maybe with you

00.02

Arra ébredtem hogy valaki rázza a vállamat. Egy légiutas kísérő fejével találtam magamat szembe, mikor kinyitottam a szemem, aki zavarba ejtően közelről nézett rám majd, mikor észrevette hogy felkeltem, kedvesen megkért arra hogy kapcsoljam be az övemet, ha már felkeltem, inkább nem jegyeztem meg hogy addig rázta a vállamat míg ez megtörtént és nem magamtól keltem fel, de nem akartam balhét ezért csak megcsináltam amit kért. Leszállás közben erősen kapaszkodtam a karfába mert volt egy kicsi szél ami rázta a gépet, de szerencsére épségben leértünk. Ha nem lenne tiszta nem igazán szeretek repülni, félek tőle. Miután leszáltunk a gépről elindultam megkeresni a csomagjaimat ami nehezebb procedúra volt mint gondoltam. Majdnem fél órát vártam mire a cuccom megjelent a futószalagon. A reptér szinte teljesen kihalt volt, egy-egy ott dolgozót láttam és azokat az utasokat akik velem együtt jöttek, valószínű mi voltunk az aznapi első repülő. A kijáratnál egy öltönyös pasi várt rám kezében táblával. Őt kaptam sofőrnek, Jamesnak hívják, ezt egy emailból tudom, és mikor odaértem hozzá angolul köszönt amit jó jelnek vettem arra vonatkozóan hogy nem kell kézzel lábbal mutogatnom hogy megértsen, tudni illik nem tudok olaszul. Az első dolga az volt hogy a kezembe adott egy mappát és elvette a bőröndömet és a táskáimat.

-A napirendje.-mondta mikor észrevette hogy érdeklődve nézegetem a kezembe adott mappát-Minden információ benne van az elkövetkező napokra, de ha bármi kérdése van legjobb tudásom szerint megpróbálok rá válaszolni!

-Nagyon szépen köszönöm!- mosolyogtam rá hálásan.

-Az elkövetkezendő, körülbelül egy hétben, míg nem kap céges kocsit, én leszek a sofőrje.-magyarázza, miközben megérkeztünk a kocsihoz. A cuccaimat bepakolta a csomagtartóba majd kinyitotta előttem a hátsó ajtót. Mosolyogva megköszönöm és beülök. A kocsi belseje hasonlóan elegáns volt mint kívülről. Miután mindent alaposan megnéztem, (nem fuvaroznak mindennap luxus kocsival na, csak saját ferrarim van, mindegy is) az ölembe veszem a mappát és olvasni kezdtem.

-Ma egy hotelbe viszem ahonnan holnap indulunk tovább a gyárba.-fordult hátra James vezetés közben mikor látta hogy befejeztem az olvasást.-Gondolom elolvasta hogy a gyártól nem messze fog kapni egy saját lakást. Az első hétbe én leszek a sofőrje de ezt már mondtam, ha bármi kérése van, hozzám fordulhat.

-Lenne egy kérésem!-szólalok meg-Kérlek ne magázz! Attól olyan idősnek érzem magam, pedig még csak 21 leszek!

-Rendben, elnézést. Tudod nekem mindenkit magáznom kell ezért lehet hogy nem mindig fog sikerülni, de próbálok majd figyelni rá!-néz hátra.

-Nagyon szépen köszönöm!-nézek rá hálásan. Ezzel körülbelül le is zártuk a beszélgetést, nekem hiányzik még úgy két óra alvás az életemből és szerintem ezzel ő is hasonló képpen lehet. Az út további részében csendben néztem az ablakon át az elsuhanó éjszakai várost. Körülbelül húsz perc múlva egy öt csillagos hotel előtt állunk meg. James leparkol a kocsival majd kiszál és kinyitja nekem az ajtót, jóval gyorsabb volt mint a szálloda személyzete aki, szerintem, éppen a portásfülkébe aludhatott mikor megérkeztünk. A parkolófiú, elég álmos volt a képe, elkérte a kocsikulcsot, Jamesnek nem nagyon akaródzott odaadni, és biztosított minket hogy a csomagjaink tíz percen belül a szobánkban lesznek. Ebben mondjuk kételkedtem mert még a nevünket sem kérdezte meg és annyira tűnt ébernek mint egy lajhár, de mindegy. A hotel recepcióján James csekkolt be, gőzöm sincs hogy tud ennyire éber lenni, de kiderült hogy ő tud olaszul. A szobakártyámat átadva a lift felé indult én pedig követtem mint egy kiskutya, jelen pillanatban körülbelül annyit is tudtam a világról mint egy kiskutya, az egyetlen információ ami képes volt megmaradni az agyamba az az hogy Jamest kell követnem. Az emeletre érve kinyitottam a szobám ajtaját ahol, nem kis meglepetésemre, ott voltak a csomagjaim. Mikor ezt sikerült felfognom egyenesen az ágyhoz mentem és beledőltem úgy ahogy voltam.