maybe with you

00.15

A gépünk este öt után landolt Miamiban és ezzel kezdetét vette a káosz. De komolyan. Alapvetően minden héten előre foglalat szálásaink vannak viszont itt elrontották a foglalást. A szervező osztályra új tagokat vettek fel a szezon elején, olyanokat akik kezdők voltak, ez pedig azt eredményezte, hogy egy félreértés végett két hotelbe lett elosztva a csapat, ráadásul nem volt elég szoba foglalva ezért többen kaptunk lakótársat, vagyis mindenki. Én például Riccardót Carlos versenymérnökét. Nem maradt már női dolgozó, így kénytelenek voltunk bevállalni a koedukált szobát. A foglalást elrontók egyébként még aznap repültek, mert "a Ferrari nem engedhet meg magának ilyen amatőr hibákat", ez azt jelentette hogy még Frednek sem sikerült saját szobát foglalni.

Az viszont, hogy Rickyvel egy szobában voltunk lehetővé tette hogy ne menjünk ki a pályára minden nap, mert tudtunk anélkül dolgozni. Így kötött ki Carlos és Charles stratégiai megbeszélés címszó alatt a szobánkban szerda délelőtt. Mondjuk a megbeszélés valahogy úgy nézett ki, hogy Carlos a kanapén, Charles pedig az egyik ágyon fetrengett, én a másik ágyon ültem laptoppal az ölemben és képekkel illuszráltram Rickyt, aki a szobában sétált fel alá miközben beszélt a srácokhoz. Akik nem figyeltek rá bármennyire is erőlködött.

-Értitek srácok?-fejezi be a prezentációt a változtatásokról, mire Charles felnéz az újságból amit olvas és ami egyébként az enyém.

-Nem Ricky, de ez nem a te hibád. Nagyon szép volt a prezentációd!-válaszol teljes lelki nyugalommal és már fordulna is vissza az újsághoz de megakad a szeme Carloson.-Annyira hogy szerintem Carlos el is aludt!-teszi hozzá és elneveti magát.

-Ez nem igaz!-tiltakozik a spanyol, miután sikerül felemelnie a fejét a kanapé karfájáról hogy ránk tudjon nézni. Ricky csak lemondóan rázza a fejét.

-Én nem értem hogy ezeket miért mondjátok el nekünk! Esküszöm évek óta dolgozom itt, de nem értem miről beszélsz!-néz fel megint az újságból Charles, Carlos pedig egyetértően bólogat. Erre a kérdésre már én is felnézek a gépemből ahol eddig a beállításokat bámultam, mondjuk teljesen értelmetlenül de az teljesen mindegy.

-Azért szívecském, mert véleményem szerint sokkal könnyebb úgy vezetni egy ilyen kocsit, hogy tudod mi van alattad!-válaszolok Charlesnek még mielőtt Ricky felfoghatná mi a kérdés. Az év elején egyébként már elmondtam ezt nekik de a férfi memória ezek szerint igazán rövidtávú.

-Oké, biztos!-rázza meg a fejét Charles és vissza tér az újságához, ami még mindig az enyém.

-Én értem hogy te így látod,-kezdi Carlos óvatosan én pedig érdeklődve fordulok felé várva hogy befejezze.-De én nem értem miről magyaráztok! Pedig autókkal dolgozom már pár éve!

-Akkor elmondom úgy hogy értsd!-nézek a spanyolra és félre rakom az ölemből a laptopot. Nem csak Carlos de Ricky is érdeklődve néz rám és még Charles is felemeli a fejét az újságból.

-Vegyük úgy hogy a múlt heti kocsi egy tál spagetti!-kezdem.

-Milyen spagetti?-vág közbe Charles de csak leintem.

-Egy tál üres spagetti, de ezt megtudhattad volna anélkül is hogy közbe szólsz!-nézek rá, mire Charles lehajtja a fejét.

-Oké befogtam!-néz rám bocsánatkérőn, mire elégedetten bólintok.

-Szóval, a kocsi egy tál üres spagetti. A fejlesztések amiket erre a hétvégére szántunk a paradicsomszósz. Ugye a spagetti nem olyan finom ha csak sima tészta.-itt megállok egy kicsit hogy ellenőrizzem mindenki figyel e. A három pasi úgy bámul rám mintha valami világmegváltót készülnék mondani, szóval szerintem figyelnek.-Ezért rátesszük a paradicsomszószt. Máris finomabb nem?-teszem fel a kérdést, mire mind a hárman bólogatnak.-Na körülbelül így kell elképzelni a fejlesztéseket. Reményeink szerint gyorsabban fog menni tőle a kocsi. És hogy mit magyarázunk minden egyes alkalommal a versenyek előtt. Azok a fejlesztések nevei vagy hatásuk a kocsira. Ezeket nem kell megjegyezned csak tudd hogy vannak.-fejezem be a rögtönzött órát. Mondjuk eléggé úgy érzem magam mintha óvodásoknak magyaráztam volna, lehet nem volt jó ötlet a spagetti hasonlat.