maybe with you

00.19

Öt óra a repülőn egy másnapos sráccal maga a kínszenvedés. Mark reggel nyolckor keveredett vissza a szobánkba úgy hogy elhagyta az egyik zokniját és a nyakkendőjét. Állítása szerint nem emlékezett mi történt az este, de véleményem szerint hazudott. Pedig igazán érdekelne mit csináltak Maxal. Oké ezt át gondoltam és vissza vonom, de akkor is, Maxnak barátnője meg fogadott gyereke van! (már ha olyan dolog történt)

Szóval mikor végre leszálltunk LA-ben szinte megváltás volt hogy végre haza értünk. Vagyis Mark ért szó szerint haza, nekem már jó ideje emberek jelentik az otthont nem pedig egy hely. Ahogy beléptünk a lakásba Mark egyből a kanapéra vetette magát és elaludt. Én, annak ellenére hogy nem aludtam éjszaka szinte semmit, elkezdtem kipakolni és kimosni a ruháim egy részét. Ez hiányzott, bármennyire is furcsa. Amikor az ember sokat utazik vagy a nyilvánosság előtt él, rájön hogy ilyen apró dolgok teszik az életet hétköznapivá. Egyszerűen nincs lehetőségem kimosni a saját ruháimat, majd kiteregetni és várni hogy megszáradjon. A szállodai szobákban általában nincs mosógép, tulajdon képpen semmi olyan dolog nincs ami a való élethez köti az embert. Ahogy Markot nézem rájövök hogy igazából semmire nem cserélném el a munkámat, csak ne érdekelnék ennyi embert. És igen ez így nagyon random de az alvó pasik látványa mindig elő hozza belőlem a filozófust. De lehet hogy csak kóros alvás hiányban szenvedek.

A szabadságomból öt nap telik el anélkül hogy bármit csinálnék. De komolyan a legnagyobb erőfeszítés amit Markal teszünk hogy elmegyünk fagyit venni a belvárosba, mert elfogyott a csoki ízű és mind a kettőnknek az a kedvence. Ha már kocsiba ültünk beugrunk egy kávéért is egy starbucksba, de ezen kívül minden mást futárral hozatunk házhoz. Marknak van egy második rostás castingja de túl lusta vagyok hogy elkísérjem ezért egyedül megy. Az időt, még nincs otthon, csajos welnessezésre használom. Ebből végül az következik hogy mikor haza ér éppen zöld arcmaszkban járkálok a házban teljes hangerőn hallgatva Louis Tomlinsont. Az a jó hogy Mark nem lepődik meg az ilyesmin, inkább csak mérges volt rám mert nem vártam meg.

Szombaton elmegyünk vásárolni, mert Marknak beteges ruha mániája van. Én azután adtam fel a reményt miután fél órát álltunk egy Prada üzlet előtt csak hogy bejuthassunk. Természetesen találtam magamnak egy pulcsit, amibe egyből bele szerettem és mivel mániákusan gyűjtöm a pulcsikat meg is vettem. Mark több mindent vesz pedig mindig mondom neki hogy nincs rá igazán szüksége. Oké a sötétzöld öltöny amit vett úgy áll rajta mint valami angyalon, vagy görög istenen, de akkor is! A kajálás sem maradhatott ki a napból, és miután három embernyi kaját elfogyasztottunk nem maradhatott ki a mutimiteszel insta sztori sem, bár csak Mark posztolt. És mindezek mellett majdnem lekéssük a gépet amivel New Yorkba utazunk Mark szüleihez, de az egy másik kérdés.

Imádom Mark szüleit. Becsületes nevük Angela és Matthew de nekem kicsi korom óta csak Angie és Matt. Ők fogadtak be miután Jack meghalt apa pedig szart a fejemre. Mondjuk apa mindig szart a fejemre de ez is egy másik kérdés. Anya és Angie legjobb barátnők voltak gimnázium óta. Anya ekkor költözött ki Amerikába. És bár külön egyetemre mentek, majdnem a kontinens két ellentétes felére, a barátság megmaradt. Annyira hogy anya minden nyáron meglátogatta Angiet, még azután is hogy férjhez ment és megszülettem. Így lettünk Markal legjobb barátok. Lényegében születésem óta ismerjük egymást. Minden nyáron egy hónapot New Yorkban töltöttünk míg anya meg nem halt, és Markal életre szóló legjobb barátok lettünk, mint az anyukáink. Aztán anya és Jack is meghalt, én pedig összetörtem magam versenybalesetben és Markékhoz kerültem, mert Angie nem hagyta hogy egyedül legyek. Ez az a döntése amiért egész életemben hálás leszek neki, mert ezzel mentette meg az életemet.

A balesetem után másfél hónapot töltöttem kórházban és az első két hétben négyszer műtöttek. Már ez is elég megterhelő volt lelkileg, (le kellett borotválnom a hajamat a sok műtét és gyógyszer miatt) de két további műtét és két hét eredménytelen fizikoterápia után gyorsan kiderült hogy soha nem leszek képes úgy használni a vállamat mint addig. Ez pedig egyet jelentett azzal hogy nem tudom folytatni a versenyzést, ami szó szerint a padlóra küldött. A versenyzés elvesztése akkor egyet jelentett azzal hogy mindent elvesztettem amit az életemben fontosnak gondoltam. Elveszettem anya és Jack emlékét egy részben, mert részben értük versenyeztem minden alkalommal, és lényegében elvesztettem az utolsó kapaszkodót amiért felkeltem reggelente. A június végi balesetem után közel két hónappal olyan depressziós voltam hogy megvágtam magam. Ma már képes vagyok erre jó dologként tekinteni, mert ez segített felismerni hogy segítségre van szükségem. Elkezdtem pszichológushoz járni, elkezdtem újra építeni az emberi kapcsolataimat és elkezdtem az egyetemet, ahova soron kívül vettek fel. Nyári kurzusra jártam hogy felzárkózzak és a negyedik félévemet már a diplomázó osztállyal kezdtem. A diplomám végül tavaly decemberben lett meg. Az egyetem alatt néhol Markal néha pedig Angievel és Mattel laktam. Szóval lényegében ez a három ember mentette meg az életemet. Ha Mark nem lett volna nem hiszem hogy segítséget kérek. Ő volt az aki megtalált pengével a kezemben. Azt a félelmet amit akkor láttam az arcán soha nem akarom viszont látni. Soha senkinek az arcán. Nagyon kevés ember fontos az életemben annyira mint ők. Sokáig nem voltak barátaim Markon kívül, és olyanok mint ő talán soha nem is lesznek. A problémák ott kezdődnek hogy az elmúlt három hónapban több olyan embert is megismertem aki közelít a fontos személyek jelzőhöz. Nehezen engedek közel magamhoz embereket és ha meg is teszem mindig azt várom mikor hagynak ott. Sajnos Markon kívül csak ilyen tapasztalataim vannak. Vegyük például az egyetlen exemet. Tipikus friends to lovers sztori volt, aztán rajta kaptam a lánnyal akit a legjobb barátnőmnek gondoltam. Azt mondták hogy csak egy alkalom volt és én hülye egy hónappal később megbocsátottam nekik, mert elhittem és mert alapvetően szexualitásomból adódóan képes vagyok nyitott kapcsolatban élni, amíg csak szex van a másik oldalon. Naív voltam na, nem gondoltam volna hogy egymásba szeretnek. Aztán mikor másodszorra is rajta kaptam őket ez az illúzió össze omlott. Mark majdnem megverte a srácot mikor megtudta.