

- Szimon... nem hiszek neked

Ahogy nézem az előttem álló srácot, eszembe jut minden. A pulcsija, ami még mindig nálam van. A kirándulás, az összeért térdünk, a beszélgetések, az hogy mindig kérdezi mi bajom. Hogy aggódik értem

Felrémlik Attila arca. A veszekedések, aztán a békülős szex. Igazából sose beszéltük meg a dolgokat. Sose békültünk ki úgy Igazából. Sose beszéltünk az érzelmeinkről. Csak szexeltünk. De azt sokat.

- Igen van baj...- ülök le mellé

Domonkos megfogja a kezem, és behúz a vécébe. Hirtelen megijedek, de ő leül velem szemben, és érdeklődve figyel.

- Na mi a baj, mond!

Elgondolkodom, hogy elmondjam e neki. Hogy akarom e, hogy tudja miken mentem keresztül. De akkor belenézek abba a mélybarna szempárba, és megnyugszom.

- Szóval...-kezdem- tudod hogy jóban voltam az Attilával

Domonkos bólint.

- Szóval mi.. többek voltunk mint barátok

Ő továbbra is néz engem, az arca meg sem rendül a szavaim hallatán.

- De mi szakítottunk, most nyáron. Azóta nem beszéltünk. Vagyis egy darabig követtem a privát instáját, aztán letiltott. Aztán ott volt azzal a csajjal...- elcsuklik a hangom

Érzem hogy könnyek gyűlnek a szemembe. Domonkos odanyúl, és letörlni az arcomon folyó cseppet.

- Nincs baj ha nem akarod elmondani

Megrázom a fejem.- mostmár elmondom.

- És szombaton találkoztunk. Azt hittem meg tudjuk beszélni a dolgokat.. de.. csak... ő... csak... - elsírom magam

A tenyerembe temetem az arcomat. Nem akarom, hogy lásson így. Felemelem a fejem. Domonkos olyan szemekkel néz rám, amiből rájövök, hogy érti amit mondok.

És akkor olyan történik amit nem gondoltam volna.
Domonkos megfogja az államat, közelebb húz, és megcsókol.

_________________________________________
Stjzmn